25 dolog, amiért úgy érezhetjük, hogy nem családbarát a hazánk
Rengeteg szituáció képes megkeseríteni a családosok életét.
A kormány és az idősebb generáció is azt sulykolja belénk, hogy alapítsunk családot, hiszen a gyerek a jövő, és kihal az emberiség, ha nem szül mindenki gyereket, ám bennünk jogosan merül fel a kérdés, hogy tényleg érdemes-e ebbe a társadalomba gyereket szülni, amikor a hétköznapokban azt tapasztaljuk, hogy az otthonunk kicsit sem családbarát. Az alábbi szituációkban jogosan fordul meg ilyesmi a fejünkben.
1. Amikor gyerek mellett dolgozunk, és egy igazán nehéz időszak után megemlítjük, hogy fáradtak vagyunk, akkor a családunk ránk ripakodik, hogy fogjuk be a szánkat, mert nincs mire panaszkodnia annak, akinek ennyire jó az élete.
2. Nem érezzük családbarátnak az otthonunkat, amikor azt látjuk a közösségi oldalakon, hogy az ismerőseink arra panaszkodnak, hogy miért engednek fel gyerekeket a repülőgépre. Ilyenkor hiába is próbáljuk megértetni másokkal, hogy másképpen nem jutna el a gyerek az egyik pontból a másikba. Ebben a helyzetben levonhatjuk a tanulságot, hogy vannak, akik szerint a gyerek maradjon otthon, a négy fal között, amíg nem lesz 18 éves.
3. Nem érezzük családbarátnak az otthonunkat, amikor azért nem adjuk bölcsibe a gyereket, aki már igényelné más gyerekek társaságát, mert tudjuk, hogy az intézmények zsúfoltak, az ott dolgozók pedig leterheltek.
4. Amikor közlik, hogy pocsék anyák, apák vagyunk a tápszer miatt, az pedig senkit se érdekel, hogy a gyerekünk azért nem kaphat anyatejet, mert laktózérzékeny. Akkor sem érezzük családbarátnak az otthonunkat, amikor arról kezdenek el kiselőadást tartani nekünk, hogy a gyerek X éves kora előtt nem is lehet laktózérzékeny. Az is idetartózik, amikor azért hurrogják le az embert, mert nincs anyateje, ezért tápszert kell adnia a kicsinek.
5. Az se családbarát látvány, amikor a közösségi oldalakon a 30-as, 40-es ismerőseink arról adnak tippeket egymásnak, hogy hova menjenek nyaralni, kirándulni, ha nem akarnak gyerekbe botlani.
6. Amikor babakocsival próbálunk bemenni valahova, de senki se hajlandó segíteni, sőt, beslisszolnak előttünk. Az sem családbarát, hogy vannak olyan helyek, ahova babakocsival képtelenség bejutni.
7. Az sem kedves, amikor a családbarátság hiányáról beszélünk, mire azt kapjuk válaszul, hogy költözzünk el, ha nem tetszik valami.
8. Elszomorító, amikor találunk egy gyermekmentes kávézóról szóló cikket, ami alatt elismerő kommentek olvashatók, valamint az az óhaj, hogy de jó lenne, ha nemcsak külföldön nyitnának ilyen kávézót.
9. Nem esik jól, amikor szeretnénk kettesben lenni a párunkkal, esetleg elutaznánk néhány napra, de a környezetünk a fejünkhöz vágja, hogy a mi dolgunk a gyereknevelés, és ők is kibírták évekig úgy, hogy nem voltak üdülni.
10. Nem érezzük családbarátnak az otthonunkat, amikor terhesen felszállunk a tömegközlekedési eszközre, és senki se mozdul, hogy átadja a helyét, hanem mindenki úgy tesz, mintha nem látna. Amennyiben esetleg megkérnénk valakit, hogy hadd üljünk le, akkor az illető húzza a száját, vagy beszól.
11. Nem érezzük családbarátnak az otthonunkat, amikor a gyerekét egyedül, egy fizetésből nevelő ismerősünk rájön, hogy a családi pótlék neki alig több, mint azoknak, akik két fizetéssel tartják el a családot és egyébként is minden feladatot ketten végezhetnek el.
12. Az idősektől nem ezt várnánk, de előfordul, hogy a pénztárnál rátolják a bevásárlókocsit a gyerekre, mert azt hiszik, hogy akkor előbb kerülnek sorra.
13. Nem érezzük családbarátnak a hazánkat, amikor az együtt élő, de nem házas ismerőseink arra panaszkodnak, hogy nem tudják igénybe venni a családi adókedvezményt, mert nincsenek összeházasodva.
14. Kicsit sem családbarát helyzet, amikor úgy néznek a gyerekünkre, mintha ő is olyan űrlény lenne, aki a társaival leigázza a bolygót. Jobb lenne, ha olyan emberként tekintenének rá, akiből felnőtt ember lesz.
15. Az egyik legfelháborítóbb, amikor minősíthetetlen stílusban oktatják ki a szoptató anyukákat, hogy valahol máshol etesse a gyerekét.
16. Elkeserítő, amikor az ismerőseink bevallják, hogy letagadták az önéletrajzukban a gyereküket, mert meg akarják kapni a munkát.
17. Nem érezzük családbarátnak a hazánkat, amikor el kell intéznünk néhány hivatalos dolgot, de nincs kire bízni a gyereket. Persze a hivatalban, bankban órákig kell sorban állnunk, amit egy idő után megun a gyerek, és ezt sírással, hisztivel tudatja, a többi ember pedig mindezért úgy néz ránk, mint a véres rongyra.
18. Nem tartjuk családbarátnak az otthonunkat, amikor mások közlik, hogy nőként a háztartással és a gyerekneveléssel foglalkozzunk, ne pedig azzal, hogy saját munkák, keresetünk legyen, mert a férfi dolga eltartani a családot, ami mellett persze legyen mintaapuka.
19. Elszomorító, amikor az özvegy, a gyermekét egyedül nevelő ismerősünk a hivatalos ügyintézéskor, banki kölcsön kérelmezésekor szembesül azzal a ténnyel, hogy ők nem számítanak családnak.
20. Nem családbarát, amikor a pénztáros mindenki füle hallatára utasít, hogy a babakocsival melyik bejáratot kellene használnunk, és hol a helyünk az üzletben.
21. Nem családbarát az otthonunk, amikor hosszú ideig nem találunk albérletet a gyerekkel, sőt, eleve olyan hirdetésekkel találkozunk, amely leszögezi, hogy gyerekkel nem bérelhetjük ki a lakást.
22. Nem érezzük családbarátnak a hazánkat, amikor a közösségi oldalakon az ismerősünk gyerekmentes övezetről álmodozik, a hozzászólásokban pedig arra panaszkodnak, hogy egy parkba se lehet úgy elmenni, hogy ne legyen ott legalább egy család.
23. Amikor 23 éves nőként elmegyünk életünk első állásinterjújára, és egyből azt kérdezik, hogy mikor akarunk férjhez menni, gyereket szülni, majd az összes többi interjún is ezt a kérdést kapjuk, nem úgy, mint a férfiak, akiknek a szaktudásukról, érdeklődési körükről kell beszélniük.
24. Nem családbarát, amikor a nők szeretik a munkájukat, és szeretnének keresni a gyed és gyes mellett, de mégis otthon maradnak 3 évig a gyerekkel, mert tudják, hogy a munkahelyükön egy ember végzi három feladatait, nincs betegszabadság, csak stressz.
25. Nem érezzük családbarátnak, amikor bejelentjük a munkahelyünkön, hogy gyereket várunk, mire a kollégák csak forgatják a szemüket.
26. Nem igazán családbarát, amikor 5 napban telik az, hogy megrendelünk egy bútort, amit össze kell szerelni. Először el kell mennünk az üzletbe, hogy személyesen megrendeljük, majd várjuk, hogy másnap kiszállítsák, még egy nap, hogy megjön a szerelő, ám kiderül, hogy hiányzik egy alkatrész, amit csak holnap tudnak pótolni, tehát még egy napot otthon kell maradnunk, hogy kijöjjenek és összeszereljék.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
A kormány és az idősebb generáció is azt sulykolja belénk, hogy alapítsunk családot, hiszen a gyerek a jövő, és kihal az emberiség, ha nem szül mindenki gyereket, ám bennünk jogosan merül fel a kérdés, hogy tényleg érdemes-e ebbe a társadalomba gyereket szülni, amikor a hétköznapokban azt tapasztaljuk, hogy az otthonunk kicsit sem családbarát. Az alábbi szituációkban jogosan fordul meg ilyesmi a fejünkben.1. Amikor gyerek mellett dolgozunk, és egy igazán nehéz időszak után megemlítjük, hogy fáradtak vagyunk, akkor a családunk ránk ripakodik, hogy fogjuk be a szánkat, mert nincs mire panaszkodnia annak, akinek ennyire jó az élete.
2. Nem érezzük családbarátnak az otthonunkat, amikor azt látjuk a közösségi oldalakon, hogy az ismerőseink arra panaszkodnak, hogy miért engednek fel gyerekeket a repülőgépre. Ilyenkor hiába is próbáljuk megértetni másokkal, hogy másképpen nem jutna el a gyerek az egyik pontból a másikba. Ebben a helyzetben levonhatjuk a tanulságot, hogy vannak, akik szerint a gyerek maradjon otthon, a négy fal között, amíg nem lesz 18 éves.
3. Nem érezzük családbarátnak az otthonunkat, amikor azért nem adjuk bölcsibe a gyereket, aki már igényelné más gyerekek társaságát, mert tudjuk, hogy az intézmények zsúfoltak, az ott dolgozók pedig leterheltek.
4. Amikor közlik, hogy pocsék anyák, apák vagyunk a tápszer miatt, az pedig senkit se érdekel, hogy a gyerekünk azért nem kaphat anyatejet, mert laktózérzékeny. Akkor sem érezzük családbarátnak az otthonunkat, amikor arról kezdenek el kiselőadást tartani nekünk, hogy a gyerek X éves kora előtt nem is lehet laktózérzékeny. Az is idetartózik, amikor azért hurrogják le az embert, mert nincs anyateje, ezért tápszert kell adnia a kicsinek.
5. Az se családbarát látvány, amikor a közösségi oldalakon a 30-as, 40-es ismerőseink arról adnak tippeket egymásnak, hogy hova menjenek nyaralni, kirándulni, ha nem akarnak gyerekbe botlani.
6. Amikor babakocsival próbálunk bemenni valahova, de senki se hajlandó segíteni, sőt, beslisszolnak előttünk. Az sem családbarát, hogy vannak olyan helyek, ahova babakocsival képtelenség bejutni.
7. Az sem kedves, amikor a családbarátság hiányáról beszélünk, mire azt kapjuk válaszul, hogy költözzünk el, ha nem tetszik valami.
8. Elszomorító, amikor találunk egy gyermekmentes kávézóról szóló cikket, ami alatt elismerő kommentek olvashatók, valamint az az óhaj, hogy de jó lenne, ha nemcsak külföldön nyitnának ilyen kávézót.
9. Nem esik jól, amikor szeretnénk kettesben lenni a párunkkal, esetleg elutaznánk néhány napra, de a környezetünk a fejünkhöz vágja, hogy a mi dolgunk a gyereknevelés, és ők is kibírták évekig úgy, hogy nem voltak üdülni.10. Nem érezzük családbarátnak az otthonunkat, amikor terhesen felszállunk a tömegközlekedési eszközre, és senki se mozdul, hogy átadja a helyét, hanem mindenki úgy tesz, mintha nem látna. Amennyiben esetleg megkérnénk valakit, hogy hadd üljünk le, akkor az illető húzza a száját, vagy beszól.
11. Nem érezzük családbarátnak az otthonunkat, amikor a gyerekét egyedül, egy fizetésből nevelő ismerősünk rájön, hogy a családi pótlék neki alig több, mint azoknak, akik két fizetéssel tartják el a családot és egyébként is minden feladatot ketten végezhetnek el.
12. Az idősektől nem ezt várnánk, de előfordul, hogy a pénztárnál rátolják a bevásárlókocsit a gyerekre, mert azt hiszik, hogy akkor előbb kerülnek sorra.
13. Nem érezzük családbarátnak a hazánkat, amikor az együtt élő, de nem házas ismerőseink arra panaszkodnak, hogy nem tudják igénybe venni a családi adókedvezményt, mert nincsenek összeházasodva.
14. Kicsit sem családbarát helyzet, amikor úgy néznek a gyerekünkre, mintha ő is olyan űrlény lenne, aki a társaival leigázza a bolygót. Jobb lenne, ha olyan emberként tekintenének rá, akiből felnőtt ember lesz.
15. Az egyik legfelháborítóbb, amikor minősíthetetlen stílusban oktatják ki a szoptató anyukákat, hogy valahol máshol etesse a gyerekét.
16. Elkeserítő, amikor az ismerőseink bevallják, hogy letagadták az önéletrajzukban a gyereküket, mert meg akarják kapni a munkát.
17. Nem érezzük családbarátnak a hazánkat, amikor el kell intéznünk néhány hivatalos dolgot, de nincs kire bízni a gyereket. Persze a hivatalban, bankban órákig kell sorban állnunk, amit egy idő után megun a gyerek, és ezt sírással, hisztivel tudatja, a többi ember pedig mindezért úgy néz ránk, mint a véres rongyra.
18. Nem tartjuk családbarátnak az otthonunkat, amikor mások közlik, hogy nőként a háztartással és a gyerekneveléssel foglalkozzunk, ne pedig azzal, hogy saját munkák, keresetünk legyen, mert a férfi dolga eltartani a családot, ami mellett persze legyen mintaapuka.19. Elszomorító, amikor az özvegy, a gyermekét egyedül nevelő ismerősünk a hivatalos ügyintézéskor, banki kölcsön kérelmezésekor szembesül azzal a ténnyel, hogy ők nem számítanak családnak.
20. Nem családbarát, amikor a pénztáros mindenki füle hallatára utasít, hogy a babakocsival melyik bejáratot kellene használnunk, és hol a helyünk az üzletben.
21. Nem családbarát az otthonunk, amikor hosszú ideig nem találunk albérletet a gyerekkel, sőt, eleve olyan hirdetésekkel találkozunk, amely leszögezi, hogy gyerekkel nem bérelhetjük ki a lakást.
22. Nem érezzük családbarátnak a hazánkat, amikor a közösségi oldalakon az ismerősünk gyerekmentes övezetről álmodozik, a hozzászólásokban pedig arra panaszkodnak, hogy egy parkba se lehet úgy elmenni, hogy ne legyen ott legalább egy család.
23. Amikor 23 éves nőként elmegyünk életünk első állásinterjújára, és egyből azt kérdezik, hogy mikor akarunk férjhez menni, gyereket szülni, majd az összes többi interjún is ezt a kérdést kapjuk, nem úgy, mint a férfiak, akiknek a szaktudásukról, érdeklődési körükről kell beszélniük.
24. Nem családbarát, amikor a nők szeretik a munkájukat, és szeretnének keresni a gyed és gyes mellett, de mégis otthon maradnak 3 évig a gyerekkel, mert tudják, hogy a munkahelyükön egy ember végzi három feladatait, nincs betegszabadság, csak stressz.
25. Nem érezzük családbarátnak, amikor bejelentjük a munkahelyünkön, hogy gyereket várunk, mire a kollégák csak forgatják a szemüket.
26. Nem igazán családbarát, amikor 5 napban telik az, hogy megrendelünk egy bútort, amit össze kell szerelni. Először el kell mennünk az üzletbe, hogy személyesen megrendeljük, majd várjuk, hogy másnap kiszállítsák, még egy nap, hogy megjön a szerelő, ám kiderül, hogy hiányzik egy alkatrész, amit csak holnap tudnak pótolni, tehát még egy napot otthon kell maradnunk, hogy kijöjjenek és összeszereljék.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások