Rejtélyes szigetek

Elátkozott kincsek, szellemtörtének, elhagyott kórházak és gyilkos élővilág teszi hátborzongatóvá ezt a tizenhárom helyet.Melyik kalandor ne szeretne felfedezni egy rejtélyes, titokzatos szigetet, amelyről az a hír járja, hogy misztikus, veszélyes hely, ahonnan emberek tűntek el, esetleg elátkozott kincset rejt, vagy démonok várják a gyanútlan turistát?

Íme tizenhárom sziget hátborzongató története! Te melyiket fedeznéd fel a legszívesebben?

Roanoke-sziget: Ez a sziget arról híres, hogy egy gyarmatosító csoport nyomtalanul eltűnt róla. A történet szerint 1587-ben John White településvezető több, mint 100 nőt és férfit hagyott a Roanoke-szigeten, míg ő visszament Angliába, hogy megkapja a szükséges ellátásokat.

Mivel Angliában háború dúlt, ezért White csak három évvel később utazhatott vissza a szigetre, ahol korábban abban állapodott meg a telepesekkel, hogy azok jelet hagynak a településvezetőnek, ha el akarják hagyni a szigetet.

White a falu kerítésének egyik bejáratába karcolva találta meg a jelet, ami a „CROATOAN” szó volt, ami a szomszédos indián törzs neve, de a „lélekölő” indián istent is így hívják. A telepesek eltűnésére a leglogikusabb magyarázat az, hogy rituális áldozat vált belőlük.

Bouvet-sziget: Ez a sziget lehet a Föld legelszigeteltebb helyszíne, amelyet 1739-ben nyitottak meg, majd közel 60 évig elfeledkeztek róla. Ebben az időszakban egy expedíció érkezett a szigetre, ahol elhagyatott hajót találtak a part menti vizeken.

Az átvizsgálás során nem találták meg a hajó azonosító jeleit, de súlyos üzemzavarra utaló nyomok sem voltak. A hajótól 10 méterre evezőkre bukkant az expedíció. Ebből arra következtettek, hogy a hajó megrongálódott, ám a közelben nem találtak menedéket vagy holttesteteket.

A Bouvet-sziget másik rejtélye, hogy 1979-be két nukleáris robbanás is történt a területen, de azért egyik ország sem vállalta a felelősséget.

„A visszatérés földje” sziget: A kazah nyelvű sziget hivatalos neve Barsa-Kelmes, aminek jelentése magyarul „a visszatérés földje”. Ez arra a történetre utal, amely arról szól, hogy egy nagyobb embercsoport eltűnt a helyről, a kazahok szerint egy repülő gyík miatt.

A szigetet hivatalosan a XIX. század közepétől lehetett szabadon látogatni, de a XX. században „tartaléknak” nyilvánították, aminek következtében a Szovjetunió legelzártabb helyévé vált.Por-Bazhyn-sziget: Tuvan nyelven „agyagházat” jelent a Por-Bazhyn, ami a Tuva Köztársaság Tere-Khol nevű taván található, történelmi emlékű sziget, amit sokan a nyári pihenés tökéletes helyszínének gondolnak.

A kutatók azonban kiderítették, hogy a sziget körüli tó többször eltűnt a földalatti források elzáródása miatt, ráadásul a tó alján talált út azt bizonyítja, hogy egy erőd lehet a föld alatt. Egyelőre a kutatóknak sincs pontos magyarázatuk, ahogy azt sem tudják, hogy lakott-e ott valaki.

Palmyra Atoll: Az USA-hoz tartozik az Atlanti-óceán és a Hawaii-szigetek déli részén fekvő Palmyra Atoll, amiről azt állítják, hogy démonok szállták meg, ám mégsem erről a leghíresebb a hely, hanem arról, hogy évszázadok óta számos hajóroncsot találtak a partja közelében.

A Palmyra Atoll egyik legendája arról szól, hogy a szigeten halott tengerészek által megátkozott kincs található, de a terület az elveszett hajókról is híres. 1855-ben jelentés érkezett egy zátonynak ütközött hajóról, de a megmentők se hajót, se tengerészeket nem találtak a helyszínre érve.

A második világháborúban támaszpontként használták a Palmyra Atollt. A katonák ekkoriban arról beszéltek, hogy ismeretlen eredetű pánikrohamokat kaptak, de voltak, akik öngyilkosok lettek.

Henderson-sziget: Napjainkban csak arról ismert a Henderson-sziget, hogy rengeteg törmelék található a partjainál, ám a helynek van egy titokzatos és szép rejtélye, ami ahhoz kötődik, hogy tavasszal emberi csontvázakat találtak az egyik barlangban.

A környező részeken kemencéket, kőeszközöket és más tárgyakat is találtak a régészek, akik arra még nem jöttek rá, hogy honnan jöttek az emberek és milyen kultúrát képviseltek. A régészeti adatokból csak annyi derült ki, hogy a sziget a XII. és a XV. század között lakott volt.

Az is tény, hogy a Henderson-szigeten nagyon kevés volt a friss víz. A rejtélyt fokozza, hogy a barlangban különösen szépen felhalmozták a csontvázakat.

Gozo-sziget, Málta: A Föld egyik legtitokzatosabb helyének tartjuk Málta ókori településeit, ahol a templomok, a katakombák és a megfigyelő állomások 1000 évvel idősebbek, mint az egyiptomi piramisok.

A kutatók szerint ezek az építmények kulturális szerepet tölthettek be, ám ez is csak feltételezés, mert a tudósoknak még úgy is fejtörést okoz a helyszín, hogy annak tanulmányozásához XXI. századi technológiát használhatnak.

A Gozo-sziget építményeiről senki sem tudja, hogy ki építette őket, de az sem világos, hogy miért hagyta el egy adott civilizáció a földet. A tudósok az előtt is értetlenül állnak, hogy nagy sávokat és útszakaszokat találtak az egész szigeten, de fából készült vagy más jellegű utazó, guruló járművet vagy kereket még nem fedeztek fel.

A babák szigete: A rejtélyes szigetek közül ez a hely a legismertebb, ami nem csoda, hiszen a babák szigete tényleg egy nagyon ijesztő és különleges hely. A legenda szerint itt élt Julián Santana Barrera.

Egy nap egy lány vízbe fulladt a part közelében, ami után Barrera törött babákat kezdett találni a közelben. Barrera összegyűjtötte, felöltöztette a babákat, majd úgy döntött, hogy a tisztelet jeleként, a lány lelkének megnyugtatása és a gonosz távol tartása érdekében, a fákra akasztotta őket.

Barrera öt éven keresztül gyűjtötte a babákat, ám akkor ő is megfulladt. A holttestét pontosan ott találták meg, ahol korábban a lány is meghalt.Miyake-Jima-sziget: Ha szeretnéd a saját szemeddel látni a szigetet, akkor megteheted, ám csak akkor, ha gázmaszkot is viszel magaddal, mert veszély esetén azt fel kell tenned, ugyanis a szigeten található egy aktív vulkán, ami nem a kitörés miatt igazán veszélyes, hanem azért, mert a föd alól mérgező gázok szabadulnak fel.

Amikor 1962-ben kitört a vulkán, akkor minden lakosnak el kellett hagynia Miyake-Jimát, ahova 2000-ben térhettek vissza. Napjainkban 2415 ember lakik a szigeten.

Kígyósziget: A Brazília közelében található sziget hemzseg a kígyóktól, emiatt legfeljebb néhány ritka madár fér meg mellettük, de más nem. Az itt élő kígyófajok egyáltalán nem barátságos népség, ugyanis hivatalosan ezen a szigeten találhatóak a Föld a legmérgezőbb kígyófajtái.

A szigetre csak nagyon ritkán tehetik be a lábukat az emberek. A NatGeo például tanulmányozás és filmezés miatt érkezhetett. Az elmúlt időben azonban sokan meghaltak a területen, köztük egy halász, aki úgy lépett a partra, hogy fogalma sem volt a veszélyről. A vérben fekvő halász megtalálása után kiderült, hogy a holtteste tele volt kígyómarásokkal.

Egy másik tragédiában egy család szintén semmit sem tudott a szigetről, ahol le akartak telepedni. Állítólag ők akkor menekültek ki a házukból, amikor a kígyók betörtek oda. Később darabokban találták meg a családot.

Hashima-sziget, Japán: Nagasaki városától 9 mérföldre található a Hashima-sziget, amelyen található néhány épület. Habár a terület most lakatlan, mégis régen híres volt a tenger alatti szénbányáiról, amelyek a japán iparosodás idejében működtek.

A Hashima-szigeten 1810-ben fedezték fel a szenet, majd 1890-ben a Mitsubishi Goshi Kaisha megvásárolta a szigetet, amelyen építkezésben kezdetek. Hamarosan lakóházakat, iskolát, óvodát, kórházat, városházát, klubházat, mozit, közös fürdőt, úszómedencét és még sok mást húztak fel, hogy az ott élőknek bőven legyen miből válogatniuk.

Mindennek ellenére a szigeten nem volt idilli az élet, mert az 1930-as évektől kezdve a második világháború végégi a kínai és a koreai hadifoglyoknak és a civileknek kíméletlen körülmények között kellett dolgozniuk.

Ebben az időszakban sokan beszéltek a föld alatti balesetekről, amelyek a kimerültség és az alultápláltság miatt következtek be, és nem egyszer halállal végződtek. 1974-ben a kőolaj kezdte átvenni a szén helyét, ezért, ahogy lenni szokott, a bányákat bezárták, a lakosok pedig elhagyták a szigetet.

A Hashima-szigetet hosszú időre lezárták, aki pedig mégis bemerészkedett, azt kitelepítették Japánból. Napjainkban a sziget az UNESCO Világörökség része, és ismét nyitva áll a látogatók előtt.Poveglia-sziget: A fekete pestis járvány időszakában a velencei sziget volt az utolsó menedék, ahol 160 ezer beteg élt, akiknek a felét elégették a haláluk után. Az 1920-as években az olasz kormány úgy döntött, hogy megnyitja a szigetet a szellemi betegek előtt.

A betegek hamarosan arra kezdtek panaszkodni, hogy gyakran fáj a fejük, ráadásul a sziget hemzseg azoknak a szellemétől, akik kínzó fájdalmak közepette haltak meg. Az egyébként is sötét múltú Poveglia-sziget történetén továbbront, hogy kiderült, hogy egy orvos borzalmas kísérleteket végzett a betegeken.

Miután az orvos kiugrott a sziget harangtornyából, a kórházat bezárták. A Poveglia-sziget napjainkban lakatlan, de abban az esetben, ha Velence egyáltalán nem romantikus részére is kíváncsi vagy, akkor szabadon megnézheted.

Észak-testvér sziget: A himlő gyógyítása és a betegek karanténban tartása miatt nyitották meg a XIX. század végén a szigetet, amelynek partja mentén 1904-ben a „General Slocum” hajó megrongálódott. A balesetben több, mint ezren haltak meg.

Negyven esztendővel később drog rehabilitációs kórházat nyitottak az Észak-testvér szigeten, ami rossz ötletnek bizonyult, mert az orvosok kegyetlen módszereket alkalmaztak, a betegek száma pedig drasztikusan megnőtt, mivel egyre többen drogoztak, úgyhogy 1963-ban bezárták a kórházat, ami idővel megsemmisült. Az Észak-testvér sziget jelenleg lakatlan, az egykori kórház helyén pedig erdő található.

(Forrás: noiportal.hu)