Sokkoló tények Lajkáról, az első űrbe küldött kutyáról

A szovjetek tudták, hogy meg fog halni a kóbor eb, akinek már a felkészítése is tragikus volt. Gyomorforgató részletek derültek ki a világ első űrbe küldött kutyájáról, Lajkáról, akinek a sorsát évtizedeken át titkolták a szovjetek. Lajka űrutazása az emberiség történelmének egyik mérföldköve, hiszen ez bizonyította be, hogy miket érhetünk el.

Habár a világ számára megkönnyítette a további tudományos sikerek elérését, mégis Lajka csak egy kutya volt, aki semmit se értett abból, hogy milyen küldetésre választották ki. Az eb számára élete utolsó néhány hete rettegéssel telt, a halála pedig borzalmas volt, pedig akár haza is térhetett volna, ha a történelem úgy akarja.

Lajka kóbor kutya volt: Az űrprogram előtt nem volt otthona a keverék kutyának, aki Moszkva utcáin kóborolt, amikor megtalálták. A szovjetek kifejezetten olyan kutyát kerestek, mint Lajka, ugyanis amíg az amerikaiak majmokkal dolgoztak, addig ők úgy vélték, hogy a kutyákat sokkal könnyebb kiképezni.

A szovjetek egy külön csapatot alakítottak azért, hogy kóbor kutyákat gyűjtsenek be az utcákról, mert biztosak voltak abban, hogy ezek az állatok már annyi nehézséget éltek túl, hogy az lehetővé teszi, hogy kibírják az űrben tapasztalható kemény körülményeket.

Kiderült, hogy valójában nem Lajka volt az első kutya, akit a űrbe küldtek, hanem Albina, de ő „csak” félútig jutott, majd élve visszatért. Albina lett Lajka tartaléka. Mushka szintén a felkészítésre szánt ebek közé tartózott, de ő annyira megrémült, hogy többé nem evett.

A kutyák hosszú heteket töltöttek egyre kisebb ketrecekben: A Szputnyik 2 nem sokkal volt nagyobb, mint egy átlagos mosógép. Lajkának esélye sem volt arra, hogy legalább megforduljon benne, emiatt a szovjetek úgy szoktatták ehhez, hogy lánccal kikötözték. A kutyának csak annyi területe volt, hogy üljön vagy feküdjön.

Lajkát és a többi kutyát fokozatosan zárták be az egyre kisebb ketrecbe. Előfordult, hogy a szovjetek húsz napig bezárva tartották őket. Ennek következményeként az állatokat székrekedés kínozta, és akkor sem tudtak könnyíteni magukon, amikor hashajtót kaptak.

A tudósok hamarosan rájöttek, hogy csak akkor tudják végigcsinálni az űrprogramot, ha a kutyákat annyira sok időre zárják be a szűk helyekre, hogy a végén elfelejtik azt, hogy valaha másképpen éltek.

Egy nappal az utazás előtt az egyik tudós hazavitte Lajkát a gyerekeihez: A kilövést megelőző napon Dr. Vladimir Yajdovsky úgy döntött, hogy hazaviszi a gyerekeihez a kutyát. Az ezt megelőző négy hétben Dr. Vladimir Yajdovsky állt a legközelebb Lajkához, hiszen annak a csapatnak a tagja volt, amely befogadta, edzette az állatot.

A tudós azért vitte haza a kutyát, mert szerette volna, ha Lajka legalább életében egyszer megtapasztalná, hogy milyen egy szerető családdal élni. Dr. Vladimir Yajdovsky később elárulta, hogy valamivel kedveskedni akart a kutyának, akiről jól tudta, hogy már kevés ideje van hátra. A tudós ott volt, amikor Lajkát az utolsó útra kísérték. Mindenki tudta, hogy akkor látják utoljára, amikor rázárják az űrhajó ajtaját. Tudták, hogy meg fog halni: Albinával ellentétben, Lajkáról mindenki tudta, hogy el fog pusztulni, hiszen a Szputnyik nem volt alkalmas a biztonságos visszatérésre. A terv az volt, hogy Lajka néhány napig a világűrben kering, majd mérgezett étellel eutanáziát hajtanak végre rajta.

Természetesen ez az elképzelés csak a Szovjetuniónak tetszett. A britek például tüntetni kezdtek a küldetés ellen. Akadtak, akik minden nap 11 órakor egy perces néma csenddel tiltakozta az ellen, hogy Lajkát kilőjék az űrbe.

A szovjetek nem értették, hogy miért háborodtak fel mások, hiszen szerintük a tervük az emberiség érdekeit szolgálta. Ennek ellenére kegyetlenségnek tűnt Lajka kiválasztása, ugyanis egyesek szerint a szovjetek Albinát akarták küldeni, de mivel ő már bizonyított, ezért másik kutyának kellett mennie helyette.

Lajka rettegett: Lajkát nem tudták kilőni a tervezett napon, mert valamilyen hibát találtak az űrhajón. Lajka három napot töltött kint a hidegben úgy, hogy mozogni sem tudott. A tudósok mindent megtettek, hogy gondoskodjanak róla, ezért folyamatosan figyelték, és például légkondicionáló csövet dugtak be hozzá, hogy melegítsék.

Lajkát 1957. november 3-án lőtték ki. Ahogy az űrhajó elindult, Lajka úgy esett pánikba, hiszen fogalma sem volt arról, hogy mi történik vele. A kutya szívverése és légzése háromszorosa volt a normálisnak, majd amikor súlytalanná vált, akkor kezdett megnyugodni, ám a szívverése már soha nem volt olyan, mint a Földön.

A halála rettenetes volt: A küldetés után a szovjetek évekig azt hazudták, hogy Lajka túlélte az első napot, majd megette a mérgezett ételt, és békésen eltávozott. Az igazság 2002-ben derült ki, amikor Dimitrij Malashenkov bevallotta, hogy hét órával a kilövés után Lajka kínzó fájdalmak között pusztult el.

Ennek oka az volt, hogy az űrhajó hőmérsékletet szabályozó rendszere meghibásodott. Az űrhajóban egyre melegebb lett, és hamarosan elérte a 40 fokos hőséget. Lajka ekkor ismét pánikba esett. Amíg a kutya a Földön volt, addig a szovjetek meg tudták nyugtatni, ha stresszelni kezdett, de ekkor csak azt figyelhették a tudósok, hogy Lajka szívverése gyorsul, majd örökre megszűnt a jel.

Darabokra hullott a visszatérésnél: A kilövés után öt hónappal a koporsóvá vált Szputnyik visszatért a Földre. Amikor végigszáguldott az égen, akkor az Egyesült Államokban olyan pánikot okozott, hogy 1958. április 14-én sokan földönkívüli tárgynak hitték.

Az űrhajó egyszer csak vörössé változott, leszakadtak róla az alkatrészek, végül teljesen felismerhetetlenné vált. A Szputnyik 2 felrobbant a légkörben, Lajka teste pedig soha nem érthetett földet.

Siettették az űrhajót: Az eredeti terv szerint Lajkának épségben kellett volna hazatérnie. A szovjetek azzal dicsekedtek, hogy minden adott ahhoz, hogy a kutya életben maradjon, ám Hruscsov propagandaként kezelte az űrprogramot, ezért tökéletesen akarta időzíteni a kilövést.

A Szputnyik 2-t a Bolsevik Forradalom 40. évfordulóján akarták útnak indítani, emiatt sürgették a tudósokat, hogy addigra minden legyen készen. A szakembereknek több tervet le kellett seperniük az asztalról, hiszen a kapott négy hét csak arra volt elég, hogy azt kitalálják, hogy hogyan lehet élőlényt küldeni az űrbe, ám arra már nem volt idő, hogy kitalálják azt, hogy hogyan hozzák vissza. Nem tudtunk meg túl sokat: Oleg Gazenko, a csapat egyik tudósa bevallotta, hogy minél több idő telik el Lajka tragédiája óta, annál jobban sajnálja, mert ma már tudja, hogy soha nem lett volna szabad ilyesmit tenniük. Az ügyet az teszi még szomorúbbá, hogy valójában a tudósok nem tanultak eleget a küldetésből ahhoz, hogy megérte volna ezért állatokat ölni.

Lajka űrutazása inkább jelképes volt, mint tudományos, hiszen bebizonyította, hogy az űrbe lehet élőlényt küldeni, ráadásul ez először a szovjeteknek sikerült, ám az őket minősíti, hogy nem hozták vissza élve a kutyát.

Egy lengyel tudós véleménye az, hogy Lajka halála hatalmas veszteség a tudomány számára, még úgy is, hogy részben miatta indult be az űrutazás. Négy évvel később, az első ember az űrben, Gagarin, már élve tért vissza.

Nem sokkal később Mushka is elpusztult: Lajka tragédiája után nem sokkal a szovjetek fogták a másik kutyát, akit patkányokkal és növényekkel küldtek az űrbe, hogy a kozmikus sugárzás hatásait tanulmányozzák.

A terv szerint Mushka élve tért volna vissza, de a visszafelé lassítást végző alkatrész tönkrement. A szovjeteknek ötlete sem volt, hogy hol fog földet érni, de attól nagyon féltek, hogy amerikai területen. Mivel nem akarták, hogy a konkurencia kezébe kerüljenek a titkaik, ezért a szovjetek felrobbantották az űrhajóban elhelyezett robbanóanyagokat.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)