Édesanyám! Mi a szabadság?
Nyirő József külföldön elhunyt erdélyi írófejedelem május 27-re tervezett székelyudvarhelyi újratemetése azért maradt el, mert a román prefektus bejelentette, hogy a közigazgatási eljárás lefolytatásáig a hatóságok érvénytelennek tekintik a tervezett temetés előtt két nappal kiadott, formai hibát tartalmazó temetési engedélyt.
A románok rettegnek, ez rendben van. Azonban Magyarországon is vannak, akik ellenzik Nyírő, az egyik legnagyobb magyar író végakaratát, hogy szülőföldjén leljen végső nyugalomra. Milyen emberek ezek? Mesterházy nyilatkozata: "Azzal, hogy visszaemelik a kultúrába, a közoktatásba, a közbeszédbe és a közgondolkodásba a magyar történelem legsötétebb korszakában uralkodó gondolatokat, egyben újjáélesztik a legnagyobb nemzeti tragédiát előidéző eszméket is"
Ezek után megkérdőjelezem, Mesterházy életében olvasott-e Nyírőt. Valószínű nem, pedig erősen ajánlott. Kezdje mindjárt az Isten igájában-nal, ahol más első lapon könnybe lábad az ember szeme.
Nagyon idevág, és ajánlott Wass Albert - Emlékezés egy régi márciusra című verse, ahol a végén megmagyarázza az anya a kisfiúnak, hogy mi a szabadság: "…fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian. "Hát Nyírő Józsefnek még holtában sem sikerül. Szégyen.
Alább a teljes vers meghallgatható Dunai Bernadett előadásában:
Emlékezés egy régi márciusra
A teljes Vers CD megvásárolható a Hazafias Versek honlapon
Wass Albert
Emlékezés egy régi márciusra
Az erdőszélen hóvirág fehérlett.
Sarjadó gyepen az iskola glédában állt, mint még soha.
Valaki a Talpra Magyart szavalta.
Aztán a tanító beszélt a szabadságról.
Hallgatta sok parasztgyerek,
oldalt a jegyző meg a pap s tisztes, komoly, ősz emberek.
A harangozó tartotta a zászlót vén bajszos arcán zord egykedvűséggel.
S a tanító lelkesen magyarázta, hogy mi is történt ezelőtt sok, nagyon sok évvel.
Hősökről beszélt és csatákról s arról, hogy miként folyt a vér,
amikor annyi ember meghalt valamiért.
A többiek hallgatták némán.
Hitték is, nem is a mesét.
Öreg volt már a múlt. Setét s bizonytalan ködök takarták.
S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul:
„Édesanyám! Mi a szabadság?”
A tanítóban elakadt a szó.
Odanéztek mindannyian.
Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte:
„Amikor hazajönnek a katonák, fiam”
Ó, hóvirágos régi március…!
Azóta mennyi vér ömlött megint, s részeg torokkal hányszor ordították
közénk a véres jelszót, hogy „szabadság!”
Voltunk azóta hősök mi magunk is.
Hősök, pribékek, árulók, gazok, honmentők és hazátlanok,
voltunk minden, amit csak akartak a habzó szájú álapostolok.
Négyszer szabadítottak föl azóta propagandás vad próféciával
és mind a négyszer más zászló alatt!
És mind a négyszer esküdtek reá, hogy most lettem szabad!
Hát ez a szabadság, emberek?
Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták…?
S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek:
„Édesapám, mi a szabadság…?”
Ó, hóvirágos régi Március…
Talán sóhajtunk egyet mi is akkor
és csak annyit mondunk csöndesen:
fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian.
Bajorerdő, 1947.
A románok rettegnek, ez rendben van. Azonban Magyarországon is vannak, akik ellenzik Nyírő, az egyik legnagyobb magyar író végakaratát, hogy szülőföldjén leljen végső nyugalomra. Milyen emberek ezek? Mesterházy nyilatkozata: "Azzal, hogy visszaemelik a kultúrába, a közoktatásba, a közbeszédbe és a közgondolkodásba a magyar történelem legsötétebb korszakában uralkodó gondolatokat, egyben újjáélesztik a legnagyobb nemzeti tragédiát előidéző eszméket is"
Ezek után megkérdőjelezem, Mesterházy életében olvasott-e Nyírőt. Valószínű nem, pedig erősen ajánlott.
Nagyon idevág, és ajánlott Wass Albert - Emlékezés egy régi márciusra című verse, ahol a végén megmagyarázza az anya a kisfiúnak, hogy mi a szabadság: "…fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian. "Hát Nyírő Józsefnek még holtában sem sikerül. Szégyen.
Alább a teljes vers meghallgatható Dunai Bernadett előadásában:
Emlékezés egy régi márciusra
A teljes Vers CD megvásárolható a Hazafias Versek honlapon
Wass Albert
Emlékezés egy régi márciusra
Az erdőszélen hóvirág fehérlett.
Sarjadó gyepen az iskola glédában állt, mint még soha.
Valaki a Talpra Magyart szavalta.
Aztán a tanító beszélt a szabadságról.
Hallgatta sok parasztgyerek,
oldalt a jegyző meg a pap s tisztes, komoly, ősz emberek.
A harangozó tartotta a zászlót vén bajszos arcán zord egykedvűséggel.
S a tanító lelkesen magyarázta, hogy mi is történt ezelőtt sok, nagyon sok évvel.
Hősökről beszélt és csatákról s arról, hogy miként folyt a vér,
amikor annyi ember meghalt valamiért.
A többiek hallgatták némán.
Hitték is, nem is a mesét.
Öreg volt már a múlt. Setét s bizonytalan ködök takarták.
S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul:
„Édesanyám! Mi a szabadság?”
A tanítóban elakadt a szó.
Odanéztek mindannyian.
Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte:
„Amikor hazajönnek a katonák, fiam”
Ó, hóvirágos régi március…!
Azóta mennyi vér ömlött megint, s részeg torokkal hányszor ordították
közénk a véres jelszót, hogy „szabadság!”
Voltunk azóta hősök mi magunk is.
Hősök, pribékek, árulók, gazok, honmentők és hazátlanok,
voltunk minden, amit csak akartak a habzó szájú álapostolok.
Négyszer szabadítottak föl azóta propagandás vad próféciával
és mind a négyszer más zászló alatt!
És mind a négyszer esküdtek reá, hogy most lettem szabad!
Hát ez a szabadság, emberek?
Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták…?
S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek:
„Édesapám, mi a szabadság…?”
Ó, hóvirágos régi Március…
Talán sóhajtunk egyet mi is akkor
és csak annyit mondunk csöndesen:
fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian.
Bajorerdő, 1947.
Hozzászólások