Tündérrel hált a boszorkány
Boszorkánysággal vádolt, titokzatos nők és történetük.
Napjainkban tudjuk, hogy a boszorkányüldözés során nem csak olyan nők és férfiak haltak meg, akiknek közük volt a mágiához, hanem sok ártatlant is kivégeztek. A következő titokzatos nők esetében olyan vádakat említenek a periratok, amelyek gyanúra adtak okot.
Malin Matsdotter: Svédországban élt a finn származású Malin, akit azért égettek meg, mert állítólag gyerekeket, köztük az unokáit, dédunokáit, vitte el a Blockula mezőn tartott boszorkányszombatokra, hogy felhasználja őket a Sátán rituálékhoz.
A nő állítólag nem sírt, nem sikoltozott, amikor máglyára került, ezért a bírák azt hangoztatták, hogy „íme egy igazi boszorkány”, hiszen csak azok nem éreznek fájdalmat. Később újra elővették az ügyet. Az új vizsgálatból az derült ki, hogy Malin ártatlan volt, emiatt hamis tanúzásért kivégezték a lányait.
Bridget Bishop: Salemben, 1632-ben született, tehát rosszkor volt rossz helyen, ugyanis Bridget volt az egyike a salem-i boszorkányperek áldozatainak, sőt, ő volt az első nő, akit 1692-ben kivégeztek.
A leánykori nevén Bridget Pflayer először Samuel Wessel felesége lett, majd szült egy lányt Thomas Olivernek, a második férjének. Amikor a sikeres üzletember meghalt, akkor azonnal Bridgetet gyanúsították, de a hatóság elengedte, mert nem volt ellene bizonyíték.
Később Bridget harmadszor is férjhez ment, a sikeres fűrészelőhöz, Edward Bishop-hoz. Bridget legnagyobb bűne a túlzott szókimondása volt, ráadásul feltűnő ruhákat viselt, és több vendéglőt birtokolt.
A nőt többen megvádolták. Köztük volt Samuel Shattuck, aki azt állította, hogy a nő elvarázsolt öt lányt, illetve vudubaba készítéséhez alkalmas, festett csipke anyagot kért tőle. William Stacy azt állította, hogy Bridget felajánlotta neki és másoknak, hogy boszorkányt nevel belőlük, ám Stacy ezt visszautasította, amiért Bridget bosszúból kínozni kezdte.
John és William Bly, apa és fia azzal vádolta a nőt, hogy vudubabákat találtak nála, amikor pedig beszéltek vele, akkor megmérgezte a malacukat. Bridgetnek esélye sem volt a menekülésre.
Karin Svensdotter: 1656-ban, a Västra Härad boszorkányperek idején, a svédországi Småland kis falujában élt Karin, aki hét gyermekét nevelte. Ez nem is lenne baj, ha nem vádolták volna meg azzal a nőt, hogy a gyerekei apja nem más, mint a Tündérek Királya.
Karin a Grönskulle hegynél találkozott a gyönyörű, aranyszínű ruhát viselő férfival, akivel együtt énekelt és táncolt, majd hétszer közösült vele. Az aktusok eredménye a hét gyermek lett, akiket földtündéreknek hittek.
Karin munkaadója azt vallotta, hogy többször hallotta, hogy a nő az erdőben keresi a tündérgyermekeit. Mivel Svédországban tilos volt a tündérekkel való érintkezés, ezért Karin 1656-ban bíróság elé került.
A bíró azonban nem ítélte el a nőt, mert rájött, hogy valószínűleg megőrült. Az egyháznak nem tetszett a lágyszívű bíró döntése, úgyhogy legalább azt elintézték, hogy kiűzhessék a Sátánt a nőből, hiszen biztos, hogy az okozza az elmebaját, hogy megszállták. Az ördögűzés után Karin nem látott többé tündéreket.
Kael Merrie: 1613-ban vették kezdetüket a roermond-i boszorkányperek, amelyek Kael is áldozatául esett. A nőt azzal gyanúsították, hogy megbénított egy malacot, valamint nem lehetett vajat köpülni, ha a közelben volt, és még a gyerekeket is megbetegítette.
Kael mindent tagadott, de ez kevés volt ahhoz, hogy ne száműzzék Roermondból. A története azonban ennyivel nem ért véget, mert az éppen távozó Kael spanyol zsoldosokkal találkozott. Pechére a spanyolok úgy döntöttek, hogy majd ők végeznek a feltételezett boszorkánnyal, akit a Maas folyóba fojtottak.
Entjen Gellis: Az 1613-as roermond-i boszorkányper idején Straelen-ben élt a holland bába, akit néhány társával együtt azzal vádoltak, hogy a fekete mágiájuk vetélést, halált okoz. Valójában kórság sepert végig a településen, de Entjen inkább bűnösnek vallotta magát, amiért először megkínozták, majd halálraítélték.
(Forrás: noiportal.hu)
Napjainkban tudjuk, hogy a boszorkányüldözés során nem csak olyan nők és férfiak haltak meg, akiknek közük volt a mágiához, hanem sok ártatlant is kivégeztek. A következő titokzatos nők esetében olyan vádakat említenek a periratok, amelyek gyanúra adtak okot.Malin Matsdotter: Svédországban élt a finn származású Malin, akit azért égettek meg, mert állítólag gyerekeket, köztük az unokáit, dédunokáit, vitte el a Blockula mezőn tartott boszorkányszombatokra, hogy felhasználja őket a Sátán rituálékhoz.
A nő állítólag nem sírt, nem sikoltozott, amikor máglyára került, ezért a bírák azt hangoztatták, hogy „íme egy igazi boszorkány”, hiszen csak azok nem éreznek fájdalmat. Később újra elővették az ügyet. Az új vizsgálatból az derült ki, hogy Malin ártatlan volt, emiatt hamis tanúzásért kivégezték a lányait.
Az emberek ekkor azt mondták, hogy ez volt a boszorkány bosszúja.
Bridget Bishop: Salemben, 1632-ben született, tehát rosszkor volt rossz helyen, ugyanis Bridget volt az egyike a salem-i boszorkányperek áldozatainak, sőt, ő volt az első nő, akit 1692-ben kivégeztek.
A leánykori nevén Bridget Pflayer először Samuel Wessel felesége lett, majd szült egy lányt Thomas Olivernek, a második férjének. Amikor a sikeres üzletember meghalt, akkor azonnal Bridgetet gyanúsították, de a hatóság elengedte, mert nem volt ellene bizonyíték.
Később Bridget harmadszor is férjhez ment, a sikeres fűrészelőhöz, Edward Bishop-hoz. Bridget legnagyobb bűne a túlzott szókimondása volt, ráadásul feltűnő ruhákat viselt, és több vendéglőt birtokolt.
A nőt többen megvádolták. Köztük volt Samuel Shattuck, aki azt állította, hogy a nő elvarázsolt öt lányt, illetve vudubaba készítéséhez alkalmas, festett csipke anyagot kért tőle. William Stacy azt állította, hogy Bridget felajánlotta neki és másoknak, hogy boszorkányt nevel belőlük, ám Stacy ezt visszautasította, amiért Bridget bosszúból kínozni kezdte.
John és William Bly, apa és fia azzal vádolta a nőt, hogy vudubabákat találtak nála, amikor pedig beszéltek vele, akkor megmérgezte a malacukat. Bridgetnek esélye sem volt a menekülésre.
Karin Svensdotter: 1656-ban, a Västra Härad boszorkányperek idején, a svédországi Småland kis falujában élt Karin, aki hét gyermekét nevelte. Ez nem is lenne baj, ha nem vádolták volna meg azzal a nőt, hogy a gyerekei apja nem más, mint a Tündérek Királya.Karin a Grönskulle hegynél találkozott a gyönyörű, aranyszínű ruhát viselő férfival, akivel együtt énekelt és táncolt, majd hétszer közösült vele. Az aktusok eredménye a hét gyermek lett, akiket földtündéreknek hittek.
Karin munkaadója azt vallotta, hogy többször hallotta, hogy a nő az erdőben keresi a tündérgyermekeit. Mivel Svédországban tilos volt a tündérekkel való érintkezés, ezért Karin 1656-ban bíróság elé került.
A bíró azonban nem ítélte el a nőt, mert rájött, hogy valószínűleg megőrült. Az egyháznak nem tetszett a lágyszívű bíró döntése, úgyhogy legalább azt elintézték, hogy kiűzhessék a Sátánt a nőből, hiszen biztos, hogy az okozza az elmebaját, hogy megszállták. Az ördögűzés után Karin nem látott többé tündéreket.
Kael Merrie: 1613-ban vették kezdetüket a roermond-i boszorkányperek, amelyek Kael is áldozatául esett. A nőt azzal gyanúsították, hogy megbénított egy malacot, valamint nem lehetett vajat köpülni, ha a közelben volt, és még a gyerekeket is megbetegítette.
Kael mindent tagadott, de ez kevés volt ahhoz, hogy ne száműzzék Roermondból. A története azonban ennyivel nem ért véget, mert az éppen távozó Kael spanyol zsoldosokkal találkozott. Pechére a spanyolok úgy döntöttek, hogy majd ők végeznek a feltételezett boszorkánnyal, akit a Maas folyóba fojtottak.
Entjen Gellis: Az 1613-as roermond-i boszorkányper idején Straelen-ben élt a holland bába, akit néhány társával együtt azzal vádoltak, hogy a fekete mágiájuk vetélést, halált okoz. Valójában kórság sepert végig a településen, de Entjen inkább bűnösnek vallotta magát, amiért először megkínozták, majd halálraítélték.(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások