Tizenkét állatfaj, amely az emberek miatt halt ki az elmúlt tíz évben

A Föld előbb-utóbb meg fogja unni az emberiség pusztító tevékenységét.
Csak albumokban nézegethetjük és múlt időben beszélhetünk a korallszirti mozaikfarkú patkányról, ugyanis az állatfaj, amely évezredeken át élt az Ausztrália melletti szigeten, végleg kihalt 2016 júniusára.

A pusztulás oka az éghajlatváltozás miatti tengerszint emelkedés volt, ami miatt a egérszerű patkányok élettere és élelme rohamosan csökkent, ezzel pedig a korallszirti mozaikfarkú patkány lett a klímaváltozás első hivatalos áldozata.

A WWF Ausztrália szóvivője, miután bejelentette a szomorú tényt, vészjóslóan hozzátette, hogy közel sem ez a faj az utolsó, amelyet az emberi tevékenység miatt kialakult globális felmelegedés miatt fog kihalni.

A tudósok szerint jelenleg a hatodik kihalási periódusát éli át a Föld, ami azt jelenti, hogy az állatok 75 százaléka eltűnhet a bolygóról. Ez a szám riasztó, és sajnos egyáltalán nem pesszimista jóslat, mert tény, hogy az ember globális aktivitásának következményeként olyan kihalási hullám vette kezdetét, amelyre az elmúlt 65 évben nem volt példa.

Csak az elmúlt tíz évben minimum tizenkét olyan fajról van tudomásunk, amely kihalását az emberek okozták. A tudomány jelenleg 2 millió állatfajt ismer, de a Földön még 15 millió életforma lehet jelen, tehát a legtöbb kihaló állatról az emberek nem is tudnak.

Az sem megy egyik pillanatról a másikra, hogy a tudósok megállapítsák, hogy tényleg kihalt-e egy állatfaj, mert a kutatóknak több évbe telik az, hogy kizárjanak minden lehetőséget, amely szerint a Föld valamelyik területén még még él néhány példány egy adott állatfajból.

A következő tizenkét faj olyan állatokból áll, amelyeket az ezredforduló után még láttak a tudósok, de az elmúlt tíz évben úgy eltűntek, mintha soha nem léteztek volt a Földön. Déli kokakó: A szebb időkben a madár nagyon elterjedt volt Új-Zéland déli szigetén, ám ennek az idilli életnek a fakivágás, az ökoszisztéma felbomlása véget vetett. A madárfaj kihalásához a nem őshonos ragadozók elterjedése is hozzájárult. Az utolsó példányt 2007-ben látták.

A déli kokakó közeli rokona az északi kokakó, amelynek néhány példánya még él, de ez az alfaj kifejezetten veszélyeztetett. Jó hír, hogy az elmúlt években intenzívebben kezdett szaporodni a kokakó.

A madárfaj a maori kultúra fontos része, ugyanis a legenda szerint a kokakó vezette a vízhez Mauit, a törzs egyik hősét, aki hálából megnyújtotta a madár lábait, hogy gyorsabban futhasson az élelemhez. Pomarea mira: Ebben az évtizedben, 2004-ben, látta az ember először ezt a madarat, de sajnos utoljára is, mert 2010-ben kihalt a madárfaj, amely a francia polinéziai Ua Pou szigeten élt. A kihalás oka az emberek által betelepített állatok, például a patkányok miatt következhetett be. Nyugat-afrikai keskenyszájú orrszarvú: A XX. század fordulóján még négy alfaja létezett a keskenyszájú orrszarvúnak, a példányok száma pedig egymillió volt az afrikai szavannákon. 2016-ra ez a szám ötezerre csökkent. A nyugat-afrikai alfajból egyetlen darab sem maradt, ugyanis az utolsó példányt 2006-ban látták utoljára.

A WWF adatai szerint az orrszarvúk 96 százalékának halálát orvvadászok okozták 1970 és 1992 között. Az állatokat napjainkban is ölik a szarvukért, ugyanis egyes ázsiai országokban gyógyszerként és vágyfokozóként használják, pedig ezekre a hatásokra nincs tudományos bizonyíték. Ceratophysella sp. nov. ‘HC’: A lista legtitokzatosabb és legapróbb állatóról van szó, amelynek még nevet sem adtak, annyira új faj. A tudósok annyit tudnak, hogy a Hypogastruridae Collembolhoz tartozik a faj, ami az ugróvillások egy fajtája, aminek tagjai apró, rovarszerű, mindenevő állatok.

A fajt 2006-ban a vietnami Hon Chong dombságban fedezték fel. Akkor egy nagy és egészséges populációt találtak a kutatók, ám 2006 óta senki sem látta őket újra. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a barlangokba sok turista látogat el a faj felfedezése óta, ezért fontos lett volna, hogy szabályozzák a barlang látogathatóságát.

Nem kizárt, hogy abban az esetben, ha ez megtörténne, akkor a rovarok újra megjelennének, ugyanis a tudomány nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy néhány példány elbújt a barlang falainak rései között. Ecnomiohyla rabborum: 2016 szeptemberében a 12 éves, Panamában élő Toughie volt a világ legmagányosabb békája, hiszen a fajtája utolsó példánya volt. A kétéltűről Mark Mandica gondoskodott.

Mandica a fia után nevezte el a békát, amelynek faját 2005-ben fedezte fel egy kutatócsoport Panamában, ahol egy kártékony gomba elterjedése előtt új fajokat kerestek. Az ecnomiohyla rabborum a globális felmelegedés következményeként pusztult ki, ez pedig jól bizonyítja, hogy sok faj még az előtt kihal, hogy az emberek egyáltalán felfedezték volna. Korallszirti mozaikfarkú patkány: Az 1980-as években még több száz példánya volt ennek a fajnak, ám az ezredforduló után csupán alig tucatnyi élt a szigeten. Az állatot utoljára 2009-ben látták. Az ausztrál tudósok abban bíztak, hogy meg tudják állítani a faj pusztulását, ha tenyésztési programot indítanak, de ehhez már túl késő volt. Plectostoma charasense: Ázsia délkeleti részén volt őshonos ez az apró földi csiga család, amelynek több faját is a kihalás veszélye fenyegeti. A legnagyobb faj, a Plectostoma charasense már ki is halt, ugyanis a csigák élőhelyét tönkretették az építkezések. 2010-ben már hiába keresték a csigák eredeti élőhelyét Malajziában, mert az utolsó példányt 2007-ben látták. Pseudophoxinus syriacus: Régen a hideg és tiszta vízéről vált híressé a szíriai Barada folyó, amelyben anno boldogan úszkálhatott ez a pontyféle, ám az urbanizáció miatt végül kihalt. 2008-ban szinte az összes víz eltűnt a folyó medréből, ugyanis a népesség megnövekedett, ezért a lakosság ellátásához több víz kellett. 2008-ban a halfaj populációjának 90 százaléka elpusztult, majd 2014-ben bejelentették, hogy valószínűleg kihalt a pseudophoxinus syriacus. A kihaláshoz a háború is hozzájárulhatott. Karácsony-szigeti törpedenevér: Csak 3 gramm volt a mikrodenevér súlya. A Karácsony-szigeti törpedenevér azért kapta ezt a nevet, mert 1 millió évig volt a sziget őshonos állata. A törpedenevér populációja az 1980-as években kezdett rohamosan csökkenni.

2006-ban már csak 50 darab élt, majd 2009-re csak 20 példány maradt. Azt még a tudósok sem derítették ki, hogy pontosan mi okozta a pusztulást, de a szigeten található patkányok és hangyák is tehetnek a kihalásról.

2009-ben a kutatók riasztották az ausztrál kormányt a faj rohamos pusztulása miatt, és kérvényezték, hogy hadd foghassák be a még élő példányokat, mert azt tervezték, hogy elindítanak egy tenyésztési programot.

A kormány azonban túl sok ideig húzta az időt. A kutatók több hónap múlva kaptak engedélyt, de akkor már késő volt, hiszen egyetlen példányt találtak a törpedenevérből, amely 2009. augusztus 27-én végleg eltűnt.

A Karácsony-sziget egyetlen denevérfaja a saját testtömegének többszörösét ette meg minden éjjel, emiatt nem kizárt, hogy a kihalása fel fogja borítani a sziget ökológiai egyensúlyát. Cichlocolaptes mazarbarnetti: Csak 2015-ben fedezték fel Brazíliában ezt az érdekes, narancs- és fahéjszínű madárfajt, ám az öröm nem tartott sokáig, mert egy évvel később, az eszetlen erdőirtás miatt, már egyetlen példány sem maradt.

Az atlanti parti Esőerdő Rezervátumban felfedezett madár régen egy biológiailag gazdag környezetben élt, de a WWF adatai szerint a rezervátumnak csak a 7 százaléka maradt fent 2016-ra. Ennek oka, hogy a közel 100 ezer négyzetkilométeres terület többi részét mezőgazdasági és városi fejlesztésekre használták fel az emberek. Pinta szigeti óriásteknős: Az egész világ gyászolta a 2012-ben elpusztult Magányos George-ot, hiszen ő volt az utolsó példánya a fajának. Az óriásteknős a Galápagos-szigeteki kutatóközpontban élt, mint a veszélyeztetett fajok híres példája. Az állatról több évtizeden át a 74 éves gondozója, Faust Llerena gondoskodott. Faust elmondta, hogy úgy szerette a teknőst, mintha az a családtagja lett volna.

A XVII-XIX. században a tengerészek és a kalózok több, mint 100 ezer Galápagos-szigeteki óriásteknőst öltek meg. A pusztítás következményeként mára csak 15 ezer példány maradt, de mindegyik faj veszélyeztetett. Vietnami orrszarvú: Ahogy a nyugat-afrikai, úgy ez a faj is az orvvadászok miatt pusztult ki. Az utolsó példány 2009-ben halt meg Vietnam délnyugati részén, ám a maradványait csak egy évvel később fedezték fel, természetesen a csontok közül a szarv hiányzott, ugyanis ezt a példányt is egy vadász ölte meg. Az orrszarvú túlélte a lövést. Később a dzsungelben lehelte ki a lelkét.

A Földnek egyszer elege lesz az emberekből: Ahogy láthatjuk, a rovaroktól kezdve az orrszarvúakig sok állatfaj pusztult el csak az elmúlt évtizedben. Ez nagy baj, hiszen léteznek állatok, amelyek léte kulcsfontosságú a környezet fenntartásában, ezért az egész biológiai egyensúly felborulhat, ha ezek a fajok kihalnak.

Mark Williams, a leicesteri egyetem professzora elmondta, hogy tulajdonképpen minden állatfaj az ökoszisztéma mérnöke, ami azt jelenti, hogy a maguk módján befolyásolják a környezetüket, és új élőhelyet hoznak létre más élőlényeknek.

Ha az állatok eltűnnek, akkor az az emberek életére is hatással lesz, hiszen például az egyik elterjedt vérnyomáscsökkentő gyógyszer egyik alapanyagát egy kígyóból nyerték ki. Az emberiségnek tehát meg kellene változtatnia a fogyasztási szokásait, ahogy azt is, ahogy a környezetével bánik. Erre a változásra sürgősen szükség lenne, mert a tudósok szerint nincs sok idejő erre.

Colby Loucks, a WWF’s Wildlife Conservation Program vezetője arról beszélt, hogy talán az emberek akkor elkezdenek hosszútávon gondolkodni, amikor a kedvenc tavuk, állatuk pusztul el, ám akkor lehet, hogy már késő lesz, mert a Föld előbb-utóbb azt fogja mondani, hogy elég volt. Amikor ez bekövetkezik, akkor a katasztrófa elkerülhetetlen lesz.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)