Oláh György Nobel-díjas kémikus

Végakaratának megfelelően Budapesten helyezték örök nyugalomra kedden Oláh György Nobel-díjas, Corvin-lánccal és Széchenyi Nagydíjjal kitüntetett kémikust. A Fiumei úti nemzeti síkert akadémiai parcellájánál Orbán Viktor miniszterelnök és Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondott beszédet. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:A múlt század egyik legmeghatározóbb kémikusa Budapesten született 1927. május 22-én. A Piarista Gimnáziumban tett szert humanista alapműveltségre, sajátította el a latin, francia és német nyelvet. A Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán tanult, elsősorban a szerves kémia, a fluorvegyületek érdekelték. 1949-ben szerezte meg diplomáját, akkor vette feleségül laboratóriumi munkatársát, Lengyel Juditot. 1954-től 1956-ig az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének igazgatóhelyettese volt. Nevéhez fűződik a magyarországi műanyagipari kutatás és gyártás megalapozása, akkor kezdte meg a szénhidrogének reakcióinak és átalakítási jellemzőinek feltárására irányuló kutatásait.
    

Az 1956-os forradalom leverése után családjával elhagyta Magyarországot. 1957 és 1964 között Kanadában élt, mivel egyetemi állást nem kapott, egy ipari laboratóriumban helyezkedett el, ahol a munkaidő lejárta után végezte saját kutatásait.

Ezt követően az Egyesült Államokban telepedett le és George Olah néven, már amerikai állampolgárként lett a Dow Chemical Company kutatója. Tanított a clevelandi, majd a Dél-Kaliforniai Egyetemen (USC), 1991-ben az USC Loker Szénhidrogén-kutató Intézet igazgatója lett.
  

Még Budapesten kezdte meg a magasabb oktánszámú benzinre vonatkozó kutatásait, hipotézise, amely szerint újfajta kémiai reakciók révén metánszármazékokból új gyógyszerek és műanyagok állíthatók elő, az 1960-as években kerültek a nemzetközi érdeklődés homlokterébe. Nevéhez fűződik egyebek között a környezetkímélő, javított hatásfokú ólommentes benzin előállítása, kutatásaival hozzájárult szénhidrogén-alapú új anyagok, komponensek előállításához is.
    

Bebizonyította, hogy a szénhidrogén-molekulák egyes fajtái stabilak és hosszú életűek lehetnek. Rendkívül erős szupersavakat, úgynevezett mágikus savakat állított elő, amelyek még a többnyire reakcióképtelen metánt is pozitív töltésű részecskévé alakítják át, s így már könnyebben képes reagálni. Ez a felfedezés nyitotta meg az utat egy új iparág előtt, amely olcsó alapanyagokból teljesen új termékek előállítását teszi lehetővé. A karbokation (az öt vegyértékű "hiperszén") felfedezésén kívül igen fontosnak tartják az olajfinomítók környezetszennyezésének mérsékelésére kifejlesztett eljárását is.
   

Élete utolsó évtizedében a metanolra (metil-alkoholra) épülő gazdaság foglalkoztatta. Az emberiség ma túlnyomórészt fosszilis energiahordozókat használ, amelyek elégetve szén-dioxidot szabadítanak fel, hozzájárulva a klímaváltozáshoz, a Föld felmelegedéséhez. A másik probléma, hogy a kőolaj, a földgáz és hosszú távon a szén is fogyóban van, a kereslet pedig egyre nő irántuk. A metanol-gazdaság célja a fosszilis energiahordozók kiváltása, helyettesítésük kevéssé vagy egyáltalán nem kimerülő, a környezetet nem szennyező energiahordozóval, a metanollal.
    

Az Amerikát hazájának valló, de magyarságát is megóvó tudós munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1994-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat, az indoklás szerint a karbokationok kutatásában elért eredményeiért, amelyek révén "újabb nagy lehetőségeket tárt fel a vegyipar előtt, egyebek között szénhidrogén-alapú új anyagok vagy komponensek előállításában".
    

1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották, tagja volt egyebek közt az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának, díszdoktora egykori budapesti egyetemének. 2001-ben Corvin-lánccal, 2002-ben Bolyai-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel ismerték el, 2011-ben Széchenyi Nagydíjjal tüntették ki. Emellett az Alexander von Humboldt-díj (1979), az Amerikai Kémikusok Intézetének díja (1993), a Magyarság Hírnevéért Díj (1997), a Klebelsberg Kunó-díj (2003), a Priestley-érem (2005) és a Budapest díszpolgára (2006) cím birtokosa volt.
    

Hozzávetőleg 1100 tudományos publikáció, 15 monográfia szerzője volt, nevéhez mintegy száz szabadalom fűződik. Alapítója volt a Magyarország Barátai Egyesületnek, és egész életében hangsúlyozta a fiatal tehetségek felkarolásának fontosságát. Oláh György 2017. március 8-án halt meg Beverly Hills-i otthonában.


(Forrás: MTI)