29 szituáció, amit akkor is kerüljünk, ha jóban vagyunk a főnökünkkel!

A legrosszabb mondatok, amivel magunk alatt vághatjuk a fát.Sokkal jobban megy a munka, ha jól kijövünk a főnökünkkel, akivel talán még a szabadidőnkben is találkozunk, esetleg annyira jóban vagyunk, hogy elhívjuk az esküvőnkre. Legyen azonban bármennyire jó a kapcsolatunk, ő mégiscsak a főnökünk, akivel szemben néhány megjegyzést nem engedhetünk meg magunknak, mert ellenkező esetben átléphetjük azt a láthatatlan határt, ami elmérgesíti a viszonyunkat.

Ha nem akarjuk magunk alatt vágni a fát, akkor fogadjuk meg a szakemberek tanácsát, és akkor is kerüljük a következő mondatokat, ha jó a kapcsolatunk a főnökünkkel!

„Meg tudod kérni inkább xy-t, hogy csinálja meg helyettem?” – Soha nem jó ötlet a kivételezést arra használni, hogy megszabaduljunk egy feladattól, ami megnehezíti a kollégánk, és így a főnökünk, életet. Emellett arra is számíthatunk egy ilyen mondat után, hogy legközelebb a főnökünk emlékezni fog arra, hogy megpróbáltunk megszabadulni egy feladattól.

„Ez nem a munkám része.” – Szép is lenne, ha mindenkinek csak azzal kellene foglalkoznia, amire felvették, ám a valóság ezzel szemben az, hogy gyakran olyasmi is a mi dolgunk, ami nem a munkánk része.

A főnökök azt várják el, hogy a munkatárs legyen rugalmas, könnyítse meg az ő életét. Ryan Kahn karriertanácsadó arra emlékeztet, hogy minél több képességgel rendelkezünk, annál pótolhatatlanabbak leszünk. Ha viszont nem vagyunk hajlandóak kilépni a szerepünkből, akkor azzal azt kommunikáljuk a főnök felé, hogy nem érdekel a cég sikere.

„Kicsit kivagyok a szakításom miatt. Nem tudok koncentrálni ma.” – Mindenkinek vannak és lesznek személyes problémái. Ezen segíthet, ha a barátokkal megbeszéljük a gondunkat, de azt soha nem hagyhatjuk, hogy a magánéleti nyavalyánk rombolja a munkahelyi teljesítményünket. Ha úgy érezzük, hogy egy adott napon fizikai képtelenség az, hogy a munkánkra koncentráljunk, akkor kéjünk szabadnapot!

„Nem.” – Lynn Taylor, amerikai munkahelyi szakértő szerint alapvető elvárás az együttműködő-készség, előzékenység, ezért nagy kihívás az, ha nemet mondunk a főnöknek. Az ilyesmi persze néha szükséges, de csak akkor, ha megfelelő érvekkel tudjuk alátámasztani az ellenállásunkat.

Ha például a főnökünk azt kérdezi, hogy ráérünk-e foglalkozni egy projekttel, akkor egy szimpla nem helyett kérdezzük meg, hogy biztos, hogy ezt a feladatot akarja előrehozni a prezentáció helyett, amit a reggeli értekezleten kért tőlünk.„Nem leszek itt”, vagy „holnap korábban elmegyek.” – Attól, hogy jó a kapcsolatunk a főnökünkkel, még ne hangoztassuk, hogy nyaralni megyünk, nem maradunk végig egy munkanapon!

A legjobb az, ha finoman, illedelmesen felvezetjük ezeket. Természetesen könyörögnünk nem kell, de mindig egyeztessünk a főnökünkkel előre, hogy ne akkor szembesüljön azzal, hogy szabadnapon vagyunk, amikor szüksége lenne ránk.

„Mit kéne csinálnunk hétvégén?” – Nincs azzal baj, ha munkánk kívül is találkozunk a főnökünkkel, de legyünk diszkrétek, tehát soha ne a munkatársak előtt kérdezzük meg, hogy mit fogunk csinálni, mert ezzel féltékenységet szíthatunk, utálatot válthatunk ki.

„Ez lehetetlen.” – Attól függetlenül, hogy jó a viszonyunk a főnökünkkel, ő még nem akarja azt hallani, hogy negatívak vagyunk, nincs ötletünk. Képzeljük bele magunkat a felettesünk helyzetébe, mert akkor könnyebben eldönthetjük, hogy beszéljünk, vagy inkább hallgassunk.

Lynn Taylor szerint, ha hosszú távú karriert szeretnénk, akkor át kell gondolnunk, hogy pozitív, produktív és magabiztos viselkedésről tanúskodna-e, ha feltesszük az adott kérdést vagy elmondjuk a megjegyzésünket.

„Nem tudok vele dolgozni.” – Ahogy az iskolában, úgy a munkahelyünkön se fogják jó szemmel nézni, ha képtelenek vagyunk másokkal együttműködni. Teljesen hétköznapi elvárás az, hogy félre tudjuk tenni a személyeskedést annak érdekében, hogy hatékony csapatmunkával oldjuk meg a feladatokat.„Elviszek valamennyi kávét a konyhából.” – Ha lopunk, akkor azért ki is rúghatnak. Ráadásul abban az esetben, ha bajba kerülünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a kollégák önmagukat fogják védeni, nem minket.

„Ő egy idióta.” – A barátaink és a családunk előtt beszélhetünk nyersen, de a főnök előtt mindig fogjuk vissza magunkat, mert csak magunknak teszünk rosszat, ha a másokat mocskolunk be.

„Nem keresek eleget ahhoz, hogy ezt megcsináljam.” – Ez ugyanolyan, mint a „nem a munkám része”, hiszen hiába szántuk viccnek, célzásnak, hogy emelést akarunk, mert a főnök csak annyit értett meg belőle, hogy nem merjük átlépni a határainkat.

„Nem tudom elvállalni.” – A „képes vagyok rá” hozzáállás az, amit minden főnök elvár a beosztottjától. Ha azt mondjuk a felettesünknek, hogy valamit nem tudunk elvállalni, akkor ne lepődjünk meg, ha legközelebb eleve mástól kér segítséget.

„Milyen előnyöm származik ebből?” – Minden munkában alapelvárás, hogy segítsünk a kollégáinknak. Egyik főnök se szereti, ha valaki nem csapatjátékos.

„Nem az én hibám, xy miatt van így.” – Egyáltalán nem jó, ha másokat hibáztatunk. Amennyiben tényleg nem mi követtünk el hibát, akkor magyarázzuk el, hogy miért vagyunk ártatlanok. Ha viszont a miénk a felelősség, akkor vállaljuk.

Abban az esetben, ha mindig másra mutogatunk, akkor a főnökünk előbb vagy utóbb el fog gondolkodni azon, hogy talán bennünk van a hiba.

„Én nem ezt hallottam.” – Maradjunk távol a pletykáktól! Egy ilyen kijelentés könnyen visszafelé sülhet el.„Nagyon elfoglalt vagyok. Nem várhatna?” – A fontossági sorrend folyamatosan változhat a munkahelyünkön, úgyhogy ne ragaszkodjunk az eredeti elképzeléshez, hanem kérdezzünk rá, hogy átütemezzünk-e valamit.

„Ne haragudj, de…” – Taylor úgy véli, hogy az ellentmondás mindig rosszabb, mint a bocsánatkérés. A legjobb, ha inkább ezt mondjuk: „Ne haragudj. Legközelebb jobban figyelek erre.”

„Nem tudom.” – Nem tudhatjuk minden kérdésre a választ, de Taylor szerint jobb, ha mindig megígérjük, hogy igyekszünk utánanézni a dolognak, hogy több információt szerezzünk. Az soha nem jó út, ha a főnöknek kell helyettünk dolgoznia.

„Korábban is próbáltam már.” – Egyik felettes se szereti, ha lusta a beosztottja. Taylor azt javasolja, hogy gondoljuk át alaposan, hogy tényleg megpróbáltunk-e már valamit, mert lehet, hogy más módszert is ki tud találni a főnökünk.

Az is jó ötlet, ha elmagyarázzuk, hogy többféleképpen próbáltuk megoldani a dolgot, de szívesen kipróbálnánk most valami mást is.

„Nincs igazad.” – Rosalinde Oropeza Randall, etikett-és udvariassági szakértő szerint, ha nyíltan kritizáljuk a főnökünket, akkor azzal azt érjük el, hogy kizárnak a jövőbeli meetingekről, és többé semmiben sem fogja megkérdezni a véleményünket, mert megsértettük az egóját.

Randall szerint jobb, ha inkább így közelítünk ilyen helyzetben: „Talán rosszul informálódtam ezzel kapcsolatban, de az a benyomásom van, hogy…”
Ezzel arra biztatjuk a főnökünket, hogy gondolja át az adott dolgot úgy, hogy közben nem kell védekeznie. Randall azt is javasolja, hogy mindegy, hogy milyen kifejezést használunk, de azt segítőkész, szívélyes hangon tegyük.

„Megpróbálom.” – Emlékszünk Yoda tanácsára, ami úgy szólt, hogy: „Tedd, ne tedd, de ne próbáld!”

Sokan azt hiszik, hogy a „megpróbálom” jó válasz, pedig nem az, mert a főnökünk el fog bizonytalanodni, hiszen ő azt várja, hogy precízen, határidőre megcsináljuk a munkát. Taylor szerint mi sem éreznénk biztosnak magunkat, ha a felettesünk például azt mondaná, hogy megpróbálja átutalni a fizetésünket a hónap közepéig.

„Csak azt hittem, hogy…” – Ez bosszantó megjegyzés, mert a főnökünk azt akarja hallani, hogy elismerjük a hibánkat. Taylor arra emlékeztet, hogy tévedni emberi dolog, de azzal sokat ártunk a pályafutásunknak, ha mentegetőzünk.„Unatkozom.” – Ha jóban vagyunk a főnökünkkel, akkor is ő a legrosszabb személy, akivel megoszthatjuk, hogy unatkozunk, hiszen ő azért fizet, hogy lelkesen tevékenykedjünk. A saját felelősségünk, hogy izgalmassá tegyünk a munkánkat.

„Amíg nem szólsz, inkább…” – Ez fenyegetésnek hangzik. Várjuk türelmesen a munkát!

„Neki miért nem kell…?” – Ha nyavalygunk, akkor azzal csak felidegesítjük a felettesünket. Taylor azt tanácsolja, hogy amikor valami bajunk van, akkor higgadtan kérdezzük meg, hogy kaphatunk-e privilégiumot a többiekkel szemben, de a munkatársunkat ne keverjük bele a diskurzusba!

„Pedig mindent kihoztam magamból.” – A mentegetőzés legrosszabb formája, mert rossz színben tüntet fel, ha úgy rontottunk el valamit, hogy minden tudásunkat felhasználtuk hozzá. Ennél jobb, ha azt mondjuk, hogy legközelebb jobban fogjuk csinálni.

„Nem tudom megoldani.” – Soha ne vezessünk fel egy problémát úgy a főnöknek, hogy nincsenek rá megoldásaink! Kahn azt tanácsolja, hogy a vezetők a megoldásról beszélnek, míg a követők csak a problémáról.

„Hazamehetnék ma korábban? Nincs nagyon mit csinálnom.” – Azzal nincs baj, ha egy fontos dolog miatt elkéredzkedünk, de az probléma, ha csak azért akarunk korábban lelépni, mert nincs mit csinálnunk. Taylor azt tanácsolja, hogy legyünk kezdeményezők a főnökünk előtt, mert mindig lesznek új feladatok.

„Muszáj elmesélnem a tegnap esti kalandomat!” – Randall úgy véli, hogy egyáltalán nem okos dolog, ha a munkahelyünkön osztjuk meg a bizalmas történeteinket. Gondoljunk csak bele, hogy mi lenne, ha egy munkatárs meghallaná a beszélgetést? Ez se a főnökre, se ránk nem vetne jó fényt.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)