10 tipp az egészséges gyerekneveléshez

Mint azt mindenki tudja, egy gyermek kiskora, az egész életére kihathat. Ezért természetesen a gyereknevelés az egyik legfontosabb pont egy ember életében, hiszen ilyenkor szerzünk tapasztalatokat, ilyenkor alakul ki a világról alkotott kép bennünk. Minden egyes ember másképp neveli gyermekét, de van egy két apró hiba, amit általában mindannyian elkövetünk. Íme:

1.    Lehet, hogy nekünk nem olyan nagy ügy, hogy a gyerek már egyedül eszik kanállal, és nem fordítva fogja a kést, de ez számukra egy hatalmas mérföldkő átlépését jelenti. Ilyen esetekben nagyon fontos a pozitív visszajelzés. Mindig dicsérjük meg csemeténket ha helyesen cselekszik, hiszen ennek hiányában még a saját bizalma is megrendül, ami később nehezítheti a boldogulását.


2. Mikor a pároddal, barátnőddel beszélgettek a gyerek mindig ott sürög- forog a közelben és hallgatja miről kommunikáltok, próbál csatlakozni a párbeszédhez, még ha fogalma sincs miről van szó. A legtöbb szülő ilyenkor elutasító, nem engedi érvényesülni a gyereket, kitaszítottnak érzi magát. Ez azért nem jó, mert általában emiatt kerülnek később a gyerekek rossz társaságban mert „ott legalább elfogadják őket”.


3.  Minden kisgyermek kötődik a szüleihez. Szüksége van az anyukája ölelésére, érintésére, simogatására. Ha nem kap elég érintést a gyerek, nem tudja megtapasztalni a teljes elfogadottságot, ami nagyobb korában szorongást, gyávaságot és depresszióra hajlamosságot eredményezhet.


4.  Minden gyermek követ el csínyeket, mikor még nem tud különbséget tenni a jó és rossz között, és nem tudja felmérni az esetleges károkozás súlyát. Ilyenkor egy kis megdorgálás mindig jót tesz, hogy a csemete tudja, hogy rosszul cselekedett, azonban ezt nem jó nap mint nap felemlegetni. Ha még hónapok, évek múltán is a fejükhöz vágjuk „bűneiket” újra és újra előtörnek belőlük a negatív érzelmek, melyek rendkívül rossza hatással vannak a személyiségfejlődésükre.


5.  Mint minden szülő, te is megpróbálod megtartani a gyereked előtt a szülői tekintélyed. Amikor „ anyunak mindig igaza van” és nem mered bevallani, hogy igenis néha te is tévedhetsz, hiszen emberből vagy, képmutatásra neveled a gyereket. Úgy sem fogja örökké azt hinni hogy tökéletes vagy.


6.    Mint ahogy a felnőtteknek, ugyanúgy a gyerekeknek sem szabad mindent. Aki mindent megenged a gyermekének, és nem állít fel számára stabil határokat, amikhez viszonyulhatnának, gyermekük szertelennek fogja érezni magát, és nem fog hallgatni a szülőre. Ez későbbi életformájára is kivetődhet, és olyan életfelfogással fog élni, hogy neki mindent lehet.


7.    A vádaskodással nem érünk el semmit. Ha eltört egy pohár, vagy kiborul egy virágcserép, ne ajtóstul rontsunk gyermekünkre, és ne kezdjük el vele kiabálni, e helyett használjunk normális hangnemet, és értessük meg vele, ha véletlenül valami rosszat csinál, mindenképp értesítsen bennünket, mert a földön heverő üvegszilánk például veszélyes lehet.


8.     Sokan nem tudnak különbséget tenni a tárgybeli és a valódi örömforrások között. Ha a gyerekünk mindent megkap, még amire egyáltalán nincs szüksége az is ott hever a szobájában, sokkal boldogtalanabbnak érzi majd magát, mint azok a gyerekek, akiknek nincs meg mindenféle luxustárgyuk. Hogy miért? Ilyen korban az embernek nem tárgyakra van szüksége, hogy boldog legyen, hanem inkább tapasztalatokra, amelyek örökre elkísérik, hiszen ezek beleépülnek a személyiségükbe.


9.     Minden szülő nyugodtabbnak érzi magát, ha a gyerek egész nap bent kuksol a szobájában egy érdektelen mesekönyvvel a kezében. Ez azonban nem jó, hiszen az egyedül, nyugalom eltöltött idő alatt rengeteg mennyiségű érzelem kavarog benne, amelyek átalakulhatnak feszültséggé. Ezt valamilyen módon, valamilyen tevékenységgel le kell vezetniük.


10.   Minden gyerek a szülői mintából tanul. Mikor leül egyedül kockázni, és elvan, az nem azt jelenti, hogy te nyugodtan nekiállhatsz főzni. Inkább ülj le vele napi 2-3 órát játszani. Ha bébiszittert fogadsz neki, vagy a szomszéd kislány vigyáz rá, nem lesz mintája, vagy ha lesz is akkor sem a szülő lesz az, ami később rengeteg konfliktusforrást eredményezhet a szülő és a gyermek között, nem beszélve arról, hogy ez hosszabb távon az érzelmi fejlődésére is rendkívül negatív hatással lehet.