Drogos politikusok, újságírók, kamaszok

A kormányzópárt rajta szeretné tartani a kezét az ország vénáján.

Egyfajta lelki-dílerként eladott és belőtt már kétes anyagokat a nemzet testébe, ilyen volt például a trafik-ügy fantázianevű cucc, vagy amiből majdnem aranylövés lett – az internetadó. (Még lehetne folytatni a sort, ha nagyon akarnám, de be kell szednem valamit, nehogy meglepjenek az elvonási tünetek.) Most pedig itt van nekünk ez a javaslat, amelyet mintha egyenesen Magyarország két tehetséges stand-uposa Bödőcs vagy Kőhalmi, esetleg a Besenyő Pista bácsi talált volna ki: végezzenek éves drogtesztet a 12-18 éves fiatalokon, az újságírókon és a politikusokon. Hűha.

Azért e hír hallatán legalább két működő vulkán rögtön kialudt, az Eiffel-torony is jobban ráhajolt a drága anyaföldre, és a multinacionális cégek vezetői – miután véresre röhögték a torkukat – a soros össznépi meetingen visszahívták csapataikat országunkból. Ettől extrémebb csak az elhíresült nyakkendő- adós javaslat volt, ha jól emlékszem 2008-ban, valamelyik begombázott szocialistától. Abban az időben egész Európa azon röhögött, hogy a magyarok kulturális járulékot akarnak kivetni a nyakkendő után. Lehet, hogy már akkor gyanították Fideszék a kábítószer használatot képviselői körökben? Lehet, hogy akkor, ellenzékben nyílt fel a mágikus szemük? Ki tudja, de most nem olyan mókás a dolog, még Kafka is felvonta a szemöldökét – láttam. Rögtön felmerül a kérdés, miért ezek a csoportok lettek megjelölve.

Ha metaforikusan nézem, lehet az a megfejtés: mert legkiszolgáltatottabbak a tinédzserek, a legszolgalelkűbbek az újságírók, a legkorruptabbak a politikusok, és akkor még vidám önkritika is volna benne. Működik rendesen az általánosítás diszkrét bája, mely szerint: ha van olyan kamasz, aki drogozik, akkor minden kamasz drogozik. Nagyjából ez az üzenet – a firkászoknak meg az ellenzéknek pedig az, hogy bármilyen listára felkerülhetnek. A legfelháborítóbb mégis a kamaszokkal való szórakozás. Így kell szocializálni gyermekeinket a felnőtt életre, gratulálok. Micsoda elegáns bizalommal fordul így a felnőtt társadalom – mert a gyerek nem fog pártok szerint válogatni – a jövő generációja felé; gratuláció a négyzeten.

[vision_pullquote style="4" align="center"] Elképzelem: éppen osztályfőnöki óra van – kis etikával megspékelve – a kábítószerek veszélyeiről folyik a diskurzus, egyszer csak bevágódik az ajtó, bemasíroznak a drogteszt-közmunkások a nemzeti mobilvécékkel, és kezdődik a tánc. A tanulók még átpisilik a következő dupla matekot, és mindenki boldog. [/vision_pullquote]

Mert végetlenül cinikus vagyok, látok túlbuzgó szülőket is, akik nem engedik a gyerekeknek, hogy lehúzza otthon a vécét, és a feketepiacon árusított azonnali drogteszttel kezükben merülnek el a csészében, hogy na te gaz kölök, adok én majd neked kábítószert. Állítólag a parlamentben lehet sört és fröccsöt kapni, és isznak is a politikusok. Ha ez igaz, akkor a részegen vagy spiccesen megszavazott törvények érvénytelenek. És igen, szeretném egyszer látni, amint derék politikusaink kórusban éneklik a Rózsaszín Pitbull zenekar méltán elhíresült számát a „Ne szívjál füvet” című szerzeményt. Mekkorát flesselnénk, öregem!