Ősi átkok
A múltban teljesen természetes volt rontást küldeni az ellenségre.
Néha legszívesebben megátkoznánk az ellenségeinket, ám a civilizált világunkban már nem illik rontást küldeni azokra, akik a bögyünkben van, inkább kifinomultabb módszerekkel teszünk nekik keresztbe. Őseink azonban még arra használták a kreativitásukat, hogy mágia útján átkozzák el az ellenséget.
Átkok könyve: Napjainkban egymást érik a könyvesboltok, de a középkorban még nagybecsben tartották a könyveket, mert ritkaságnak számított. Ha valaki akkoriban könyvet lopott, az súlyos büntetésre számíthatott.
Amennyiben ennek ellenére valaki mégis könyvet lopott, akkor a tulajdonosnak annyi vigasz jutott, hogy tudta, a tolvajnak nem lesz öröme a műben, mert sokan átkot tettek a könyvekre, arra az esetre, ha valaki eltulajdonítaná. Az átkot maga az író is rámondhatta a könyvre még a nyomtatás előtt.
Barcelona egyik kolostorában például olyan átkok találhatók, hogy a könyv tolvaj kezébe legyen kígyó, ami belülről szaggassa szét, hadd bénuljon le, hadd érezze, hogy szinte felrobban minden porcikája, sírjon a fájdalomtól a kegyelemért, és ne legyen enyhülés számára. Férgek rágják a belét, égjen a Pokol tüzén.
Az átkozott könyvek mellett léteztek olyan mágusok is, akik olyan varázskönyveket írtak, amelyben átkok szerepeltek. Ezekből kiderült, hogy hogyan lehet megbetegíteni másokat, ellopni a javakat, szerencsétlenséget hozni valaki fejére.
Ushi No Koku Mairi: A rettenetes ősi átkot már évezredekkel ezelőtt, a Kofun időszakban is használták.
Annak érdekében, hogy az eredmény tökéletes legyen, az áldozat vérére, körmére, bőrére vagy hajára is szükség van, de egy őt ábrázoló fénykép, vagy a nevével ellátott cetli is megfelel a célnak.
Ha megvan a baba, akkor fel kell venni a hagyományos japán ruhát, és éjszaka el kell menni egy szentélyhez, ahol a babát fel kell szegezni egy szent fára olyan vas szegekkel, amelyet gosunkugi-nak neveznek.
A titkos átkot csak a bivaly órájában, tehát hajnali 1-kor lehet elvégezni, ugyanis ez a boszorkányok órája Japánban. Ilyenkor a yokai és más gonosz szellemek kísértenek. Fontos, hogy senki se lássa a szertartást, mert különben az átok visszaüt. Ez alól csak az a kivétel, ha a szemtanút nyomban megölik.
A rituálét egy héten keresztül, minden este meg kell ismételni úgy, hogy minden éjjel új szeget kell beverni a babába. Az utolsó szeget a baba fejébe kell nyomni, mert ez öli meg az áldozatot.
Az Ushi No Koku Mairi tulajdonképpen arra jó, hogy megidézzenek vele egy gonosz szellemet, ami gyötrelmet, szerencsétlenséget, pusztulást hoz a kiszemelt áldozatra, aki nem minden esetben hal meg.
Egyiptomi átkok: A történelemből ezt a fajta átkot ismerik a legtöbben, mert az írók, filmgyártók is szeretik feldolgozni ezt a témát a műveikben. Az ókori Egyiptomban mindennapos volt a mágia, így az is, hogy átkot szórtak az ellenségre, aki megcsalt, megbántott.
Az elátkozottra lesújtott az istenek haragja, szerencsétlenség és betegségek követte a lépteit. Az általános átok ellenére Egyiptom különleges volt ebből a szempontból is, mert az emberek abban hittek, hogy a test lebomlik, de a szellem tovább él, ezért be akarták biztosítani annak halhatatlanságát.
A sírkamrák ajtajaira mindig elhelyezték a figyelmeztetést, hogy az, aki belép, el lesz átkozva. Ilyen, és ehhez hasonló feliratok voltak: „El fogom ragadni a nyakát, mint egy libának”, „A szívében eztán nem lehet élet”, „Mindenét vegyék el a szeme láttára és adják az ellenségének”. A figyelmeztetés mellett valószínűleg a papok mindenféle szertartással biztosították be, hogy az, aki bemerészkedik a sírkamrákba, nagyon megkeserülje a bátorságát.
A leghíresebb ősi egyiptomi átok Tutahnhamon nevéhez fűződik. A legenda szerint Howard Carter régész és Lord Carnarvon 1922. november 4-én felfedezték Tutahamon sírját, majd 26 emberrel megkezdték az ásatást.
Amikor elértek a bejárathoz, akkor a következő felirattal találták szemben magukat: „A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát.” Az, hogy a figyelmeztetés létezett-e, vagy csak a média találtak ki, senki sem tudja biztosan, de az biztos, hogy néhány éven belül mindenki meghalt, aki jelen volt a feltárásnál, vagy bármilyen köze volt ahhoz.
Gonosz szem: A Közel-keleten, Dél-Ázsiában és Európa mediterrán területein ismerték a gonosz szem átkot, de napjainkban már az egész világon elterjedt. A rontás lényege az, hogy a szerencsés, szép, tehetős, és más jó tulajdonsággal rendelkező emberek irigységet váltanak ki másokból, ami balszerencsét teremt.
Léteznek olyan emberek is, akik képesek átkot küldeni a gonosz, mágikus tekintetükkel. A rontást jelképekkel háríthatjuk el. Ha például Törökországba járunk, akkor vegyünk egy koncentrikus kék körökből álló nazart.
Nidstang: A viking átkok leglátványosabb módja a nid-oszlop volt. A nagyjából 2,75 méter magas cölöpre különböző rúnákat rajzoltak, majd rituálékkal aktiválták a jelképeket, végül egy lófejet, vagy ló koponyát tűztek az oszlop tetejére.
A nidstangot abba az irányba fordították, amelybe a rontást küldték. Állítólag ez az átok Hél, a viking holtak istennőjét idézte meg, hogy az áldozatot megfosszák a szabad akaratától, és pusztulásba kergessék. A rúnák rendszerint tripla Thurisaz és tripla Isa volt, a lófej, vagy koponya pedig Ehwazt a ló rúnáját jelképezte.
(Forrás: noiportal.hu)
Néha legszívesebben megátkoznánk az ellenségeinket, ám a civilizált világunkban már nem illik rontást küldeni azokra, akik a bögyünkben van, inkább kifinomultabb módszerekkel teszünk nekik keresztbe. Őseink azonban még arra használták a kreativitásukat, hogy mágia útján átkozzák el az ellenséget.Átkok könyve: Napjainkban egymást érik a könyvesboltok, de a középkorban még nagybecsben tartották a könyveket, mert ritkaságnak számított. Ha valaki akkoriban könyvet lopott, az súlyos büntetésre számíthatott.
Amennyiben ennek ellenére valaki mégis könyvet lopott, akkor a tulajdonosnak annyi vigasz jutott, hogy tudta, a tolvajnak nem lesz öröme a műben, mert sokan átkot tettek a könyvekre, arra az esetre, ha valaki eltulajdonítaná. Az átkot maga az író is rámondhatta a könyvre még a nyomtatás előtt.
Barcelona egyik kolostorában például olyan átkok találhatók, hogy a könyv tolvaj kezébe legyen kígyó, ami belülről szaggassa szét, hadd bénuljon le, hadd érezze, hogy szinte felrobban minden porcikája, sírjon a fájdalomtól a kegyelemért, és ne legyen enyhülés számára. Férgek rágják a belét, égjen a Pokol tüzén.
Az átkozott könyvek mellett léteztek olyan mágusok is, akik olyan varázskönyveket írtak, amelyben átkok szerepeltek. Ezekből kiderült, hogy hogyan lehet megbetegíteni másokat, ellopni a javakat, szerencsétlenséget hozni valaki fejére.
Ushi No Koku Mairi: A rettenetes ősi átkot már évezredekkel ezelőtt, a Kofun időszakban is használták. Az Ushi no Koku Mairi szertartáshoz kell egy szalmababa, ami a célpontot jelképezi.
Annak érdekében, hogy az eredmény tökéletes legyen, az áldozat vérére, körmére, bőrére vagy hajára is szükség van, de egy őt ábrázoló fénykép, vagy a nevével ellátott cetli is megfelel a célnak.
Ha megvan a baba, akkor fel kell venni a hagyományos japán ruhát, és éjszaka el kell menni egy szentélyhez, ahol a babát fel kell szegezni egy szent fára olyan vas szegekkel, amelyet gosunkugi-nak neveznek.
A titkos átkot csak a bivaly órájában, tehát hajnali 1-kor lehet elvégezni, ugyanis ez a boszorkányok órája Japánban. Ilyenkor a yokai és más gonosz szellemek kísértenek. Fontos, hogy senki se lássa a szertartást, mert különben az átok visszaüt. Ez alól csak az a kivétel, ha a szemtanút nyomban megölik.
A rituálét egy héten keresztül, minden este meg kell ismételni úgy, hogy minden éjjel új szeget kell beverni a babába. Az utolsó szeget a baba fejébe kell nyomni, mert ez öli meg az áldozatot.
Az Ushi No Koku Mairi tulajdonképpen arra jó, hogy megidézzenek vele egy gonosz szellemet, ami gyötrelmet, szerencsétlenséget, pusztulást hoz a kiszemelt áldozatra, aki nem minden esetben hal meg.
Egyiptomi átkok: A történelemből ezt a fajta átkot ismerik a legtöbben, mert az írók, filmgyártók is szeretik feldolgozni ezt a témát a műveikben. Az ókori Egyiptomban mindennapos volt a mágia, így az is, hogy átkot szórtak az ellenségre, aki megcsalt, megbántott.
Az elátkozottra lesújtott az istenek haragja, szerencsétlenség és betegségek követte a lépteit. Az általános átok ellenére Egyiptom különleges volt ebből a szempontból is, mert az emberek abban hittek, hogy a test lebomlik, de a szellem tovább él, ezért be akarták biztosítani annak halhatatlanságát.
A sírkamrák ajtajaira mindig elhelyezték a figyelmeztetést, hogy az, aki belép, el lesz átkozva. Ilyen, és ehhez hasonló feliratok voltak: „El fogom ragadni a nyakát, mint egy libának”, „A szívében eztán nem lehet élet”, „Mindenét vegyék el a szeme láttára és adják az ellenségének”. A figyelmeztetés mellett valószínűleg a papok mindenféle szertartással biztosították be, hogy az, aki bemerészkedik a sírkamrákba, nagyon megkeserülje a bátorságát.
A leghíresebb ősi egyiptomi átok Tutahnhamon nevéhez fűződik. A legenda szerint Howard Carter régész és Lord Carnarvon 1922. november 4-én felfedezték Tutahamon sírját, majd 26 emberrel megkezdték az ásatást.
Amikor elértek a bejárathoz, akkor a következő felirattal találták szemben magukat: „A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát.” Az, hogy a figyelmeztetés létezett-e, vagy csak a média találtak ki, senki sem tudja biztosan, de az biztos, hogy néhány éven belül mindenki meghalt, aki jelen volt a feltárásnál, vagy bármilyen köze volt ahhoz.
Gonosz szem: A Közel-keleten, Dél-Ázsiában és Európa mediterrán területein ismerték a gonosz szem átkot, de napjainkban már az egész világon elterjedt. A rontás lényege az, hogy a szerencsés, szép, tehetős, és más jó tulajdonsággal rendelkező emberek irigységet váltanak ki másokból, ami balszerencsét teremt.Léteznek olyan emberek is, akik képesek átkot küldeni a gonosz, mágikus tekintetükkel. A rontást jelképekkel háríthatjuk el. Ha például Törökországba járunk, akkor vegyünk egy koncentrikus kék körökből álló nazart.
Nidstang: A viking átkok leglátványosabb módja a nid-oszlop volt. A nagyjából 2,75 méter magas cölöpre különböző rúnákat rajzoltak, majd rituálékkal aktiválták a jelképeket, végül egy lófejet, vagy ló koponyát tűztek az oszlop tetejére.
A nidstangot abba az irányba fordították, amelybe a rontást küldték. Állítólag ez az átok Hél, a viking holtak istennőjét idézte meg, hogy az áldozatot megfosszák a szabad akaratától, és pusztulásba kergessék. A rúnák rendszerint tripla Thurisaz és tripla Isa volt, a lófej, vagy koponya pedig Ehwazt a ló rúnáját jelképezte.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások