“Én vagy a rendszer hibája vagyok, vagy a jövő” – interjú Tétényi Évával, Esztergom polgármesterével 2. rész
Előző cikkünkből betekintést nyerhettek Esztergom város kulisszái mögé, ám mint azt akkor jeleztem, a beszélgetés nem ért véget. Az interjú második feléből további érdekességeket tudhatnak meg Esztergom város életéről, és felvetődik a sokak által feszegetett kérdés is: lesz-e szerepe Tétényi Évának Magyarország politikai életében?
Korábban igen nagy visszhangja volt a szemétszállítás kérdésének. Ez megoldódott?
Miután Esztergom a Közép Duna Vidéki Hulladékgazdálkodási Társulás tagja, ezért egy olyan közbeszerzésen fogják majd kiválasztani a közszolgáltatót, ami elég nagy térségre vonatkozik – ez 2014. január 27-ére eldől, és akkor azonos feltételekkel tudjuk majd szállítani a szemetet, mint a környéken, várhatóan ezért csökkenni fog a szemétdíj. Esztergomban jelenleg a környéken a legmagasabb: 5,2 Ft + Áfa/ liter. Ez általában olyan 4,08 Ft körül van a környező területeken. Ebben tehát biztos, hogy pozitív lesz a változás.
Szintén nagy port kavart nem is olyan régen az árvízvédelem kérdése. Ez ügyben történt-e valami elmozdulás a nyári árvíz idején tapasztaltakhoz képest?
Ez egy nagyon fontos kérdés. Esztergomnak ugyanis nem teljesen megoldott az árvízvédelme. A nagy nyári árvíz példát mutatott arra, hogy összefogással még a lehetetlent is meg lehet csinálni. Érdekes volt látni, hogy az árvízvédelmi szakemberek nagyon el voltak keseredve és nagyon féltek, amikor látták ezt a hatalmas árvizet. Ilyen szempontból igen, a bajban összefognak az emberek, és ez egy nagyon szép példája volt ennek. Viszont azt tudom mondani, amit írtam is: Esztergomnak nem emlékműre van szüksége, hanem árvízvédelmi gátra. Ebben sajnos nem történtek lépések. Miután ez elsőrendű védvonal, ezért állami pénzt és állami programot kellene találni – az önkormányzatnak nagyon picike kis védekezése van a Molnár soron és a Csenkei hídnál, de nem az a kritikus pont. Ez ügyben lobbizunk, ez egy fontos kérdés.
[ads1]
Rengeteg per van az önkormányzattal kapcsolatban, ezekről nem igen van híradás, nem tudni, hogy állnak?
Azért nem, mert ezeknek a pereknek egy jelentős része magánvádas per volt, ezt maga Meggyes Tamás jegyezte. Amikor én idekerültem, ezeket megszüntettük, olyan értelemben, hogy ezt, ha akarta, külön fizette Meggyes Tamás. Ilyen módon ezek lezárultak. Van egy-két önkormányzatot érintő per, amit én vettem át. Ezeknek a pereknek a nagy része megegyezéssel lezárásra került. Az ügyvédi szerződések felmondásra kerültek, jelenleg két ügyvéd van, akit foglalkoztatunk. Az összes többi pert vagy lezártuk, vagy szüneteltettük, vagy megoldás született. Volt például az Onyx-per, ez még a vízszennyezéssel kapcsolatos ügy, ami 2006 vagy 2007 óta húzódott, azt is lezártuk egyezséggel. Most amik folyamatban vannak, az elsősorban a mélygarázs szavatossági pere, a közvilágítással kapcsolatos per - ami még nem lett per, de az ugye egy elég nehéz jogi helyzet - és több olyan kártérítési per, amik nem olyan nagy horderejűek, de erről nem szólnak a hírek.
A másik kardinális kérdés a közvilágítás. Beszámoltak a hírek arról, hogy ki kell csavarnod az égőket, hiszen birtokvédelem alatt állnak a lámpatestek. Ezzel mi lesz?
Természetesen nem csavarjuk ki az égőket.
Éppen ma írnak egy levelet a kormányhivatalnak, hogy mondják meg konkrétan, milyen jogszabálysértést követtem el, amikor az önkormányzati törvény az kötelező feladattá teszi a közvilágítást. Sőt, ha jól tudom, nem is olyan régen elfogadott az országgyűlés egy olyat, ahol azt mondta, hogy senki nem szüneteltetheti a közvilágítást, sőt ugye akkor ki kell, hogy jelöljenek egy szolgáltatót amennyiben ez így történne. Ezt én utóvédharcnak tekintem: 2005-ben született meg az a közvilágítási szerződés, amit még Meggyes Tamás írt alá, amiben leírta, hogy amennyiben mi nem fizetünk annyit, mint amennyit mondanak, akkor szüneteltethetik a közvilágítást. Ezt csak úgy lehet, ha a lámpákat kicsavarják. Na most számításaink szerint több mint 1000 db lámpát csavartak eddig ki – 500-at rendeltünk, hogy legalább minden harmadik lámpaoszlopon legyen ledes világítás – ez 60%-kal kevesebbet fogyaszt. Az összes többi meghibásodást pedig sajnos szabotázs okozta, amikor bizony a szekrényeket piszkálták meg vagy biztosítékokat tekertek ki. Ez folyamatosan javítás alatt van. Ha minden igaz – épp a napokban volt egy ilyen próbaüzem – akkor nincs most már olyan utcánk, ami sötét lenne. De természetesen ez a történet még nincs lezárva.
Szintén a blogodon említed, hogy kedvenc korszakod a humanizmus. Ehhez viszonyítva mit gondolsz, Esztergom ma hol áll?
Merem remélni, hogy jó helyen. Ha a humanizmust úgy vesszük, mint egy emberközpontú világ, akkor mindennek ellenére tulajdonképpen itt egy emberközpontú várospolitikát kívánunk megvalósítani. Amikor azt mondom, nem a pártok, meg azok az irányelvek, érdekcsoportok az elsők, hanem az itt lakók – ez látszólag paradoxonnak tűnik, mert „jó, de hát éppen Esztergomban nincs néha közvilágítás, nem járnak a buszok, meg kátyúsak az utak”, de valójában ami történik, az egy gondolatváltás. Egyrészt nagyon sok önkéntesünk lett, akik emberek, saját felajánlásukból a közjót szolgálják, ahol ügyek mentén próbálunk meg dolgokat megoldani – és engem nem szokott érdekelni, hogy milyen pártállású ember söpri az utcát, a lényeg az, hogy meglegyen. Ilyen irányban persze mentünk. Amiben még látnám a javítani valót, az pont azoknak a kulturális értékeknek – elsősorban a tudománynak – a felkarolása, ami ugyancsak jellemezte azt a korszakot. Bár ebben is történtek változások: konkrétan itt vagyunk: ha minden igaz épp 15-én – zárójelben megjegyzem, zártkörűen, amire nem hívtak meg engem – adták át a restaurált Botticelli-freskót, ami azt jelenti, hogy itt azok az értékek, amik még vannak, azok szerintem kiaknázatlanok. Tehát ebben a kérdésben szerintem lehetne még előre haladni.
Arra világítanék még rá, hogy az a fajta nyitottság, az a gondolkodásmód, amit megpróbálunk megvalósítani, akár a hivatalban az egy menedzsment-típusú önkormányzat, ami ugyancsak újdonság a mai hivatali rendszerben. Kiszedtük a középvezetői szintet, egyszemélyes felelősségek vannak, irodavezetők vannak, és majdnem mindenkinek olyan feladata van, hogy csoportban kell dolgoznia, és inkább a mostani vállalatirányításnak megfelelő struktúrában dolgozunk. Ez lehet, hogy nem annyira látványos, de a jövőt tekintve fontos dolog, ami a vállalásban nem volt benne, de az elmúlt években kialakult. Ha ennek egy kis mintáját itt meg tudjuk csinálni, ez akár lehet majd a következő időszakban a többi önkormányzatnak is egy minta.
Még egyet kiemelnék – ez sem nagyon látványos. Esztergom az Ister-Granum Eurorégió központja, ott mi társelnökök vagyunk Jan Oravecz úrral. Előkészítünk egy integrált területi befektetést, ahol a két oldalnak a meglevő gazdasági értékeit rakjuk be egy nagy csomagba és lobbizunk az Európai Unió felé.
Esztergomban épp a napokban volt a 16. nagykövet a Fülöp szigetekről. Megpróbáljuk Esztergomot úgy feltenni Európa térképére, hogy tényleg jelenetős legyen. Ilyen szempontból a 9 testvérvárossal is élő kapcsolat van. Gniezno kivételével én magam mindenhol személyesen megjelentem, onnan is jöttek ide látogatóba. A személyes kapcsolat felvétel is megtörtént, és most azon dolgozunk, hogy ezt a kapcsolatot hogyan tudjuk élővé tenni.
Hogyan értékelnéd a megválasztásod óta eltelt időszakot? Másra számítottál, újra csinálnád-e, ha változtatni lehetne, min változtatnál?
Alapvetően a munkakörülményeket változtatnám meg. Ha hasonlattal élnék, akkor nekem most úgy kell egy balettelőadást előadnom, hogy a lábam össze van kötözve: ugrándozni lehet, meg szépen mosolyogni hozzá, de valójában minden hatás- és jogkörtől megfosztott a testület. Azokkal a költségvetésekkel Esztergom város életét is eléggé behatárolták, amiket eddig elfogadtak. Nulla forintból nulla forintot lehet költeni – mondjuk egy virágosításra. A fájdalmas ebben az, hogy én ugye egy várostervező mérnök vagyok, tehát számomra ez a legnagyobb fájdalom, hogy nem lehet azt csinálni, amit úgy különben meg szeretnék. Ez nem annyira jó. Viszont ha azt nézem, akkor rengeteget tanultam: elsősorban az önkormányzati pénzügyek tekintetében. Válságmenedzsmentből szinte azt kell mondanom, hogy jobb terepet nem is találhat az ember, hiszen minden nap egy új feladat: akár a lámpák kicsavarásától kezdve a „lehullik a hó, hogyan oldjuk meg a síkosság mentesítést, hogy nincs pénzünk”. Tehát ilyen módon ez a legjobb gyakorlóterep.
[ads2]
A harmadik, hogy sajnos vagy szerencsére a botrányok miatt sokkal jobban a középpontba kerültünk, tehát mind az országos figyelem, mind az emberek figyelme jobban ide irányult, ami egyrészt nem annyira jó, mert jobban szeretném, ha nem a botrányokról lennénk híresek. Olyan szempontból viszont jó, hogy az emberek sokkal jobban érzik, hogy egy demokratikus jogállamban a választás illetve a képviselőknek a kiválasztása az sokkal, sokkal, sokkal fontosabb dolog, mint amit gondoltunk. Összességében azt tudom mondani, hogy nem erre számítottam. Én azért vállaltam el ezt a felkérést, mert úgy gondoltam, hogy egy szakmai alapon, alap erkölcsi normák mentén lehet és kell politizálni ma Magyarországon. Az más kérdés, hogy egy ilyen közegre nem számítottam. Viszont ami itt történik az nagyon jól megmutatja ennek a jelenlegi politikai rendszernek a hibáit. Szoktam mondani: én vagy a rendszer hibája vagyok, vagy a jövő.
Tehát akkor a jövőben is számíthatunk rád, mint esélyes indulóra?
Hát valamire biztos, igen. Olyan értelemben igen, hogy addig, amíg az embert azt képviseli, amit akar, és nem lehetetlenítik el. Én ugyan nem szeretem ezt a női-férfi szétválasztást, de az biztos, hogy ha megnézzük a mostani politikai légkört, elég kevés a nő benne. Ahogy mi most beszélgetünk, azért lehet látni, hogy azért szóhasználatban, stílusban egy nő sokkal finomabban, árnyaltabban fogalmaz, az ellenfelét azt nem ellenségnek tekinti, megpróbálja megnézni a dolgok másik oldalát, a jövőre tekint: gyermekeire, unokáira. Ha ez a szemlélet egy kicsit jobban bejönne, akkor lehet, hogy előbbre jutnánk. Ilyen módon azt tudom mondani, hogy remélem, a leendő politikus ül velem szemben.
Felröppent a városban a pletyka, és korábban már facebook-csoportok is indultak amik azt remélték, hogy Tétényi Éva legyen miniszterelnök, köztársasági elnök. Van ezekben bármiféle realitás?
Na most ez azért jó kérdés, mert ahogy az előbb említettem, magára a jelenségre hívnám fel a figyelmet, az én személyemtől függetlenül. Ha az emberekben vagy a társadalomban megfogalmazódik, hogy egy női vezető esetleg ilyen pozíciókat is betölthet, akkor el kell azon gondolkodni, hogy miért kívánnak ilyet az emberek. Valószínűleg azért mondják a nevemet, mert ugye rólam hallanak a hírekből, de nem biztos, hogy én vagyok erre a legalkalmasabb, de az, hogy a női nem, vagy női vezetők kerüljenek bele a politikai kérdésbe, ez egy teljesen aktuális kérdés. Nem olyan régen volt a *** rádióban egy politológus, aki arról beszélt, hogy ő is kíváncsi lenne arra, hogy a magyar társadalomban, egy patriarchátus gondolkodásban mennyi esélye lenne egy női jelöltnek. Ezek mind olyan kérdések, amelyekre nem nekem kell a választ megadni.
Hozzászólások