Régi filmes dolgok, amiken ma már felháborodnak az emberek

A múltban mindennapinak számított az állatkínzás, az asszonyverés, a dohányzás és a homofóbia a filmekben.Szüleink, nagyszüleink gyakran hangoztatják, hogy régen minden más volt, ez pedig a filmekre is igaz, hiszen a múltban készült alkotásokban olyan dolgokat vettek teljesen természetesnek, amelyeken ma már felháborodnak a nézők.

Nyílt és bújtatott homofóbia: Hollywood múltjában előfordult olyan időszak, amikor a filmekben a meleg karakterek csak perverz, hitvány, őrült gonosztevőként jelenhettek meg. Később a homoszexualitás ábrázolása annyiban változott, hogy a feminin vonásokat magukon viselő melegek bájos, vicces mellékszereplőként jelentek meg az olyan csajos filmekben, mint például az Álljon meg a nászmenet!.

A filmiparban sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megjelenjenek a ma ismert meleg karakterek, akik színes, izgalmas, valódinak ható szereplők, és akik miatt kirívónak, ízléstelenek tűnik, ha egy sablonfigura jelenik meg a filmvásznon.

A homfób viccek és poénkodás szintén kezd visszaszorulni Hollywoodban, ám máshol még ma is népszerűek, így például Magyarországon is, ahol a Valami Amerika 3 vitte túlzásba ezeket a jeleneteket.

A gólyák megalázó avatása hatalmas buli: Dunát lehetne rekeszteni azokkal a filmekkel, amelyekben az idősebb diákok elkapják az újakat, hogy valami megalázó feladatra kényszerítsék rá, vagy egyszerűen elverjék őket.

A régi filmekben ezeket a jelenetek kifejezetten komikusnak, bulisnak mutatták be, nem tanúsítva semmiféle együttérzést a nyilvánosan megalázott diákokkal szemben, vagyis elfogadottá tették az iskolai zaklatást, a bullyingot, ami napjainkban mélységesen elítélendő jelenség. Például a Tökéletlen idők című gimis film egyik jelenetében az látható, hogy vidám zenére, a sportpálya szélén ütik a főhőst, mintha ezzel nem lenne semmi probléma.

Ám a gólyatábori erőszakos esetek tömeges napvilágra kerülése óta a filmekben is kezd megváltozni a helyzet. Napjainkban már vannak filmek, például a 2016-ban bemutatott Beavatás, amiben úgy mutatják be a gólyává avatást, ami valójában, vagyis erőszakos zaklatás.Állatkínzás: Napjainkban rengeteg film stáblistáján megjelenik az a felirat, amely megnyugtatja a kedves nézőket, hogy a film készítése során egyetlen állatnak sem esett bántódása. Ugyanakkor voltak olyan idők, amikor senki sem foglalkozott azzal, hogy a forgatás közben megsérültek az állatok.

Ha egy film egyik jelentében egy állat megsérült vagy elpusztult, akkor a filmesek sokáig nem bajlódtak azzal, hogy trükköket alkalmazzanak, hiszen költséghatékonyabb volt valódi állatokat használni.

A mennyország kapuja című piszok drága, nagyot bukó filmben tényleg felrobbantottak egy lovat. A Ben-Hur legendás fogathajtó jelenetének forgatásán több, mint száz ló pusztult el. Ha ma kiderülne egy ilyen direkt állatgyilkosság, akkor biztos, hogy szétszednék a filmeseket az állatvédők.

Balesetek és gondatlanság azért napjainkban is előfordulnak. Például A hobbit első részének forgatásán rosszul tartották a háziállatokat, ezért kecskék és bárányok pusztultak el a kimerültség és a dehidratáltság miatt.

A nők csak szexuális tárgyak: Habár régóta léteznek komplex női karakterek a filmvásznon, mégis akadtak műfajok, ahol hosszú ideig csak sablonos, teljesen életidegen női karakterek szerepeltek. Hollywoodban valamiért nagyon sokáig élt az a meggyőződés, hogy a nők nem lehetnek viccesek, ezért a vígjátékokban állandóan ők voltak a karót nyelt szereplők, akik folyton aggódtak és próbálták korlátozni a főhőst a szabadságában.

Habár ez a karaktertípus manapság is megjelenik, mégis szerencsére már egyre ritkábban fordul elő. Ennél már csak az akciófilmek női karakterei kaptak hálátlanabb szerepet, ugyanis sokszor csak élő dekorációnak, szexuális tárgynak használták őket, vagy velük motiválták a főhőst például arra, hogy mentse meg őket.

Ennek a leghíresebb példája a James Bond mozik, amelyek közül az egyiknél egészen addig fajult a dolog, hogy a Bond lány a Pussy Galore nevet kapta. Ez az oka annak, hogy az elmúlt két évtizedben minden színésznő leszögezi, hogy ő nem egy tipikus Bond lány, mert van esze, jelleme, saját személyisége, tehát nem szeretnék, ha összekevernék őket a kirakatbaba elődeikkel.

Az asszony verve jó: Napjainkban is bőven akadnak filmek, amikben asszonyverők szerepelnek, ami nem baj, hiszen sajnos a valóságban is léteznek nőverők, a filmek pedig gyakran a minket körülvevő világot mutatják be.

Probléma akkor van az asszonyverés filmes ábrázolásával, ha azt pozitívan, nevelő célzattal mutatják be, a nőverő férfit úgy tüntetik fel, mint egy pozitív karaktert, a verést elszenvedő nőt pedig úgy, hogy megérdemelte, amit kapott, mert tanult belőle.

Erre példa a nagy humanista hírében álló François Truffaut utolsó rendezése, az 1983-ban bemutatott Végre vasárnap, amiben Vercel úr (Jean-Louis Trintignant) nyugodtan lekeverhetett egy pofont a titkárnőjének Barbarának (Fanny Ardant).

A titkárnő válasza erre nem az volt, hogy felháborodva otthagyja a férfit, hanem maradt, továbbra is segített neki, majd összejött vele. Mindez azt sugallja, hogy az teljesen rendjén van, ha a férfi hisztizik, de amikor egy nő borul ki, akkor azt pofonnal lehet elrendezni. Napjainkban ez már nem így működik.Whitewashing: Azt a jelenséget nevezzük whitewashingnak, amikor egy etnikumhoz tartozó karakter szerepét fehérbőrű színész játssza el. Régen ennek a legdurvább verziója az volt, amikor a feketéket olyan fehér színészek alakították a filmekben (pl. A dzsesszénekes), akiknek az arcát feketére festették. Szerencsére a filmesek egész gyorsan rájöttek, hogy ez nevetséges, és felhagytak a dologgal.

Napjainkban már az is elképzelhetetlen, hogy egy fehér színészt maszkírozzanak japánnak, ám az Álom luxuskivitelben című filmben még ezt tették Mickey Rooneyval. Habár ennyire merész whitewashing ma már nem történik, azért az előfordul, hogy például Emma Stone kapja egy hawaii-i lány szerepét (Aloha). Egy másik példa az igaz történet alapján készült Az Argo-akció, amiben Ben Affleck egy latin férfi karakterét alakította.

Cigarettázás a kórházban: Ha nem is felháborító, mégis megdöbbentő, ha ma olyan filmet látunk, amiben a szereplők nyugodtan rágyújthatnak ott, ahol csak akarnak, így például a kórházi ágyban, kórteremben.

Ha régi filmeket nézünk, akkor ebben nincs semmi meglepő, hiszen például az 1970-es években még a repülőgépeken is lehetett dohányozni, a régi filmekben pedig kontroll nélkül, folyamatosan mehetett a dohányzás.

(Forrás: nlcafe.hu)