Ilyen, mikor a nagyszájú Schobert Norbi elérzékenyül
Bár mostanában inkább nagy szájáról lehet hallani, és arról, hogyan szól le más embereket - jogosan, vagy jogtalanul-, a fitnesz gurunak úgy tűnik, mégis van szíve, méghozzá nem is kicsi!
Norbi és kutyája Szulti, 2001 azaz 12 éve a legjobb barátok. A minap Szulti heréjében egy furcsa foltot észlelt az állatorvosa, ami miatt műtétre kerül sor. Mivel a kutyus már idősebb korban jár, nagy az altatás veszélye, így most élet és halál között lebeg. Norbi emiatt teljesen kiborult, fél, hogy elveszti legjobb barátját.
A közösségi portálokon megosztott kép, és szöveg alapján állítjuk, Norbinak igen is van szíve, méghozzá nem is kicsi:
" Amikor nekem is nehéz...
Nem szoktam ilyenekről írni, mert nekem mindig legyen könnyű, én mindig legyek erős, de nem megy...
Hetek óta rosszul alszom, mert 12 éves kiskutyám, Szulti heréjében találtak egy gyanús foltot és az orvos azt javasolta, hogy prevencióként ilyenkor el kell távolítani, mivel minden második kutyus rákban hal meg. Tegnap már csak ezen járt az eszem. Bementem az irodába és éppen hat fővel megszállt minket a NAV. Nem gond, így szokás. Mi nem csalunk, pontosan fizetünk, de mentek máshova is. Ez a protokoll. Aranyosak, kedvesek voltak, majd egész nap után mindent rendben találtak. Fura, hogy ekkor is a kutyám járt az eszemben, mert azt mondták az orvosok, hogy ilyen idős korban nagy az altatási kockázat. Akinek van kutyája, az tudja mit érzek. Az ember legelső "gyereke". Általa tanuljuk meg a szeretetet és a felelősséget, hogy később szülők lehessünk. Bevittem ma reggel és éppen műtik, mikor ezen sorokat írom Nektek. Nem szereplési vágyból, csak könnyebb megosztani, mint az utcán napszemüveg mögött rejtve sírni. Átöleltem, megpusziltam ma reggel és rezzenés nélkül tűrte a vizsgálatokat, az infúzió és az altató beadását. Fejét elfordította az orvostól és az arcomhoz bújt. Mancsát pedig rátette a kezemre. A fülébe súgtam, hogy nagyon szeretem és minden rendben lesz, mindig számíthat rám. Majd megrogytak a lábai, lesegítettem és a kezemben elaludt. Besütött a nap és a kis aranyszínű gombócot láttam 2001 őszén. Éreztem a kis tejszagát. Elnézést kértem a Doktortól, mert tudtam, hogy sírni fogok. Ő is elmondta, hogy a saját kutyáját kétszer altatta és neki is folytak a könnyei, ne szégyelljem magam. Most írok és imádkozok ahhoz az angyalhoz, akit a kórházban is láttam. Jobban félek, mint a saját műtétemnél, mert az ember nem tud magáért sírni. Legalábbis én nem. A halál nem félelmetes, hanem az élet az. Élni és lenni azok nélkül akiket szeretünk, mert az élet értelme a szeretet. Egészség legyen és minden van. Kapaszkodni abba az aranyfonálba, ami a szíveinket összeköti és becsülni a percet. Ennyi. Nagyjából. Most várom a végét. Köszönöm, hogy elmondhattam. Norbi"
Hozzászólások