Tíz ország, ahol a kormány mindent megtesz azért, hogy a párok többet bújjanak össze

Nem perverzek a külföldi politikusok, csak szeretnék, hogy ne haljon ki a népük. Ha nem születik elegendő gyermek, akkor a társadalom elöregedik, és egy napon úgy eltűnik a földszínéről, mintha soha nem létezett volna. Annak érdekében, hogy egy nemzet a jövőben is életképes legyen, döntő szempontból a termékenység.

A demográfusok számításai szerint egy családban két gyereknek kellene születnie ahhoz, hogy ne csökkenjen a népesség, ám a jelenlegi 224 országnak csak a fele éri el ezt az arányt. A másik 112 ország kormánya folyamatosan próbálja népszerűsíteni a gyerekvállalást, ám ez néha zavarba ejtően nyílt, vagy bizarr kampányt eredményez.

Olaszország: Az olaszoknál csak 1,43 gyerek jut minden nőre, ezért a kormány a közelmúltban egy vitatott kampányt indította, amelynek egyik jelmondata így szólt: „A szépség nem ismer kort, de a termékenység igen.”

A másik szlogen ez volt: „Gyerünk! Ne várj a gólyára!”

A kampányplakátok nem hozták meg a párok kedvét a szexhez, a tudományos élet pedig kudarcnak nevezte a próbálkozást.

Szingapúr: A születés ráta a világon itt a legalacsonyabb a maga 0,81-es értékével. 2012-ben Nemzeti Estet tartottak, amit a Menthos támogatott. A rendezvény célja az volt, hogy ösztönözzék a „patriotizmus kilövellését”.

A termékenység növelését célozza az is, hogy Szingapúrban limitálják az egyszobás lakások számát azért, hogy a kormány így ösztönözze együttélésre és szexre a szingapúri párokat. Az állam nagyjából évi 1,6 milliárd dollárt költ arra, hogy elősegítse a családalapítást.

Dánia: A dánok azt vallják, hogy „ha nem szeretnél magadnak gyereket, akkor legalább Dániának szülj egyet”. A skandináv ország termékenységi rátája alacsony, ugyanis 1,73 gyerek jut egy nőre.

A Spies Rejser dán utazási iroda többféle módszerrel próbálja rávenni a hölgyeket arra, hogy vállaljanak gyereket. Az egyik ilyen ajánlat, hogy háromévnyi gyermekellátást biztosítanak azoknak, akik az irodán keresztül foglalják le a nyaralásukat.

A másik módszer egy kampányvideó, ami igazán szexi képkockákkal biztatja arra a fiatal felnőtteket, hogy csináljanak unokát a szüleiknek. Hongkong: 1,18 gyerek jut egy nőre az ázsiai városállamban. Annak érdekében, hogy ezt a számot növeljék, pénzt adnának azoknak a pároknak, akik gyereket vállalnak. Hongkong Szingapúrtól venné át az ötletet, ugyanis ott „bababónuszt” kapnak a párok. Az első két baba után 4400 dollár jár, míg a harmadik és negyedik csemete után 5900 dollár üti a szülők markát. Hongkongban ez egyelőre csak elképzelést.

Románia: Az 1960-as években zuhant meg a születési ráta, a népességnövekedés pedig stagnál. Ennek a következménye, hogy a román kormány 20 százalékos jövedelemadót rótt ki a gyermektelen családokra, ráadásul a válást szinte ellehetetlenítették.

A kormány elve az volt, hogy fizessen az, aki nem járul hozzá a kommunista állam jövőjéhez azzal, hogy leendő munkaerőt nemz. A '80-as évek sem voltak jobbak, mert akkoriban erőszakos nőgyógyászati vizsgálatnak vetették alá a román nőket.

Ezt a „demográfiai egységek” végezték el, majd jött az 1989-es rendszerváltás, ami után eltörölték az embertelen doktrínákat, ám egy nőre még mindig átlagosan csak 1,31 gyerek jut a szomszéd országban.

Spanyolország: A munkanélküliség növekedésével csökken a spanyolok termékenységi mutatója. A baj nagy, hiszen az ország fiataljainak legalább fele nem talál munkát. Görögország után ez a második leginkább alulteljesítő állam.

A spanyol kormány azt találta ki 2017 januárjában, hogy alkalmazni kezd egy biztost, Edelmira Barreirát, akinek az a munkája, hogy megtalálja azt az egy okot a megszámlálhatatlan között, aminek megértése segít, hogy fellendüljön Spanyolország termékenysége.

Dél-Korea: Minden hónap harmadik csütörtökén zárva tartanak az ország irodái, mert ez a Családi Nap. Ez azért szükségszerű, mert Dél-Korea termékenységi rátája 1,25, ezért az állam mindent megtesz azért, hogy népszerűsítsék a nagycsaládot. A kormány még pénzt is hajlandó adni azoknak, akiknek több gyereke született.

Oroszország: Vlagyimir Putyin egyszer úgy döntött, hogy Moszkvába hívja a Boyz II Ment azért, hogy Valentin-nap előtt rávegye az orosz férfiakat a szexre. Erre azért volt szükség, mert Oroszországban szörnyű a demográfiai helyzet, a férfiak korán halnak, pusztít az AIDS, a nők pedig nem szülnek.

2007-ben az országban hivatalosan is Fogantatás Napjának nyilvánították szeptember 12-ét, ami azért lett munkaszüneti nap, hogy az oroszok a fogantatással legyenek elfoglalva. Akik pontosan 9 hónappal később (június 12.) születnek, hűtőnyereményt kapnak. Japán: 1975 óta egyre kevesebb gyereket születik a kis szigetországban. 2010-ben a Tsukubai Egyetem hallgatói bemutattak egy robotbabát, ami ízelítőt adott a családi életből. A hallgatók elmélete az volt, hogy amennyiben a potenciális szülők megtapasztalják, hogy milyen lehetőségek rejlenek a családi életben, akkor érzelmileg felkészültebbek lesznek az igazi gyerek születésére.

India: A születési ráta itt 2,48, tehát India nincs a sor végén, de a baj az, hogy 1941-ben a párszik létszáma 114 ezer volt, míg 2014-ben már csak 61 ezer. 2014-ben a kormány provokatív reklámokkal biztatta változtatásra a párokat.

Ezeknek a szlogenje így szólt: „Légy felelősségteljes – ma este ne használj óvszert” vagy „Szerinted is eljött az ideje, hogy szakíts édesanyáddal?”

Úgy tűnik, hogy a kampány bevált, mert ma már 69 ezer párszi él Indiában.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)