Újabb fejlemények az esztergomi koporsólopás ügyében

Nem egy, hanem két ember földi maradványait találták meg a törmelékek között az ominózus esztergomi kriptában. Mint arról korábban beszámoltunk, a Párdányi család kálváriájában jelentős előrelépés történt, amikor 2015. március 31-én feltárták a lebetonozott családi kriptát, és kiderült, hogy nem alaptalanak a vádak: valóban eltulajdonították az oda eltemetett megboldogult Párdányi Rudolfné koporsóját – és a jegyzőkönyv tanúsága szerint ezen kívül még egyet.

Előzmények

A történet 2010-ben kezdődött, amikor az akkori monopol helyzetben lévő Esztergomi Kegyeleti Kft. közreműködésében eltemették Párdányi Miklós édesanyját. A temetés után a cég felajánlotta a hozzátartozóknak, hogy „rendet tesznek” a kriptában. Ez a családnak – a temetés költségein felül – még további 220 ezer forintjába került. Erről átvételi elismervény is készült: 2010. március 3-án egy kézzel írott elismervény, melyben a Kegyeleti Kft. átvett Párdányi Miklósnétól 160 ezer forint előleget a rendbetételre, majd március 14-én egy újabb, nyomtatott elismervény további 60 ezer forintról. A család döbbenten látta, hogy a kriptát lebetonozták, holott erre nem kértek és nem is kaptak felhatalmazást a temetkezési kft. munkatársai.


Négy évvel később, mikor a Kegyeleti kft. élére új ügyvezető került egy volt temetői alkalmazott (R.T.) jegyzőkönyvet vetetett fel, melyben vallja: a korábbi ügyvezető utasítására egy kriptás temetési szertartást követően a temetői munkások kivették az elhunytat a koporsóból, a földre helyezték, majd a koporsót felhozták és tovább értékesítették. A kriptát ezt követően körbebetonozták, hogy a fedlapot ne lehessen roncsolás nélkül elmozdítani.

Az akkori ügyvezető, M. Tamás értesítette a családot a jegyzőkönyvről, akik ekkor hosszas, már-már végeláthatatlannak tűnő levelezésbe kezdtek a rendőrséggel, ügyészséggel, írtak a Legfőbb Ügyésznek is, de mind hiába: vagy választ sem kaptak, vagy elutasították őket azzal a kifogással, hogy az ügy elévült.

A rendőrség kihallgatta ugyan a családot, de nem a koporsó feltételezett ellopásáról és továbbértékesítéséről – mely az érintettek szerint már felveti a bűnszövetkezet alapos gyanúját – hanem a számlázások körüli gyanús esetekről.
Párdányi Miklós, az elhunyt fia az ügyészséghez írott 2014. november 27-i levelében az alábbi kérdéseket vetette fel:

• A rendőrségi nyomozás során miért nem kellett vizsgálni, hogy a temető volt alkalmazottjának állítása megfelel-e a valóságnak?


• Miért csak a bűncselekmény büntethetőségének elévülési idejét vizsgálták az
  elkövetett bűncselekmény ténye helyett?


• Miért nem adnak- mind a mai napig írásos igazolást arról, amit nekünk szóban elmondtak, hogy” a bűncselekmény elévült.”?


• Ha nem nyitják fel a kriptát hatósági úton és nem állapítják meg a bűncselekményt, akkor konkrét bizonyítékok hiányában kegyeletsértés bűntény ügyben magánvádas feljelentést sem tudok tenni?


• Melyik lenne az a törvényi rendelkezés, amely kimondja, hogy a bűncselekmény büntethetőségének elévülése esetén a hatóságnak nincs lehetősége a bűncselekmény megállapítására.

Levelére azonban nem érkezett válasz.

A jegyzőkönyv

Végül hosszas várakozás, bizonytalanságok után 2015. március 31-én közjegyző jelenlétében felnyitották a kriptát. Erről jegyzőkönyv is készült:

 

„A sírhely felnyitása (További Közreműködő által) 12:13-kor (tizenkettő óra tizenhárom perckor) megkezdődött, azzal, hogy az ezzel kapcsolatos műveletek egészen 13:47-ig (tizenhárom óra negyvenhét percig) folyamatosan zajlottak. A sírhelyet fedő betonlap oldalra csúsztatását követően először egy darab emberi koponyát, majd a kripta alsó szintjét fedő betonelem darabjainak fokozatos eltávolítása után újabb emberi koponyát és további emberi maradványokat találtak, melyek közül elhunyt Párdányi Rudolfné született Brutsy Edit földi maradványait a kripta felső nyílásához Felkérői Közreműködő által odahívott Hozzátartozó I. és Hozzátartozó II. segítségével, az elhunyt temetése alkalmával viselt ruházatának hozzávetőleges körülírása útján azonosították. Mind Párdányi Rudolfné született Brutsy Edit maradványai, mind a további fellelt emberi maradványok koporsón, illetve a Társaság által elhunytak maradványainak tárolására használt egyéb zárt tároló alkalmatosságon kívül voltak fellelhetők. Ezen a ponton, 13:47-kor (tizenhárom óra negyvenhét perckor) Felkérői Közreműködő telefonon értesítette az Esztergomi Rendőrkapitányságot arról, hogy a kriptában találtak alapján bűncselekmény alapos gyanúja áll fenn."

 

Mint a jegyzőkönyvből is kiderül: nem egy, hanem két ember földi maradványait találták meg a kriptában koporsó nélkül a földre téve.

Összefűzve a történet szálait: a Kegyeleti Kft. volt ügyvezetője, L. Imre utasította a temető alkalmazottait, hogy azok egy kriptát nyissanak fel, a koporsót pedig vegyék ki belőle továbbértékesítés céljából, ezek után lebetonozták a kriptát, mely alatt az elhunytak földi maradványai 4 éven keresztül várták, hogy végre fény derüljön az igazságra.

A rendőrség vizsgálódik, a család pedig április 9-én koporsóba helyezteti és eltemetteti Párdányi Rudolfné maradványait, aki most már háborítatlanul aludhatja örök álmát.



Előtte, április 8-án délután 4 órától tartanak sajtótájékoztatót, majd ezt követően egy helyi civil szervezet tüntetést szervez a Gyémánt Temetkezési Kft. elé.

Hogy miért ide? Mert a Kegyeleti kft-től távozott L. I. ügyvezető úr itt folytatta tovább a temetkezési vállalkozást – a cég L. I. felesége nevén van. A kft így hirdeti magát: „az esztergomi Gyémánt Temetkezési Kft. Irodájában a teljes körű temetkezési szolgáltatás feltételeiről, több éves szakmai tapasztalattal, korrekt és díjmentes tájékoztatással segítünk a temetés megszervezésében, és lebonyolításában. Addig ne döntsön a temetéssel kapcsolatban amíg nem kapott tőlünk teljes körű felvilágosítást. Nem kell minket választania,de díjmentes tanácsainkkal, jelentős összeget takaríthat meg.”

Ezen felül többen is beszámoltak arról, hogy a kft telephelye előtt álló alkalmazottak egyszerűen csak „leszólítják” az arra járókat, akikről úgy gondolják, hogy temetést intéznének, és saját magukat ajánlják a városi cég helyett.

Mindeközben a piacon azt rebesgetik, hogy a volt ügyvezető nem érez semmilyen felelősséget, mossa kezeit: ő nem tud erről az esetről, a sírások bizonyára saját szakállukra vitték el a koporsókat.

Felmerül azonban a kérdés, hogy annak a néhány sírásónak (a kriptát borító fedlapot ugyanis egy ember nem tudja eltávolítani – a felnyitásnál négyen tolták félre) vajon mi haszna származhatott abból, hogy az éj leple alatt elvitték mind a fa koporsót, mind a fém betétet? Mihez kezdhettek velük? Párdányi Miklós – és vele együtt Esztergomban egyre többen – úgy gondolják, hogy itt bizony bűnszövetkezet keretein belül elkövetett csalásról, lopásról és kegyeletsértésről beszélünk, márpedig ennek a büntethetősége nem évül el.

Az ügy folytatásáról, valamint a jövő heti sajtótájékoztatóról és az azt követő demonstrációról természetesen lapunk is be fog számolni.