Vérszomjas női szellemek

ét rémtörténet a legbosszúszomjasabb női szellemekről.A világ számos kultúrájának legendái között találkozhatunk női szellemekkel, akik közül most a legbosszúszomjasabbak, legvérszomjasabbak történetét ismerheted meg.

A Zöld Hölgy – A kíváncsikat megvakítja: Skócia paranormális szempontból legfontosabb látványosságát, a Fyvie vár. A XIII. században épült kastélyról az a hír járja, hogy ez az egyik leggyakrabban kísértett hely az országban, és több furcsa legenda is kering a történetéről. Ez nem meglepő, hiszen 1390-től igencsak véresen alakult Skócia történelme.

A csaták, felkelések, békekötések színterévé vált várban öt nemesi család fordult meg. Név szerint a Preston, Meldrum, Seton, Gordon és Leith famíliák, akik mindegyike épített egy-egy tornyot a kastélyhoz, ezért alakult ki az öt torony.

A Fyvie vára utolsó tulajdonosa 1984-ben eladta az épületet a National Trust for Scotland-nek. Ám minket nem az érdekel, hogy éppen ki mondhatja magáénak a gyönyörű kastélyt, hanem az, hogy milyen olyan események történtek a vár falai között, amik miatt szellemjárta lett.

A legendák sora az 1600-as évekkel kezdődött, amikor a Seton család itt élt. A történet szerint Lord Seton megcsalta a feleségét, Lillias Drummond-ot a nő unokatestvérével, Grizel Leslie-vel. A férfi azt tervezte, hogy feleségül veszi a szeretőjét. Annak érdekében, hogy ez a lehető leghamarabb megtörténjen, egyszerűen bezárta a feleségét a szobájába. Lillias hamarosan belehalt a bánatba és az éhezésbe.

Lord Setont kicsit sem érdekelte Lillias sorsa, és a legnagyobb boldogságban, az oltárhoz vezette a szeretőjét. A frigyet követő nászéjszaka azonban nem úgy alakult, ahogy a férfi remélte, mert az ablak mögül keserves sírás és kaparászás hangja hallatszott.

A személyzet átnézte a keretet, de nem találtak semmit, úgyhogy a házaspár nyugodtan feküdt le aludni. A reggel azonban nem telt nyugalomban, mert az ablakpárkányon meglátták, hogy valaki belekaparta a Lillias Drummond nevet.

A megalázott feleség szelleme azóta is a vár falai között bolyong. A Zöld Hölgynek nevezett, bánatos kísértet a folyosókon bukkan fel, és csak nézi, figyeli a látogatókat.

A legendához az is hozzátartozik, hogy egyszer egy mérges vendég, akit nem engedtek be a várba, elrejtett az épület körüli földeken három követ azért, hogy azok, akik a kastélyban vannak, megőrüljenek attól, ami ott vár rájuk.

Állítólag az átok akkor törik meg, ha valakinek sikerül megtalálnia mind a három követ. Egyelőre azonban csak az egyik került elő, ráadásul valami szerencsétlenség érte azokat, akik meg akarták vizsgálni. A kőről az is kiderült, hogy valamiféle folyadék szivárgott belőle úgy, mintha könnyezne. A kutatók azóta sem merték tovább vizsgálni a követ. A másik két követ máig nem találták meg.

Phi Tai Hong – Aki helyet cserélne veled: Thaiföld kísértethistóriájában az igazán kegyetlen halált halt, esetleg temetetlenül maradt testű, emberek változhatnak phi tai hongs szellemé. Közülük a legrémisztőbbek a terhes nők.

Phi tai hongs szellemek jellemzően terrortámadás, és természeti katasztrófa után jelennek meg, hiszen ott sok olyan ember is meghal, akinek még nem jött el az ideje. A phi tai hongs a tragédia helyszínén maradnak, és megpróbálják megölni az élőket, mert azt hiszik, hogy megszállhatják a testüket.Sundel Bolong – A kasztráló: A maláj kultúra legismertebb szelleme a Sundel Bolong, ami nagyjából azt jeleni, hogy „prostituált, benne egy lyukkal”. A legenda szerint egy gyönyörű nő terhesen halt meg és a sírban szülte meg a gyermekét. A történet egy másik verziója szerint szülés közben halt meg. A harmadik elbeszélés szerint a nőt megerőszakolták, vagy öngyilkos lett, amiért teherbe esett.

Sundel Bolong fehér hálóruhában járja a világot, a hosszú fekete hajával pedig eltakarja a hátán található nagy lyukat, ahol a gyermeke előbújt. A női szellem csak a férfiakra veszélyes, ugyanis ők képtelenek ellenállni a bájának. Miután elcsábította a kiszemelt férfi, kasztrálja, de életben hagyja, hogy szenvedjen.

Onryo – A megtorló: Japán gonosz szellemei azért bukkannak fel, hogy helyrehozzák azokat a borzalmakat, amik velük történtek. Legtöbbször női alakot vesznek fel, de férfiként is megjelenhetnek. Onryo abból lesz, akit életében a rokonai, vagy a szerelme kínzott, vagy vert.

Az Onryo akár hónapokkal később is felbukkanhat, mert addig vár, hogy ki az, aki gyászolja, és ki nem. Ha felmérte a terepet, akkor megjelenik, és bosszút áll, ami legtöbbször az, hogy öngyilkosságba kergeti a rokonát, vagy a szerelmét.

La Sayona – A hűtlen férjek gyilkosa: Venezuelában ismert ez a kísértethistória, ám nem csak ott kell félniük tőle az embereknek, mert La Sayone a környező országokban is felbukkan. A szellem neve eredetileg Melissa volt. Ahogy La Siguanaba, úgy Melissa is gyönyörű nő volt, ám ő boldogan élt a férjével és a fiával.

Ennek azonban vége lett azon a napon, amikor Melissa a folyóban fürdött, és felbukkant egy idegen, aki azt állította, hogy Melissa férjének viszonya van a saját édesanyjával. Melissa dühösen rohant haza, ahol a fia és a férje aludt. A nő annyira dühös volt, hogy a családjára gyújtotta a házat, majd átment az anyjához, akit halálra késelt.

Az anya a halála előtt elátkozta a lányt, hogy sohase leljen nyugalmat, és minden férfit meg kell ölnie, aki megcsalja a feleségét. Így született meg La Sayone, aki haladt a korral, és mostanában az autópályákon keresi a hűtlen férfiakat, hogy végezzen velük.

Churel – A vámpírszellem: Észak-India kísértete állítólag a Divali fesztivál alatt kelt életre, amikor meghalt egy terhes nő. A legenda szerint a sikoltozó szellem a legtöbbször női alakot vesz fel, és azért jött, hogy bosszút álljon azért, mert a gyermeke meghalt. A szellem főleg a vadonban portyázik, és kiszívja az áldozatai vérét. A sikoltozás mellett, még arról ismerhető fel, hogy a lábai 180 fokkal visszafordulva helyezkednek el, tehát hátrafelé is képes sétálni.

La Llorona – A gyermekrabló: A legenda főszereplője a spanyol hódítás korában, Mexikóban élt Maria. A történetnek többféle verziója ismert a latin-amerikai országokban. Az egyikben szegény parasztlányként, a másikban indiánlányként említik, de a történetek abban mind egyformák, hogy Maria egy tehetős emberhez ment hozzá, és két fiút szült.

A férfi azonban elhanyagolta a feleségét. Egyes verziók szerint szoknyavadász alkoholista volt, mások szerint világutazó. A lényeg nem is ez, hanem az, hogy Maria egy nap rájött a férje hűtlenségére, és dühében beledobta/belefojtotta a fiait a Santa Fé folyóba.

A tettét nyomban megbánta, de a gyerekei életét már nem tudta megmenteni. A gyilkosság után Maria nem evett, nem ivott, egyre vékonyabb lett, folyamatosan gyászolta a gyerekeit a sírásával (amiről aztán a nevét kapta).

A legenda szerint Maria addig nem juthat be a Mennybe, amíg meg nem találja a gyermekei lelkét, ezért a halála óta szellemként bolyong, ha pedig elhagyott, eltévedt gyereket talál, akkor vízbe fojtja, abban reménykedve, hogy az ő lelkük elég lesz az üdvösséghez.

A magas, vékony, fehér ruhás nő „fantom autóstopposként” is elhíresült az USA déli részén, míg Mexikóban a gyereknevelés eszközeként is használják, hogy ezzel vegyék el a kicsik kedvét az elkóborlástól.

(Forrás: noiportal.hu)