Lezsák: a szárszói gondolatok megjelentek az alaptörvényben is
Lezsák Sándor szerint az 1943-as szárszói találkozó sok gondolata ma is jelen van a közéletben, és azok valamilyen formában megjelentek az alaptörvényben is. Az Országgyűlés alelnöke erről a találkozó 70. évfordulója alkalmából tartott háromnapos emlékkonferencia utolsó napján, szombaton beszélt Budapesten, az Országházban.
A találkozó felszólalói azt hangoztatták: ma is újabb és újabb "Szárszókra" lenne szükség. Lezsák Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország sorsa, jövője alakításában nemcsak a mindenkori politikusoknak, hanem az értelmiségnek is szerepe, felelőssége kell, hogy legyen. Erre utalva a szárszói találkozó egyik résztvevőjét, Németh László írót idézte, aki szavai szerint azt mondta: a fejétől bűzlik a hal, de a fejen nem kell mindig politikusokat érteni; ha ugyanis a magyar művelt osztály csak egy töredéke is megtette volna a kötelességét, akkor a mai politikusok nagy része nem csak a Parlamentből, de a ferencvárosi sörcsarnokból is kiszorult volna.
Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója a szárszói és a lakiteleki találkozó útkeresése között vont párhuzamot, és arról beszélt: Lakiteleken 1987-ben nem abban gondolkodtak, hogy Magyarországnak hanyatt-homlok a NATO-ba vagy az Európai Unióba kell rohannia, és abban sem, hogy feltétlenül valamilyen gyors kapitalizálódásra, jellegzetesen liberálkapitalista mentalitás kialakítására és rendszer megteremtésére van szükség.
Úgy fogalmazott: abban gondolkodtak mint az 1943-as szárszóiak, hogy "meg kell teremteni a saját utunkat", és hogy erre ad lehetőséget a rendszerváltás, nem másra. Elmondta, azt akarták megteremteni a rendszerváltás révén, amit a történelem során még nem sikerült, hogy "kezdjünk el gazdamódra gondolkodni és viselkedni a saját hazánkban".
Hozzátette: ez a gondolat már 1943-ban sem volt újdonság, csak az elnevezés, a "harmadik út". A nemzeti függetlenségi törekvés korábban is mindig jelen volt a magyar szellemi életben, Zrínyi Miklóstól kezdve, aki "nem véletlenül akart magyar királyságot" - mondta Bíró Zoltán.
Somodi István, a szárszói találkozó résztvevője azt mondta, az 1943-as találkozó abban az értelemben volt egyedülálló, hogy "deklarálta a nemzet akaratát, a népfelszabadítás, a demokrácia leendő építésének akaratát, és ebben az értelemben modellként emelkedik ki korának történelmi eseményei közül". Arról beszélt, ez a modell azt jelenti, hogy a nemzetnek mindig arra kell törekednie, hogy a saját kezébe vegye sorsának alakítását, vagy ha erre nincs módja, akkor legalább azt a jogot, hogy követelje a sorsába való beleszólását.
Úgy látja, ha a hivatalos Magyarország nem tud vagy nem akar mozdulni, ezért tenni, akkor a gondolkodó, a nemzet sorsáért felelősséget érző magyaroknak kell összegyűlniük, szót érteniük egymással és cselekedni, "félretolva a nemzet sírásóit és vámszedőit". A népi írók műveit publikáló Püski Sándor Magyar Élet Könyvkiadójának baráti társasága és a Soli Deo Gloria református ifjúsági szövetség hetven éve, 1943. augusztus 23. és 29. között rendezte meg Kiútkeresés '43 címmel találkozóját Balatonszárszón. Az akkori tanácskozás mintegy 600 résztvevője, többségében fiatalok előtt vitázó írók, szociológusok, publicisták, közgazdászok és politikusok a háború utáni új Magyarország berendezkedésének közgazdasági, szociálpolitikai és közoktatási kérdéseit taglalták.
forrás:MTI
A találkozó felszólalói azt hangoztatták: ma is újabb és újabb "Szárszókra" lenne szükség. Lezsák Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország sorsa, jövője alakításában nemcsak a mindenkori politikusoknak, hanem az értelmiségnek is szerepe, felelőssége kell, hogy legyen. Erre utalva a szárszói találkozó egyik résztvevőjét, Németh László írót idézte, aki szavai szerint azt mondta: a fejétől bűzlik a hal, de a fejen nem kell mindig politikusokat érteni; ha ugyanis a magyar művelt osztály csak egy töredéke is megtette volna a kötelességét, akkor a mai politikusok nagy része nem csak a Parlamentből, de a ferencvárosi sörcsarnokból is kiszorult volna.
Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója a szárszói és a lakiteleki találkozó útkeresése között vont párhuzamot, és arról beszélt: Lakiteleken 1987-ben nem abban gondolkodtak, hogy Magyarországnak hanyatt-homlok a NATO-ba vagy az Európai Unióba kell rohannia, és abban sem, hogy feltétlenül valamilyen gyors kapitalizálódásra, jellegzetesen liberálkapitalista mentalitás kialakítására és rendszer megteremtésére van szükség.Úgy fogalmazott: abban gondolkodtak mint az 1943-as szárszóiak, hogy "meg kell teremteni a saját utunkat", és hogy erre ad lehetőséget a rendszerváltás, nem másra.
Hozzátette: ez a gondolat már 1943-ban sem volt újdonság, csak az elnevezés, a "harmadik út". A nemzeti függetlenségi törekvés korábban is mindig jelen volt a magyar szellemi életben, Zrínyi Miklóstól kezdve, aki "nem véletlenül akart magyar királyságot" - mondta Bíró Zoltán.
Somodi István, a szárszói találkozó résztvevője azt mondta, az 1943-as találkozó abban az értelemben volt egyedülálló, hogy "deklarálta a nemzet akaratát, a népfelszabadítás, a demokrácia leendő építésének akaratát, és ebben az értelemben modellként emelkedik ki korának történelmi eseményei közül". Arról beszélt, ez a modell azt jelenti, hogy a nemzetnek mindig arra kell törekednie, hogy a saját kezébe vegye sorsának alakítását, vagy ha erre nincs módja, akkor legalább azt a jogot, hogy követelje a sorsába való beleszólását.
Úgy látja, ha a hivatalos Magyarország nem tud vagy nem akar mozdulni, ezért tenni, akkor a gondolkodó, a nemzet sorsáért felelősséget érző magyaroknak kell összegyűlniük, szót érteniük egymással és cselekedni, "félretolva a nemzet sírásóit és vámszedőit". A népi írók műveit publikáló Püski Sándor Magyar Élet Könyvkiadójának baráti társasága és a Soli Deo Gloria református ifjúsági szövetség hetven éve, 1943. augusztus 23. és 29. között rendezte meg Kiútkeresés '43 címmel találkozóját Balatonszárszón. Az akkori tanácskozás mintegy 600 résztvevője, többségében fiatalok előtt vitázó írók, szociológusok, publicisták, közgazdászok és politikusok a háború utáni új Magyarország berendezkedésének közgazdasági, szociálpolitikai és közoktatási kérdéseit taglalták.
forrás:MTI
Hozzászólások