Rossz jegyek vannak, sikerélmény nincs!
Nagy mértékben befolyásolja a tanárok hozzáállása a gyerekek teljesítményét. Sajnos nagyon sok olyan tanár van, akik beskatulyázzák a diákokat.
Amennyiben rossz jegyeket kap, onnantól gyakran ,, le van írva" a gyermek. Ő egy rossz tanuló, azaz a rossz tanulóknak nincsenek jó jegyeik, nem is lehetnek. Pedig mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei, ugyanúgy a tanulás terén is. A gyerkőcöt, aki rossz jegyet kap, bármilyen, okból, folyamatosan egy negatív hatás éri, ez főleg azért van, mert nem ösztönzik őket. A tanárok ritkán állnak úgy ehhez a helyzethez, hogy oké, most nem sikerült, de legközelebb azért sikerülhet, mert képes vagy rá. Nem boncolgatják, hogy miért lett az a dolgozat egyes, nem foglalkoznak a gyerek lelkével. És sajnos sokszor elhangzik ,, te ezt nem fogod tudni" ,, hülye vagy " és még rengeteg más önbizalmat teljesen leromboló mondat, ami igenis bele ég a gyerek lelkébe. Elhiszi azt, hogy ő nem képes többre, így nem is próbálkozik, mert úgy gondolja teljesen fölösleges többet tanulni, jobban figyelni órán, ő úgysem fogja tudni, amit kell. Eközben irigykedve nézi a tanárok kedvenceit, akik milyen okosak, nekik minden sikerül, kiemelt figyelmet kapnak, ők mások szerinte.
Mi is motiválná, ha nem kap jó jegyeket?
Sorozatosan rossz jegyek kap egy gyerek, aki igyekezne ugyan, de valamilyen okból nem képes jól teljesíteni nem éli át a sikert. Ők azok akiknek a képessége meg lenne rá, azonban a külső tényezők hatására leértékelik önmagukat. Sokszor dühöt éreznek, ha tanulniuk kell, nem értik minek, úgy sincs semmi haszna, hiszen ők az iskolában szinte butáknak számítanak. Az is előfordul, hogy a gyerek ugyan megtanulja az anyagot, otthon felmondja, biztatást kap a szülőktől, majd másnap az iskolában nem sikerül átadni megfelelően a megtanultakat. Ilyenkor is ugyan azt érzik, haszontalan volt az egész. Ebben sokat tudnak segíteni a szülők, olyan kapcsolatot kell kialakítani a gyerekkel, hogy elmondja ami nyomasztja, bántja, valamint a félelmeit. De mégsem elegendő a szülő hozzáállása, a tanároknak is megfelelően kellene tudni kezelni az ilyen helyzeteket.
Az iskolában megélt lelki bántalmak képesek egy egész életen át befolyásolni az ember életét. Nem szabadna hátrányos helyzetbe kerülnie azoknak a gyerekeknek, akiknek nem jeles az átlaga. Mégis általában ez történik. Nem beszélve a megaláztatásokról, amit a tanároktól szenvednek el. Lehet szülői vagy pszichológusi segítség a maximumon, ha a gyereket az iskolában folyamatos negatív hatás éri, akkor mit sem ér az egész. Ilyenkor bíznak a szülők abban, hogy jobb lesz a helyzet, ha nem megfelelő viselkedést tanúsító tanároktól elkerül a gyerkőc, ebben valóban lehet bízni, ám azt az időt a gyerek ugyanúgy megsínyli. Biztosan sokaknak ismerős, az a mondat, hogy ,, semmi nem lesz belőled". Ez egy kisebb gyereknek, sőt még egy tinédzsernek is szörnyű hallani,ám a tanárok sajnos előszeretettel mondogatják. De akkor miért is tanulnának a gyerekek? Hiszen megmondta a tanár néni, akire felnéznek, mert tőle szeretnének tanulni ugye bár, hogy semmi értelme bármit is csinálniuk, mert konkrétan egy senkik és azok is maradnak. Megoldás lehet még az iskola váltás, de az sem egy leányálom. Új emberek, új tanárok, új környezet, újra beilleszkedni. Ez vagy bejön vagy nem. Sajnos azonban van rá esély, hogy ott is lesznek érzéketlen tanárok.
Ez a probléma mindig is fennállt, régen körmöst kaptak a diákok, mára szerencsére a bántalmazás nem megengedett, de sajnos így előfordul, hogy a gyerek pofont kap a tanártól, ami azon felül, hogy tilos, szintén nem pozitív irányba viszi történetet.
Amennyiben rossz jegyeket kap, onnantól gyakran ,, le van írva" a gyermek. Ő egy rossz tanuló, azaz a rossz tanulóknak nincsenek jó jegyeik, nem is lehetnek. Pedig mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei, ugyanúgy a tanulás terén is. A gyerkőcöt, aki rossz jegyet kap, bármilyen, okból, folyamatosan egy negatív hatás éri, ez főleg azért van, mert nem ösztönzik őket. A tanárok ritkán állnak úgy ehhez a helyzethez, hogy oké, most nem sikerült, de legközelebb azért sikerülhet, mert képes vagy rá. Nem boncolgatják, hogy miért lett az a dolgozat egyes, nem foglalkoznak a gyerek lelkével. És sajnos sokszor elhangzik ,, te ezt nem fogod tudni" ,, hülye vagy " és még rengeteg más önbizalmat teljesen leromboló mondat, ami igenis bele ég a gyerek lelkébe. Elhiszi azt, hogy ő nem képes többre, így nem is próbálkozik, mert úgy gondolja teljesen fölösleges többet tanulni, jobban figyelni órán, ő úgysem fogja tudni, amit kell. Eközben irigykedve nézi a tanárok kedvenceit, akik milyen okosak, nekik minden sikerül, kiemelt figyelmet kapnak, ők mások szerinte.
Mi is motiválná, ha nem kap jó jegyeket?
Sorozatosan rossz jegyek kap egy gyerek, aki igyekezne ugyan, de valamilyen okból nem képes jól teljesíteni nem éli át a sikert. Ők azok akiknek a képessége meg lenne rá, azonban a külső tényezők hatására leértékelik önmagukat. Sokszor dühöt éreznek, ha tanulniuk kell, nem értik minek, úgy sincs semmi haszna, hiszen ők az iskolában szinte butáknak számítanak. Az is előfordul, hogy a gyerek ugyan megtanulja az anyagot, otthon felmondja, biztatást kap a szülőktől, majd másnap az iskolában nem sikerül átadni megfelelően a megtanultakat. Ilyenkor is ugyan azt érzik, haszontalan volt az egész. Ebben sokat tudnak segíteni a szülők, olyan kapcsolatot kell kialakítani a gyerekkel, hogy elmondja ami nyomasztja, bántja, valamint a félelmeit. De mégsem elegendő a szülő hozzáállása, a tanároknak is megfelelően kellene tudni kezelni az ilyen helyzeteket.
Az iskolában megélt lelki bántalmak képesek egy egész életen át befolyásolni az ember életét. Nem szabadna hátrányos helyzetbe kerülnie azoknak a gyerekeknek, akiknek nem jeles az átlaga. Mégis általában ez történik. Nem beszélve a megaláztatásokról, amit a tanároktól szenvednek el. Lehet szülői vagy pszichológusi segítség a maximumon, ha a gyereket az iskolában folyamatos negatív hatás éri, akkor mit sem ér az egész. Ilyenkor bíznak a szülők abban, hogy jobb lesz a helyzet, ha nem megfelelő viselkedést tanúsító tanároktól elkerül a gyerkőc, ebben valóban lehet bízni, ám azt az időt a gyerek ugyanúgy megsínyli. Biztosan sokaknak ismerős, az a mondat, hogy ,, semmi nem lesz belőled". Ez egy kisebb gyereknek, sőt még egy tinédzsernek is szörnyű hallani,ám a tanárok sajnos előszeretettel mondogatják. De akkor miért is tanulnának a gyerekek? Hiszen megmondta a tanár néni, akire felnéznek, mert tőle szeretnének tanulni ugye bár, hogy semmi értelme bármit is csinálniuk, mert konkrétan egy senkik és azok is maradnak. Megoldás lehet még az iskola váltás, de az sem egy leányálom. Új emberek, új tanárok, új környezet, újra beilleszkedni. Ez vagy bejön vagy nem. Sajnos azonban van rá esély, hogy ott is lesznek érzéketlen tanárok.
Ez a probléma mindig is fennállt, régen körmöst kaptak a diákok, mára szerencsére a bántalmazás nem megengedett, de sajnos így előfordul, hogy a gyerek pofont kap a tanártól, ami azon felül, hogy tilos, szintén nem pozitív irányba viszi történetet.
Hozzászólások