Van élet a halál után
Egy harvardi idegsebész nem hitt a lélek létezésében, ám egy eset megváltoztatta a véleményét.
Van-e élet a halál után, létezik-e a lélek? Ezek a kérdések egyidősek az emberiséggel, hiszen minden kultúrában fontos szerepet tölt be az élet, a halál, és a halál utáni élet témája. A biztos választ csak azok tudhatják, akik már nincsenek köztünk. Legalábbis eddig így volt, mert most dr. Eben Alexander véleménye mindent megváltoztatott.
Az idegsebész nem hitt a lélek létezésében, de történt egy eset, ami miatt átgondolta a dolgot. Az orvos olyan emberek között élt az orvosi egyemen, akik teljesen materialista felfogásban éltek, tehát a lélek létezését nem fogadták el tudományos tényként.
Ahogy a legtöbb szkeptikus, úgy Alexander is elintézte annyival a halál utáni élményeket, hogy azokat csak az ember fantáziája alkotta meg. A nézőpontja akkor változott meg, amikor egy bakteriális fertőzés miatt hét napra kómába esett.
A hét nap alatt számos világot bejárt, többek között a Mennyországot is.
Az idegsebész arról is beszélt, hogy a halál után nem várja más az embert, mint a tiszta és a tömény szeretet. Ha tehát meg akarjuk érteni az Univerzumot, akkor előbb meg kell értenünk a szeretetet. A hét nap alatt az orvos telepatikusan kommunikált, mert a beszéd szükségtelenné vált, hiszen megszűnt az én és az egész. Ha valami kérdése volt, akkor arra azonnal választ kapott.
Mivel Alexander továbbra is a tudomány embere maradt, ezért a tapasztalatait tudományos szemszögből is értelmezte a „Proof of Heaven (Bizonyíték a Mennyországra) című könyvében, melyből több millió példányt vettek meg az egész világon.
Az írásban számos olyan tudományos tézist megcáfol, amiket gyakran hangoztatnak a szkeptikusok a témával kapcsolatban. Az írás igencsak tudományos, emiatt az, aki nem járatos az idegrendszer működésének témakörében, annak nehezen érthető, ezért az alábbiakban hétköznapibb nyelvre lefordítva olvasható a lényeg.
1. Az agytörzsnek az a primitív programja, ami csökkenti a távozás fájdalmát és a szenvedést, nem elég összetett ahhoz, hogy olyan bonyolult képeket mutasson, mint amilyeneket a kóma alatt látott az idegsebész.
2. A limbikus rendszer mélyén tárolt emlékek, amiket elég mélyen tárolunk ahhoz, hogy a gyulladás ne érje el az érintett terülteket, nem elég összetett ahhoz, hogy olyan egybefüggő képeket lásson az ember, mint amilyeneket Alexander tapasztalt.
3. DMT robbanás. DMT, egy olyan természetes anyag, aminek a fogyasztása színes hallucinációkat okoz, de az idegsebész esetében a gyulladás károsította azt a területet, aminek reagálnia kellett volna a DMT-re, tehát képtelen volt a hallucinációra. Ráadásul a kóma alatt nem érhették olyan külső hatások, amik kiváltották volna a hallucinációt, tehát ezzel sem lehet megmagyarázni a testen kívüli élményt.
4. Az újraindítási-jelenség, ami azt jelenti, hogy amikor a beteg kijön a kómából, akkor amolyan kisfilmet lát, ami a felszínre törő emlékekből áll össze. Az idegsebész szerint erről sem lehet szó, mert az emlékképei tiszták, ráadásul az átélt képek nem kapcsolódtak hozzá.
Az, hogy ki hiszi el azt, amit az idegsebész átélt a kóma alatt egyéni döntés, ám az tény, hogy eddig ez a leghitelesebb és tudomány szempontból, a legjobban alátámasztott beszámoló a halál utáni életről.
(Forrás: fullank.com)
Van-e élet a halál után, létezik-e a lélek? Ezek a kérdések egyidősek az emberiséggel, hiszen minden kultúrában fontos szerepet tölt be az élet, a halál, és a halál utáni élet témája. A biztos választ csak azok tudhatják, akik már nincsenek köztünk. Legalábbis eddig így volt, mert most dr. Eben Alexander véleménye mindent megváltoztatott.Az idegsebész nem hitt a lélek létezésében, de történt egy eset, ami miatt átgondolta a dolgot. Az orvos olyan emberek között élt az orvosi egyemen, akik teljesen materialista felfogásban éltek, tehát a lélek létezését nem fogadták el tudományos tényként.
Ahogy a legtöbb szkeptikus, úgy Alexander is elintézte annyival a halál utáni élményeket, hogy azokat csak az ember fantáziája alkotta meg. A nézőpontja akkor változott meg, amikor egy bakteriális fertőzés miatt hét napra kómába esett.
A hét nap alatt számos világot bejárt, többek között a Mennyországot is.
Az élményeiről később azt mondta, hogy a halál utáni élet sokkal valódibbnak tűnt, mint a Földön töltött idő. Az egész olyan volt a számára, mintha a földi lét csak egy mesterséges, kavargó álomvilág lett volna.
Az idegsebész arról is beszélt, hogy a halál után nem várja más az embert, mint a tiszta és a tömény szeretet. Ha tehát meg akarjuk érteni az Univerzumot, akkor előbb meg kell értenünk a szeretetet. A hét nap alatt az orvos telepatikusan kommunikált, mert a beszéd szükségtelenné vált, hiszen megszűnt az én és az egész. Ha valami kérdése volt, akkor arra azonnal választ kapott.
Mivel Alexander továbbra is a tudomány embere maradt, ezért a tapasztalatait tudományos szemszögből is értelmezte a „Proof of Heaven (Bizonyíték a Mennyországra) című könyvében, melyből több millió példányt vettek meg az egész világon.
Az írásban számos olyan tudományos tézist megcáfol, amiket gyakran hangoztatnak a szkeptikusok a témával kapcsolatban. Az írás igencsak tudományos, emiatt az, aki nem járatos az idegrendszer működésének témakörében, annak nehezen érthető, ezért az alábbiakban hétköznapibb nyelvre lefordítva olvasható a lényeg.1. Az agytörzsnek az a primitív programja, ami csökkenti a távozás fájdalmát és a szenvedést, nem elég összetett ahhoz, hogy olyan bonyolult képeket mutasson, mint amilyeneket a kóma alatt látott az idegsebész.
2. A limbikus rendszer mélyén tárolt emlékek, amiket elég mélyen tárolunk ahhoz, hogy a gyulladás ne érje el az érintett terülteket, nem elég összetett ahhoz, hogy olyan egybefüggő képeket lásson az ember, mint amilyeneket Alexander tapasztalt.
3. DMT robbanás. DMT, egy olyan természetes anyag, aminek a fogyasztása színes hallucinációkat okoz, de az idegsebész esetében a gyulladás károsította azt a területet, aminek reagálnia kellett volna a DMT-re, tehát képtelen volt a hallucinációra. Ráadásul a kóma alatt nem érhették olyan külső hatások, amik kiváltották volna a hallucinációt, tehát ezzel sem lehet megmagyarázni a testen kívüli élményt.
4. Az újraindítási-jelenség, ami azt jelenti, hogy amikor a beteg kijön a kómából, akkor amolyan kisfilmet lát, ami a felszínre törő emlékekből áll össze. Az idegsebész szerint erről sem lehet szó, mert az emlékképei tiszták, ráadásul az átélt képek nem kapcsolódtak hozzá.
Az, hogy ki hiszi el azt, amit az idegsebész átélt a kóma alatt egyéni döntés, ám az tény, hogy eddig ez a leghitelesebb és tudomány szempontból, a legjobban alátámasztott beszámoló a halál utáni életről.
(Forrás: fullank.com)
Hozzászólások