Ab: nem alaptörvény-ellenesek a devizahiteles törvény kifogásolt szakaszai
Az Alkotmánybíróság (Ab) szerint nem alaptörvény-ellenesek az úgynevezett első devizahiteles törvénynek a bíróság által kifogásolt szakaszai, a testület ezért csütörtökön közzétett határozatában elutasította az ezek alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket.
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla korábban többek között a K&H, a KDB Bank, a Porsche Bank, és az evoBank ügyében fordult az Alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmánybíróság a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvénnyel kapcsolatban rámutatott: a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének a kiszámíthatóságát is.
A jogalkotó önmagában azzal, hogy az államot a per alpereseként nevesíti, nem preferálja mint peres felet, hanem csupán a fogyasztók érdekeit védő speciális eljárási szabályokat vezet be.
Az Ab-hez érkezett bírói beadványok egyike szerint meg kell különböztetni az állam közérdeket védő funkcióját, valamint azt, hogy polgári jogviszonyok alanya lehet. Ebben az ügyben a pénzügyi intézmények és az állam között még közvetve sem áll fenn olyan polgári jogi jogviszony, amelynek alapján az állam alperes lehessen. Mint ismert, a törvény eleve tisztességtelennek vélelmezte a magánszemélyekkel kötött deviza alapú kölcsönszerződések kikötéseit, amelyet a bankok az állam ellen indított perben dönthettek meg.
Az indítványozó bírák másik problémája az volt, hogy a korábban született jogerős ítéleteket - amelyek kimondták, hogy a konkrét szerződés nem tartalmazott tisztességtelen feltételeket - a törvény negligálja, és a bankoknak ezekkel - a pervesztes - ügyfelekkel is el kell számolniuk.
Az Ab-hez fordult bírák szerint sérült a tisztességes eljárás elve is, miután 30 nap alatt kell dönteniük, nincs módjuk sem szakértőt kirendelni, sem tanúkat meghallgatni, sőt a több ezer oldalas peranyag sem tanulmányozható át tisztességesen "néhány nap alatt".
Az Ab többségi határozatában rögzítette, hogy a korábbi - hasonló ügyekben született - határozatokba foglalt megállapításokat, érveket nem ismétli meg.
Az állam alperesi szerepével az a probléma, hogy az állam hozza a törvényt, majd pedig - a törvény alapján - olyan polgári jogi jogviszonyok alanyává (alperesévé) válik, amelyekben se nem jogosított, sem nem kötelezett. Az Ab ezt a "rendkívüli körülmények" miatt tartja alkotmányosnak. Analógiákat hoz fel: az ügyész is indíthat polgári jogi pert, illetve a környezetvédelmi szervezetek is indíthatnak pert olyan ügyben, amelyben sem nem jogosítottak, sem nem kötelezettek.
Hasonlóan van perindítási joga a fogyasztóvédelmi hatóságnak, valamint a pénzügyi felügyeletnek is. Azzal, hogy az állam alperes lesz, csak a fogyasztók érdekeit védi - szól az érvelés. A másik megoldás több ezer - a hitelfelvevők által indított - per lett volna, amelyeket a bíróságok nem tudtak volna "hatékonyan kezelni".
A problémát kezelni lehetett volna közérdekű keresettel. A törvényi megoldás ennek a fordított formája: az állam alperesként vesz részt az eljárásban, de itt is a közérdeket képviseli - szól az indoklás.
A már megszületett jogerős ítéletekkel kapcsolatban először egy régebbi határozatára hivatkozik az Ab: ezeket nem lehet alkotmányosan megváltoztatni. Miután a törvény az elbírált jogviszonyokat "mintegy újraértékeli", lényegesen kisebb érdeksérelmet okoz a bankoknak, mint a pervesztes adósoknak okozott volna, ha kimaradnak az elszámolásból - szól az érvelés.
Ami pedig a tisztességes eljáráshoz való jogot illeti, az eljárási törvény és a szóban forgó devizahiteles törvény sem zárja ki azt, hogy a bíró szakértőt rendeljen ki, illetve tanút hallgasson meg.
Kiss László alkotmánybíró különvéleményt fűzött a határozathoz. Ebben - egyebek mellett - kifejti: nem ért egyet azzal, hogy a devizahitelesek még csak beavatkozóként sem vehettek részt a saját ügyük elbírálásában.
Lévay Miklós különvéleményében nem értett egyet az elutasító döntéssel, mert álláspontja szerint az nem biztosítja a bírák függetlenségéhez szükséges eszköztárat.
Pokol Béla pedig azért utasította el a többségi határozatot, mert az egy nagy jelentőségű alaptörvény kiegészítést jelent, az Ab pedig nem veheti át az alkotmányozó hatalmat.
Tavaly november 11-i határozatában az Ab már megállapította: nem ütközik alaptörvénybe a devizahiteles törvény. Akkor az Ab három, első fokon eljáró bíró kezdeményezésére indított alkotmányossági vizsgálatot. Az Ab határozatáig felfüggesztett perek az OTP Bank és az OTP Jelzálogbank közös keresetét, az Eger és Vidéke Takarékszövetkezet, továbbá az OTP Ingatlanlízing perét érintették. Mindhárom ügyben elutasító döntés született első és másodfokon is, az Ab határozatát követően.
Az Ab előző döntésekor elsősorban azt vizsgálta, hogy a törvény rendelkezései sértik-e a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, továbbá, hogy a bírósági eljárások szabályai megfelelnek-e a tisztességes eljárás követelményeinek.
Az Ab tavalyi határozatában megállapította egyebek mellett, hogy az egyoldalú szerződésmódosításoknak a kezdetektől fogva mindvégig korlátját képezte a jóhiszeműség és tisztességesség általános törvényi követelménye. A hitelpiaci törvény speciális felhatalmazó rendelkezése nem helyezte hatályon kívül és nem is függesztette fel a tisztességesség követelményét.
MTI
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla korábban többek között a K&H, a KDB Bank, a Porsche Bank, és az evoBank ügyében fordult az Alkotmánybírósághoz.Az Alkotmánybíróság a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvénnyel kapcsolatban rámutatott: a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének a kiszámíthatóságát is.
A jogalkotó önmagában azzal, hogy az államot a per alpereseként nevesíti, nem preferálja mint peres felet, hanem csupán a fogyasztók érdekeit védő speciális eljárási szabályokat vezet be.
Az Ab-hez érkezett bírói beadványok egyike szerint meg kell különböztetni az állam közérdeket védő funkcióját, valamint azt, hogy polgári jogviszonyok alanya lehet. Ebben az ügyben a pénzügyi intézmények és az állam között még közvetve sem áll fenn olyan polgári jogi jogviszony, amelynek alapján az állam alperes lehessen. Mint ismert, a törvény eleve tisztességtelennek vélelmezte a magánszemélyekkel kötött deviza alapú kölcsönszerződések kikötéseit, amelyet a bankok az állam ellen indított perben dönthettek meg.
Az indítványozó bírák másik problémája az volt, hogy a korábban született jogerős ítéleteket - amelyek kimondták, hogy a konkrét szerződés nem tartalmazott tisztességtelen feltételeket - a törvény negligálja, és a bankoknak ezekkel - a pervesztes - ügyfelekkel is el kell számolniuk.
Az Ab-hez fordult bírák szerint sérült a tisztességes eljárás elve is, miután 30 nap alatt kell dönteniük, nincs módjuk sem szakértőt kirendelni, sem tanúkat meghallgatni, sőt a több ezer oldalas peranyag sem tanulmányozható át tisztességesen "néhány nap alatt".
Az Ab többségi határozatában rögzítette, hogy a korábbi - hasonló ügyekben született - határozatokba foglalt megállapításokat, érveket nem ismétli meg.
Az állam alperesi szerepével az a probléma, hogy az állam hozza a törvényt, majd pedig - a törvény alapján - olyan polgári jogi jogviszonyok alanyává (alperesévé) válik, amelyekben se nem jogosított, sem nem kötelezett. Az Ab ezt a "rendkívüli körülmények" miatt tartja alkotmányosnak. Analógiákat hoz fel: az ügyész is indíthat polgári jogi pert, illetve a környezetvédelmi szervezetek is indíthatnak pert olyan ügyben, amelyben sem nem jogosítottak, sem nem kötelezettek.
Hasonlóan van perindítási joga a fogyasztóvédelmi hatóságnak, valamint a pénzügyi felügyeletnek is. Azzal, hogy az állam alperes lesz, csak a fogyasztók érdekeit védi - szól az érvelés. A másik megoldás több ezer - a hitelfelvevők által indított - per lett volna, amelyeket a bíróságok nem tudtak volna "hatékonyan kezelni".
A problémát kezelni lehetett volna közérdekű keresettel. A törvényi megoldás ennek a fordított formája: az állam alperesként vesz részt az eljárásban, de itt is a közérdeket képviseli - szól az indoklás.
A már megszületett jogerős ítéletekkel kapcsolatban először egy régebbi határozatára hivatkozik az Ab: ezeket nem lehet alkotmányosan megváltoztatni. Miután a törvény az elbírált jogviszonyokat "mintegy újraértékeli", lényegesen kisebb érdeksérelmet okoz a bankoknak, mint a pervesztes adósoknak okozott volna, ha kimaradnak az elszámolásból - szól az érvelés.
Ami pedig a tisztességes eljáráshoz való jogot illeti, az eljárási törvény és a szóban forgó devizahiteles törvény sem zárja ki azt, hogy a bíró szakértőt rendeljen ki, illetve tanút hallgasson meg.
Kiss László alkotmánybíró különvéleményt fűzött a határozathoz. Ebben - egyebek mellett - kifejti: nem ért egyet azzal, hogy a devizahitelesek még csak beavatkozóként sem vehettek részt a saját ügyük elbírálásában.
Lévay Miklós különvéleményében nem értett egyet az elutasító döntéssel, mert álláspontja szerint az nem biztosítja a bírák függetlenségéhez szükséges eszköztárat.
Pokol Béla pedig azért utasította el a többségi határozatot, mert az egy nagy jelentőségű alaptörvény kiegészítést jelent, az Ab pedig nem veheti át az alkotmányozó hatalmat.
Tavaly november 11-i határozatában az Ab már megállapította: nem ütközik alaptörvénybe a devizahiteles törvény. Akkor az Ab három, első fokon eljáró bíró kezdeményezésére indított alkotmányossági vizsgálatot. Az Ab határozatáig felfüggesztett perek az OTP Bank és az OTP Jelzálogbank közös keresetét, az Eger és Vidéke Takarékszövetkezet, továbbá az OTP Ingatlanlízing perét érintették. Mindhárom ügyben elutasító döntés született első és másodfokon is, az Ab határozatát követően.
Az Ab előző döntésekor elsősorban azt vizsgálta, hogy a törvény rendelkezései sértik-e a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, továbbá, hogy a bírósági eljárások szabályai megfelelnek-e a tisztességes eljárás követelményeinek.
Az Ab tavalyi határozatában megállapította egyebek mellett, hogy az egyoldalú szerződésmódosításoknak a kezdetektől fogva mindvégig korlátját képezte a jóhiszeműség és tisztességesség általános törvényi követelménye. A hitelpiaci törvény speciális felhatalmazó rendelkezése nem helyezte hatályon kívül és nem is függesztette fel a tisztességesség követelményét.
MTI
Hozzászólások