Tedd rendbe a lelked, ha nem akarsz júreivé változni a halálod után!

Ismerd meg a japán folklór természetfeletti lényeit, amelyek hasonlítanak a nyugati szellemekre!A japánok a jókaik gyűjtőnévvel látták el az összes természetfeletti lényt, szellemet, démont, akik között akadnak jók és gonoszak. Ebbe a halmazba sorolják a nyugati szellemre hasonlító júreit, amivé akkor válhat az ember, ha úgy halt meg, hogy nem tette rendbe a lelkét.

Röviden a júrei egy olyan lélek, amely valamilyen ok miatt nem tudott belépni a túlvilágra, tehát a földön rekedt. Ez az oka annak, hogy sokan úgy értelmezik, hogy a júrei „tönkre tett” lélek.

Az európai hiedelmek szerint, ha valaki meghalt, és esetleg visszatér, akkor általában ugyanúgy néz ki az illető, ahogy életében. A japánok elképzelése erről más, mert szerintük a júreik kinézete egységes, többségük fehér, halotti kimonót viselnek, a lábuk pedig nem látszik ki a ruhadarab alól.

A júreik a föld felett lebegnek, halotti lángok (azaz lila, kék vagy zöld hitodama) vagy a levegőben úszó, mocsári fények ölelik körbe őket. A hajukat hosszúnak, kócosnak és feketének képzelik el a japánok, akik amiatt hihetnek ebben, mert régen a japán nők feltűzték a hosszú hajukat, amit csak a temetésen engedtek ki.

Ezek alapján ismét bebizonyosodott, hogy a japánok sokkal félelmetesebbnek képzelik el a túlvilágot, mint az európaiak, hiszen egy ilyen szellemtől előbb megrémül az ember, mint attól, ha farmerban, pólóban jelenik meg a kísértet.A japán túlvilág működése: A japán hiedelmek szerint minden embernek van egy szelleme, lelke, ami a reikon, és a test halálakor hagyja el a testet.

Ezt a folyamatot segíti elő a japán temetés és az azt követő szertartások, amelyeknek célja, hogy a szellem megbékéljen és csatlakozzon az őseihez. Ha a temetés sikeres, akkor a reikon a család védelmezővé válik, ami az animékből ismerős lehet, mert ahogy ott, úgy a valóságban is az ősi szellemeknek hálálkodnak a japánok, amiért megvédték őket. Erre főleg az augusztusi Obon fesztiválon kerül sor.

A történet itt viszonylag boldog befejezést kap, ám mi történik akkor, ha a halott hirtelen távozott, erőszakos módon lehelte ki a lelkét, talán öngyilkos lett, megölték, vagy a speciális szertartásokat valamiért nem hajtották végre időben, esetleg a rituálékat olyan erős érzelmek kísérték, mint a gyűlölet, szerelem, bosszúvágy, féltékenység, bánat, szeretet?

Ezekben az esetekben megzavarják az elhunyt nyugalmát, ezért a reikon visszatér a fizikai világba, ahol júreivé változik, és addig kísért, amíg a szertartást nem fejezik be megfelelően, nem oldódnak meg az érzelmi gondok, mert mindaddig olyan erős érzelmek kötik a földhöz, hogy emiatt nem léphet tovább. Ugyanez a helyzet, ha befejezetlen ügye van az elhunytnak.

Ahogy Európában, úgy Japánban is jellemzően egy helyhez van kötve a júreivé. Ez lehet a halál helyszíne, vagy a szerelemével, szeretteivel kapcsolatos hely. Újabb egyezés, hogy hajnali kettő és három között a legaktívabbak a szellemek, ugyanis az európai és a japán babona szerint ilyenkor a legvékonyabb a fátyol az élő és a holtak világa között.Júrei-űző praktikák: Mint mindig, úgy most is felmerül a kérdés, hogy miképpen védhetjük meg magunkat, hiszen nem akar mindenki szellemekkel barátkozni. A japánok általában a hagyományos ofudával, azaz sintó talizmánnal védekeznek az ismeretlen, vagy az ismerős, de gonosz szellemekkel szemben.

A japánok a ház ajtajára és az ablakára teszik a talizmánt, aminek hatására a júrei nem tud bemenni az épületbe. Ha valaki a szellem homlokára csapja a talizmánt, akkor a júrei nyomban elmenekül, ezért jobb, ha mindig van nálunk ofuda.

Japán szellemidézős játék: Ahogy Európában, úgy Japánban is vannak, akik nem elzavarják, hanem magukhoz csalogatják a szellemeket azzal, hogy próbálják megidézni, vagy a barátaikkal rémtörténeteket mesélnek a halott emberekről.

Japánban a késői XVII. században jött létre a Hjakumonogatari Kaidankai. A játék lényege az volt, hogy este összeverődött egy kis társaság, meggyújtottak száz gyertyát, majd egyenként elmeséltek egy történetet, ami után eloltottak egy gyertyát. A mesék egyre ijesztőbbek lettek. Amikor az utolsó gyertya lángját is elfújták, akkor állítólag megjelent a júrei.Szellemtípusok: A japán folklórban a júrei a szellemek gyűjtőneve, ám ezen belül kisebb csoportokra lehet bontani a lelkeket az alapján, hogy hogyan haltak meg, vagy hogyan tértek vissza.

Onrjó: Azokat a bosszúálló szellemeket nevezik így, akik azért térnek vissza a tisztítótűzből, mert egy annyira rossz dolog történt velük életükben, ami miatt képtelenek megbékélni. Ők csak akkor léphetnek tovább, ha a gyilkosuk, ellenségük megkapja a méltó büntetést.

Földhöz kötött júreik: Ez a legritkább fajta júrei, mert nincs befejezetlen ügyük, hanem csak egy adott helyhez kötődnek.

Ubume: Azokról az anyákról van szó, akik szülés után haltak meg, ezért a haláluk után is próbálnak gondoskodni a csemetéjükről.

Gorjó: Akik ebbe a csoportba tartóznak, azok az életükben olyan arisztokraták voltak, akiknek a halála erőszakos volt.

Funajúrei: A tengerbe fúlt emberek szellemeit nevezik így.

Zasiki-varasi: A gyerekek lelkeit nevezik így. Ők nem veszélyesek, hanem pajkosak.

Csábító szellemek: Azok a szellemek, amelyek a haláluk után is azzal zaklatják az élőket, hogy szexuális kapcsolatra ingerlik őket.

(Forrás: noiportal.hu)