Vérszívó horrorsztorik - tudományos magyarázat a vámpír legendákra (+18)
Holtakat csonkoltak, ártatlanokat mészároltak, élő emberek temettek el a vámpír fóbiás emberek.
Szinte nem létezik olyan ember a földön, akinek ne lenne jelenne meg a tipikus kép a fejében, mikor meghallja azt a szót, hogy vámpír. Hófehér bőr, hegyes és félelmetes fogak, vörös szemek és vérszomj. Meglepő módon a vérszívók, már az ókor óta kiemelkedő szerepet töltenek be az emberiség életében, legalább is mítoszok és legendák formájában. Az ókori görögök gyermekevő dámája, Lamia, vagy a mezopotámiai Edemmu kísértetek igen nagy befolyással voltak az akkor élő társadalom életére, cselekményeire. Nyilván a tudomány egyik válfaja sem tartott azon a szinten ezekben az időkben, hogy reális magyarázatot adjon hátborzongató dolgokra, így az emberek a fantáziájukra hagyatkoztak, melynek mint tudjuk, szinte semmi sem szabhat határt.
Később Európában ismét nagy szárnyra kaptak ezek a mítoszok, legendák és komoly helyet csikartak ki maguknak a folklórban. Természetesen az emberek semmilyen párhuzamot nem húztak még ekkor a vámpírok megjelenése és a pestis kirobbanása között. Rettegtek az élőholtaktól, akik éjjel sírjukból feltámadnak, majd hosszú fogaikkal lyukakat vésnek áldozatuk nyakába, hogy kiszívják belőle a vért, így biztosítva saját életbemaradásuk. Idővel a vámpírok leírását kiegészítették azzal, hogy a napfényre érzékenyek, a foghagyma elüldözi őket, szájuk szélén pedig az aktuális áldozatok vére szárad. A vérszívók gyenge pontjait feltérképezték és mindent elkövettek, hogy megsemmisítsék.
Idővel az emberek annyira rettegtek a hallottaktól - úgy gondolták feltámadásuk után válnak vámpírrá - hogy extrém dolgokat követtek el. Többször kiásták az elhunytakat, hogy leellenőrizzék biztosan ott vannak-e még. Megcsonkították őket, inakat vágtak el lábukba, hogy véletlen se tudjanak felkelni és elsétálni. Ha valakit gyanúsnak gondoltak, akkor nem csak a személyt mészárolták le, hanem vele együtt az egész családját is. A vámpíroktól való rettegés tehát rövidesen egy hatalmas tömeghisztériává csapott át, mely megszámlálhatatlan áldozatokkal járt. De mi lehet a tudományos magyarázat e mögött és vajon kik voltak valójában ezek a vámpírok?
Napjainkban a tudomány már egy olyan szinten áll, aminek a segítségével számos múltbéli rejtély felszámolható. Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat arra, hogy a vámpírok éjjeli lények, hogy rengeteg ember szenvedett akkoriban porfíriában. Ez egy olyan jelenséget fed le, mikor az egyén bőrében káros anyagok elegye aktivizálódik a napfény hatására, így okozva látványos elváltozást akár pillanatok alatt. Az ilyen betegségben szenvedő embernek kerülnie kell a napfénnyel való találkozást tehát. Az állapot káros hatással van az ínyszöveteire is, mely sorvadásnak indulva fentebb húzódik, a fogak pedig emiatt sokkal hosszabbnak tűnnek. A porfíria érzékennyé teheti az embert a kén tartalmú ételekre és italokra is, így nem csoda, hogy a fokhagymát sem tudják elviselni, mely szintén jelentős kéntartalommal rendelkezik.
A veszettségben szenvedő emberekre is ráakasztották a vámpír jelzőket. A halálos vírusban szenvedő egyéneknek vérben forgott a szeme, agresszívak voltak és késztetést is éreztek rá, hogy megharapják a környezetükben lévő embereket. Az olyan erősebb ingerek, mint a napfény, vagy a fokhagyma illata szintén zavaró volt számukra, ezért is hihették az emberek, hogy vámpírral van dolguk. Ez a verzió egyébként jó magyarázatként szolgál a kifejezetten nőket üldöző vámpír férfiakra is, akik nem csak megtámadták, hanem meg is erőszakolták áldozatukat, ugyanis a veszettség hatására a limbikus rendszerük is komoly nyomás alá került.
A véres száj és orr, melyről úgy vélték, hogy az áldozatuké, valójában az elhunytak sajátja volt. Számtalan alkalommal fordult elő akkoriban, hogy élve temettek el embereket akár tévedésből, akár szándékosan. Az ilyen eseteknél előfordult, hogy az eltemetett kétségbeesetten jelezni próbált, hogy engedjék ki. Sajnos meg sem fordult az emberek fejében az, hogy tévesen diagnosztizáltak valakit halottnak, így azt gondolták, hogy az elhunyt vámpírként próbál visszatérni az élők sorába. Általában napokkal hetekkel később exhumálták a sírt, hogy ellenőrizzék, hogy az elhunyt ott van-e még, az ilyenkor felfedezett vér a száj és orr környékén bizonyosságot adott nekik arról, hogy vámpírral van dolguk, valójában azonban egy természetes jelenségről van szó, mely a szervek bomlása folyamati közben lép fel.
(forrás: howitworks)
Szinte nem létezik olyan ember a földön, akinek ne lenne jelenne meg a tipikus kép a fejében, mikor meghallja azt a szót, hogy vámpír. Hófehér bőr, hegyes és félelmetes fogak, vörös szemek és vérszomj. Meglepő módon a vérszívók, már az ókor óta kiemelkedő szerepet töltenek be az emberiség életében, legalább is mítoszok és legendák formájában. Az ókori görögök gyermekevő dámája, Lamia, vagy a mezopotámiai Edemmu kísértetek igen nagy befolyással voltak az akkor élő társadalom életére, cselekményeire. Nyilván a tudomány egyik válfaja sem tartott azon a szinten ezekben az időkben, hogy reális magyarázatot adjon hátborzongató dolgokra, így az emberek a fantáziájukra hagyatkoztak, melynek mint tudjuk, szinte semmi sem szabhat határt.
Később Európában ismét nagy szárnyra kaptak ezek a mítoszok, legendák és komoly helyet csikartak ki maguknak a folklórban. Természetesen az emberek semmilyen párhuzamot nem húztak még ekkor a vámpírok megjelenése és a pestis kirobbanása között. Rettegtek az élőholtaktól, akik éjjel sírjukból feltámadnak, majd hosszú fogaikkal lyukakat vésnek áldozatuk nyakába, hogy kiszívják belőle a vért, így biztosítva saját életbemaradásuk.
Idővel az emberek annyira rettegtek a hallottaktól - úgy gondolták feltámadásuk után válnak vámpírrá - hogy extrém dolgokat követtek el. Többször kiásták az elhunytakat, hogy leellenőrizzék biztosan ott vannak-e még. Megcsonkították őket, inakat vágtak el lábukba, hogy véletlen se tudjanak felkelni és elsétálni. Ha valakit gyanúsnak gondoltak, akkor nem csak a személyt mészárolták le, hanem vele együtt az egész családját is. A vámpíroktól való rettegés tehát rövidesen egy hatalmas tömeghisztériává csapott át, mely megszámlálhatatlan áldozatokkal járt. De mi lehet a tudományos magyarázat e mögött és vajon kik voltak valójában ezek a vámpírok?
Napjainkban a tudomány már egy olyan szinten áll, aminek a segítségével számos múltbéli rejtély felszámolható. Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat arra, hogy a vámpírok éjjeli lények, hogy rengeteg ember szenvedett akkoriban porfíriában. Ez egy olyan jelenséget fed le, mikor az egyén bőrében káros anyagok elegye aktivizálódik a napfény hatására, így okozva látványos elváltozást akár pillanatok alatt. Az ilyen betegségben szenvedő embernek kerülnie kell a napfénnyel való találkozást tehát. Az állapot káros hatással van az ínyszöveteire is, mely sorvadásnak indulva fentebb húzódik, a fogak pedig emiatt sokkal hosszabbnak tűnnek. A porfíria érzékennyé teheti az embert a kén tartalmú ételekre és italokra is, így nem csoda, hogy a fokhagymát sem tudják elviselni, mely szintén jelentős kéntartalommal rendelkezik.
A veszettségben szenvedő emberekre is ráakasztották a vámpír jelzőket. A halálos vírusban szenvedő egyéneknek vérben forgott a szeme, agresszívak voltak és késztetést is éreztek rá, hogy megharapják a környezetükben lévő embereket. Az olyan erősebb ingerek, mint a napfény, vagy a fokhagyma illata szintén zavaró volt számukra, ezért is hihették az emberek, hogy vámpírral van dolguk. Ez a verzió egyébként jó magyarázatként szolgál a kifejezetten nőket üldöző vámpír férfiakra is, akik nem csak megtámadták, hanem meg is erőszakolták áldozatukat, ugyanis a veszettség hatására a limbikus rendszerük is komoly nyomás alá került.
A véres száj és orr, melyről úgy vélték, hogy az áldozatuké, valójában az elhunytak sajátja volt. Számtalan alkalommal fordult elő akkoriban, hogy élve temettek el embereket akár tévedésből, akár szándékosan. Az ilyen eseteknél előfordult, hogy az eltemetett kétségbeesetten jelezni próbált, hogy engedjék ki. Sajnos meg sem fordult az emberek fejében az, hogy tévesen diagnosztizáltak valakit halottnak, így azt gondolták, hogy az elhunyt vámpírként próbál visszatérni az élők sorába. Általában napokkal hetekkel később exhumálták a sírt, hogy ellenőrizzék, hogy az elhunyt ott van-e még, az ilyenkor felfedezett vér a száj és orr környékén bizonyosságot adott nekik arról, hogy vámpírral van dolguk, valójában azonban egy természetes jelenségről van szó, mely a szervek bomlása folyamati közben lép fel.
(forrás: howitworks)
Hozzászólások