Sok a mentális és pszichés beteg a börtönökben

Szemezgetés az elítéltek mentális egészségét vizsgáló tanulmányokból.Soha nem ült annyi rab világszerte börtönökben, mint napjainkban. Jelenleg az elítéltek létszáma 11 millió fő, ami 20 százalékos növekedés a XX. század eleji adathoz képest. Magyarországon tavaly 18 ezer elítélt körül mozgott a börtönlakók lélekszáma.

Az átlagember általában nem foglalkozik azokkal, akik börtönben ülnek, pedig mindenki számára fontos, hogy a rabok milyen mentális nehézségekkel és pszichés betegségekkel küzdenek, hiszen a büntetésük letöltése után, sok elítélt visszatér a társadalomba, ahova nem mindig sikerül visszailleszkedniük.

A rabok mentális egészségét vizsgáló tanulmányokból kiderült, hogy sokuk küzd valamilyen problémával, amit a börtönfalakon belül nem lehet kezelni, mert az túlmutat a kriminalisztikán és a börtönegészségügyön.


Az egyik online oldal a fogvatartottak mentális egészségét vizsgáló tanulmányokból szemezgetett, aminek eredménye mindenki számára tanulságos.

A börtönlakók körében nagyobb számban fordulnak elő mentális és pszichés betegségek: Egy 2012-ben végzett átfogó felmérésben 24 ország mintegy 30 ezer börtönlakója vett részt. A vizsgálatból kiderült, hogy az alanyok 12 százaléka depressziós, további 4 százalékuk pedig más pszichózissal küzdött.

Ha ezt összehasonlítjuk a teljes populáció 4 és 1 százalékos arányával, akkor a különbség megdöbbentő és ijesztő. A teljes népességben mért szinthez viszonyítva szintén magasabb volt a személyiségzavar és a különféle függőségek előfordulása.

A rabok körében nagyobb az önártalom és az öngyilkosság előfordulása: A mentális sebezhetőség a magasabb öngyilkossági rátában is megmutatkozik. 2011 és 2014 között 24 ország bevonásával vizsgálták, hogy milyen arányban jelenik meg az öngyilkosság a börtönökben.

A felmérés eredménye itt is megdöbbentő volt. A férfiak esetében háromszor, a nőkében kilencszer nagyobb valószínűséggel következett be öngyilkosság a rácsokon belül, mint kívül. A tanulmány azt is kiderítette, hogy ehhez van-e köze az olyan „börtönfaktoroknak”, mint a zsúfoltság, rabok és őrök közötti rossz viszony.

Mivel az öngyilkosságok száma és a börtönfaktorok között nem mutattak ki összefüggést, ezért felmerül a kérdés, hogy a börtön hozza elő a mentális betegségeket, vagy a mentális betegek eleve nagyobb valószínűséggel kerülnek rácsok mögé, vagy a kettő egyszerre, egymást erősítve fordul elő?A börtön tönkretesz: Azt, hogy a börtön okozza vagy fokozza-e a mentális betegségek tüneteit, azért is lenne fontos kideríteni, mert a mentális betegségek és a börtönfalakon belüli bántalmazás között már találtak összefüggést a kutatók. Ha a szakértők pontosan meg tudnák határozni az okot és az okozatot, akkor lehetőség lenne arra, hogy hatékonyabban lépjenek fel az ilyen esetekkel szemben.

Egy 2011-es tanulmányból az derült ki, hogy a börtönlét első két havában a depresszióráta csökkent, a pszichózis előfordulásának aránya változatlan maradt, tehát úgy néz ki, hogy a börtönkörnyezet javulást eredményezett a mutatókban, legalábbis rövid távon.

Ennek az oka az lehet, hogy sok rab számára a börtön tulajdonképpen biztonságos környezet, egy átlátható struktúra alapján működő intézmény, ahol azok megkaphatják a pszichiátriai kezelést, akik „kint” nem mentek orvoshoz, vagy nem kapták meg a megfelelő szintű ellátást.

A fent említett javulás azonban csak a férfiak esetében volt megfigyelhető, a nők esetében nem. Annak már komoly irodalma van, hogy a nők máshogy élik meg a rabosítást, mint a férfiak. A nők esetében az első hét volt lelkileg és mentálisan a legmegterhelőbb, vagyis ez okozott depressziós vagy pszichózisos tüneteket.

Nem a börtönben kezdődik: Egy közelmúltban végzett vizsgálatban 750 elítélt vett részt. Ennek eredményéből kiderült, hogy a mentális betegségek börtönökben való előfordulásában sok más, a rabélettől független tényezők is közrejátszanak. Ebben a kutatásban az alanyok 40 százaléka küzdött valamilyen mentális problémával.

A mentális betegségek előfordulásában olyan tényezők játszottak szerepet, mint az elítélt önképe (például harcosnak látta önmagát), az impulzivitás, a társas kapcsolatokban korábban előfordult problémák, gyerekkorban átélt szexuális abúzus vagy a tanulási nehézségek. Ezeknek a tényezőknek a jobb megértése azért fontos, mert akkor az elítéltekre kirótt büntetés és fejlesztésük sokkal inkább egyénre szabhatóbb lenne.

Ugyanakkor a vizsgálatok érdekessége az, hogy egyes korábbi nehézségek a börtönélet jobb toleranciáját eredményezheti. Azoknál a raboknál, akik korábban már ültek, valamilyen függőségben szenvedtek, vagy munkanélküliek voltak, kisebb stresszt okozott a börtönbe kerülés, és a mentális betegségek nagyobb előfordulása sem volt jellemző rájuk.

Ez azért lehet lehetséges, mert a korábban átélt nagy mennyiségű, valamilyen szinten a benti viszonyokat idéző stressz hozzászokást eredményez, aminek következtében az elítéltek jobban tolerálják a szabadságvesztésüket, gyorsabban alkalmazkodnak a börtönélethez.

A mentális problémákkal küzdők nagyobb eséllyel lesznek bántalmazás áldozatai: Egy amerikai tanulmány szerint a mentálisan sebezhető rabokat nagyobb számban érte verbális vagy fizikai inzultus és nagyobb valószínűséggel szereztek sérülést a konfliktusok során.

A vizsgálat arra is fényt derített, hogy a mentálisan egészséges elítéltek közül minden 33. szexuális bántalmazás áldozatává válik a börtönben, míg a mentális problémákban szenvedő rabok esetében minden 12. él át ilyen inzultust.Így lehetne segíteni: Habár már többször tanulmányozták a rabok mentális egészségét, mégis még több vizsgálatra lenne szükség, mert például a jelenleg alkalmazott eljárásoknak és azok hatékonyságának is utána kellene járni, ugyanis például a börtönökben alkalmazott viselkedésterápia hosszú távú eredményeiről nincs sok adat.

Azt sem ártana megvizsgálni, hogy vannak-e olyan speciális technikák, amelyek a börtönben nagyon hatékonyak, vagy éppen ellenkezőleg, kerülni kellene az alkalmazásukat a börtön sajátos viszonyai miatt.

Az a tény sem elhanyagolható, hogy a rabok mentális egészségére komoly veszélyt jelent az, hogy még a rácsok mögött is hozzáférhetnek a különböző kábítószerekhez, így például a marihuána és az amfetaminok hatását utánzó mesterséges szerekhez, amiknek előreláthatatlan egészségügyi kockázatai lehetnek, valamint összefüggésbe hozhatóak a börtönön belüli magatartászavarral és erőszakkal.

A fentebb említett hiányosságokért elsősorban a szervezési nehézségek és a forráshiány tehető felelőssé, ahogy az is, hogy a rabok egészségét valahogy úgy kezelik, mintha az nem lenne közegészségügyi kérdés, ami azért súlyos hiba, mert az elítéltek jó része előbb vagy utóbb ott fogja hagyni a börtönt, akkor pedig valahogy vissza kell illeszkednie a társadalomba, ami már mindenkit érintő kérdés.

(Forrás: divany.hu)