7 fontos dolog, amit iskola sosem fog tanítani, pedig kellene
Annyi mindent megtanítanak nekünk iskolás éveink alatt. A legnagyobb megpróbáltatásokra azonban, mégsem készítenek fel minket.
Az iskola az a hely, ahol megtanulunk írni, olvasni, számolni, énekelni, akár művészkedni, sportolni, később különböző szakmák csínját-bínját sajátítjuk el. Vannak, akik évtizedeket áldoznak életükből arra, hogy minél tanultabbak legyenek és mire végeznek szembesülnek vele, hogy az élet legnagyobb leckéit bizony nem tudták megtanulni az iskolában. 2020-at írunk, mégis megannyi olyan információval terhelik a csemeték agyát, melyeknek az életben soha nem fogják a hasznukat venni, ellenben az olyan égetően fontos dolgokat, mint hogy hogyan osszák be helyesen a pénzüket, még mindig nem. Nézzük mi is az a 7 dolog, amit nem oktatnak, pedig nagy szükség lenne rájuk.
1. Hogyan kezeljük a bántalmazást: A legelső alkalom, mikor egy embernek szembesülnie kell azzal, hogy nem tökéletes, az akkor következik be, mikor kis gyermekként elkezd belépni a szociális közösség világába. Már bölcsődés korban megjelenik a gyerekek között a piszkálódás, a kiközösítés, társaik szóbeli, vagy tettleges bántása. Már ebben a korban kellene elkezdeni nagy figyelmet fektetni arra, hogy megtanulják a gyerekek, hogyan is érdemes kezelni az ilyen szituációkat, hiszen olyan emberek, akik piszkálnak másokat, bizony mindig lesznek. Az iskolás korban megjelenő piszkálódás már jóval súlyosabb, mind szóban, mind tettlegességben is. Van a szint sajnos, mikor már szakembereket kell bevonni olyan helyzetek elsimítására, melyek nem lettek még csírájában elfojtva. A kezeletlen csúfolódás pedig életre szóló sebeket okozhat, annak áldozatain, melyek fekete foltként nyomot hagynak további tanulmányaikon, szociális életükön és karrierjükön is. Sokkal kevesebb lelkileg sérült ember lenne a földön, ha erre jobban odafigyelnének.
2. Hogyan kezeljük a pénzünket: Abban a pillanatban, ahogy kiszakadunk a szülői házból és saját keresetünket magunknak kell beosztani úgy, hogy az mindenre elég legyen, lássuk be, hogy egy igen nehéz feladat. Akárhogy is, legalább hónapok kellenek ahhoz, hogy kitapasztaljuk, hogyan is jó nekünk és a családunknak is. Ha sikeresen átugrottuk ezt a lécet, már jön is a nehezített szint, ahol a kecsegtető hitelekkel nézünk farkasszemet, hiszen ötletünk sincs hogyan tudnánk pénzt gyűjteni, ha már minden tartalékunkat feléltük. Még ha hitel is kell, akkor sem 100%, hogy pont azt fogjuk választani, ami hosszú távon is kedvező a számunkra. Sajnos rengeteg ember kerül bele abba az adósság spirálba, amiből szinte képtelenség kijönni, ennek a következményei, pedig igen súlyosak lehetnek. A véget nem érő számlák, a kilátástalanság, a legyőzöttség érzése évente emberek százait üldözi öngyilkosságba hazánkban. Rengeteg problémát, családi válságot és drámát lehetne megelőzni, ha már iskolában elkezdenék tanítani a gyereket a pénzügyekről.
3. Hogyan vezessünk háztartást: Talán régebben voltak olyan tanórák, melyek során a gyerekek betekintést nyerhettek a főzés, esetleg a kézimunka rejtelmeibe, de ez mára teljesen eltűnt az alapszintű oktatásból. Ennek is lehet az a következménye, hogy mára hazánkban a nők jó része olyan alap ételeket sem tud elkészíteni, mint egy palacsinta. A házi koszt helyét szépen lassan átveszik a gyors éttermi ételek, vagy a tehetősebbeknél az éttermi kínálat. A főzés tudománya mellett a takarítás, a praktikus berendezés, a rend megtartása, az idő helyes beosztása, a ruhák mosása is fontos tudnivalók. Az alapvető dolgok mellett egy kis varrás tudás is mindig jól jöhet, valamint a férfiaknak a háztartási berendezések, gépek, alapszintű javítása, hogy ne kelljen minden apró gondnál szerelőért kiáltani. A háztartás helyes vezetésével rengetek pénz spórolható meg és sokkal egészségesebb, emberibb életet lehet élni.
4. Hogyan kezeljük a kudarcot: A kudarc az élet velejárója. Bármivel kapcsolatban is próbálkozunk, az mindig magával hozza a kockázatát annak, hogy kudarcot vallunk és ezzel nincs is semmi baj. Ez által fejlődhetünk, analizálhatjuk a helyzetet, magunkat és megérthetjük, hogy mi az, amin változtatnunk kell ha újból bele vágunk, vagy azt, hogy érdemes-e egyáltalán újra belevágni. Bár ez egyszerűen hangzik, sokan mégis úgy élik meg a kudarcot, mintha maga lenne a vég. Legyen szó egy új készség elsajátításáról, egy zátonyra futott párkapcsolatról, egy nem túl fényes eredményről, sikertelen megmérettetésről. Sokan a legelső kudarc után egyszerűen feladják és egy életre le is írják magukat, azonosítják saját magukat a kapott eredménnyel. Ennek a helytelen viselkedés formának ugyancsak az az oka, hogy egyszerűen nem tanították meg őket, hogy másként is lehet kezelni azt, ha valami nem sikerült elsőre, vagy úgy, ahogy szerettük volna. Sokkal több álom, elképzelés valósulna meg, ha már eleve ezzel a tudással vágna neki mindenki a nagy betűs életnek.
5. Mentális egészségünk fontossága: Érdekes, hogy még mindig mennyire nem része az oktatásnak a lelki egészség fontossága, miközben hazánkban igen nagy számban szenvedek különböző mentális betegségekben az emberek. Nincs szó a stressz kezelésről, a probléma megoldásról, eszközökről, melyekkel átsegíthetjük magunkat a nehéz időkön. Egyszerűen nincs követendő példa, hogyan is jusson át élete nagy viharain az ember, ezért sokan idővel terápia helyett, a kocsmába kezdenek járni. Alkohol-, drog fogyasztással próbálják csitítani szorongásaikat, kételyeiket, míg mások gyógyszerekben, egyéb szenvedélybetegségekben találják meg az átmeneti vigaszt. Az elhanyagolt mentális problémák idővel önpusztításba csapnak át, melyeknek tragikus következményei lehetnek mind a személyre, mind a környezetére nézve.
6. Felkészítés a munkavilágára: Hogyan szerepeljünk sikeresen egy állás interjún? Hogyan kommunikáljunk a főnökünkkel helyesen, akár problémánk, akár kérésünk van felé? Hogyan alakítsuk ki a kapcsolatainkat, hogy azok ne csak kellemesek, de mindenki számára hasznosak is legyenek? Hol tudnánk a legjobban érvényesülni? Millió és megannyi kérdés, amire sokszor szintén magunknak kell rájönnünk, hiszen ezekről szinte soha senki nem beszélt, most mégis szembesülünk vele. A tanulmányok után jó esetben az emberek igyekeznek minél hamarabb munkába állni, ám eléggé megnehezíti a helyzetüket az, hogy mindenről hiányos információval rendelkeznek, vagy semmilyennel. A kétségbeesés növeli az önbizalomhiányt, ami miatt még nehezebbé válik az elhelyezkedés.
7. Célkitűzés és időbeosztás: Sokan nagyot álmodnak, majd egyszerűen várják ölbe tett kézzel, hogy megtörténjek velük a csoda. Ahogy múlik az idő természetesen szembesülnek azzal, hogy senki nem fogja oda varázsolni nekik vágyaik tárgyát, melynek következtében csalódottságba süppednek. Ennek az az oka, hogy nem tanítják meg az iskolában, hogyan tűzzünk ki célokat és, ami talán még fontosabb, hogy milyen célokat tűzzünk ki. Lehet nagyot álmodni, de célkitűzés esetén érdemes a realitás talaján maradni. Legyen olyan az elérendő dolog, ami túl mutat a komfort zónánkon, de ne legyen annyira elérhetetlen, hogy lehetetlennek érezzük azt megkaparintani. Belefektetett munka és energia nélkül pedig nem fog megvalósulni semmi sem. A helytelenül beosztott idő szintén rengeteg álmot darál szét, súlyosabb esetben pedig az egészséges, normális életvezetés teljes elmaradását is kiválthatja. Mindig lennie kell egy fontossági sorrendnek, melyben megfogalmazzuk, mik azok, amiket mindenképpen meg kell tenni az adott napon és mi az, ami hanyagolható. Szánjuk mindenre annyi időt, amennyire tényleg szükség van, de se többet, se kevesebbet.
(forrás: betterme)
Az iskola az a hely, ahol megtanulunk írni, olvasni, számolni, énekelni, akár művészkedni, sportolni, később különböző szakmák csínját-bínját sajátítjuk el. Vannak, akik évtizedeket áldoznak életükből arra, hogy minél tanultabbak legyenek és mire végeznek szembesülnek vele, hogy az élet legnagyobb leckéit bizony nem tudták megtanulni az iskolában. 2020-at írunk, mégis megannyi olyan információval terhelik a csemeték agyát, melyeknek az életben soha nem fogják a hasznukat venni, ellenben az olyan égetően fontos dolgokat, mint hogy hogyan osszák be helyesen a pénzüket, még mindig nem. Nézzük mi is az a 7 dolog, amit nem oktatnak, pedig nagy szükség lenne rájuk.
1. Hogyan kezeljük a bántalmazást: A legelső alkalom, mikor egy embernek szembesülnie kell azzal, hogy nem tökéletes, az akkor következik be, mikor kis gyermekként elkezd belépni a szociális közösség világába. Már bölcsődés korban megjelenik a gyerekek között a piszkálódás, a kiközösítés, társaik szóbeli, vagy tettleges bántása. Már ebben a korban kellene elkezdeni nagy figyelmet fektetni arra, hogy megtanulják a gyerekek, hogyan is érdemes kezelni az ilyen szituációkat, hiszen olyan emberek, akik piszkálnak másokat, bizony mindig lesznek. Az iskolás korban megjelenő piszkálódás már jóval súlyosabb, mind szóban, mind tettlegességben is. Van a szint sajnos, mikor már szakembereket kell bevonni olyan helyzetek elsimítására, melyek nem lettek még csírájában elfojtva. A kezeletlen csúfolódás pedig életre szóló sebeket okozhat, annak áldozatain, melyek fekete foltként nyomot hagynak további tanulmányaikon, szociális életükön és karrierjükön is. Sokkal kevesebb lelkileg sérült ember lenne a földön, ha erre jobban odafigyelnének.
2. Hogyan kezeljük a pénzünket: Abban a pillanatban, ahogy kiszakadunk a szülői házból és saját keresetünket magunknak kell beosztani úgy, hogy az mindenre elég legyen, lássuk be, hogy egy igen nehéz feladat. Akárhogy is, legalább hónapok kellenek ahhoz, hogy kitapasztaljuk, hogyan is jó nekünk és a családunknak is. Ha sikeresen átugrottuk ezt a lécet, már jön is a nehezített szint, ahol a kecsegtető hitelekkel nézünk farkasszemet, hiszen ötletünk sincs hogyan tudnánk pénzt gyűjteni, ha már minden tartalékunkat feléltük. Még ha hitel is kell, akkor sem 100%, hogy pont azt fogjuk választani, ami hosszú távon is kedvező a számunkra. Sajnos rengeteg ember kerül bele abba az adósság spirálba, amiből szinte képtelenség kijönni, ennek a következményei, pedig igen súlyosak lehetnek. A véget nem érő számlák, a kilátástalanság, a legyőzöttség érzése évente emberek százait üldözi öngyilkosságba hazánkban. Rengeteg problémát, családi válságot és drámát lehetne megelőzni, ha már iskolában elkezdenék tanítani a gyereket a pénzügyekről.
3. Hogyan vezessünk háztartást: Talán régebben voltak olyan tanórák, melyek során a gyerekek betekintést nyerhettek a főzés, esetleg a kézimunka rejtelmeibe, de ez mára teljesen eltűnt az alapszintű oktatásból. Ennek is lehet az a következménye, hogy mára hazánkban a nők jó része olyan alap ételeket sem tud elkészíteni, mint egy palacsinta. A házi koszt helyét szépen lassan átveszik a gyors éttermi ételek, vagy a tehetősebbeknél az éttermi kínálat. A főzés tudománya mellett a takarítás, a praktikus berendezés, a rend megtartása, az idő helyes beosztása, a ruhák mosása is fontos tudnivalók. Az alapvető dolgok mellett egy kis varrás tudás is mindig jól jöhet, valamint a férfiaknak a háztartási berendezések, gépek, alapszintű javítása, hogy ne kelljen minden apró gondnál szerelőért kiáltani. A háztartás helyes vezetésével rengetek pénz spórolható meg és sokkal egészségesebb, emberibb életet lehet élni.
4. Hogyan kezeljük a kudarcot: A kudarc az élet velejárója. Bármivel kapcsolatban is próbálkozunk, az mindig magával hozza a kockázatát annak, hogy kudarcot vallunk és ezzel nincs is semmi baj. Ez által fejlődhetünk, analizálhatjuk a helyzetet, magunkat és megérthetjük, hogy mi az, amin változtatnunk kell ha újból bele vágunk, vagy azt, hogy érdemes-e egyáltalán újra belevágni. Bár ez egyszerűen hangzik, sokan mégis úgy élik meg a kudarcot, mintha maga lenne a vég. Legyen szó egy új készség elsajátításáról, egy zátonyra futott párkapcsolatról, egy nem túl fényes eredményről, sikertelen megmérettetésről. Sokan a legelső kudarc után egyszerűen feladják és egy életre le is írják magukat, azonosítják saját magukat a kapott eredménnyel. Ennek a helytelen viselkedés formának ugyancsak az az oka, hogy egyszerűen nem tanították meg őket, hogy másként is lehet kezelni azt, ha valami nem sikerült elsőre, vagy úgy, ahogy szerettük volna. Sokkal több álom, elképzelés valósulna meg, ha már eleve ezzel a tudással vágna neki mindenki a nagy betűs életnek.
5. Mentális egészségünk fontossága: Érdekes, hogy még mindig mennyire nem része az oktatásnak a lelki egészség fontossága, miközben hazánkban igen nagy számban szenvedek különböző mentális betegségekben az emberek. Nincs szó a stressz kezelésről, a probléma megoldásról, eszközökről, melyekkel átsegíthetjük magunkat a nehéz időkön. Egyszerűen nincs követendő példa, hogyan is jusson át élete nagy viharain az ember, ezért sokan idővel terápia helyett, a kocsmába kezdenek járni. Alkohol-, drog fogyasztással próbálják csitítani szorongásaikat, kételyeiket, míg mások gyógyszerekben, egyéb szenvedélybetegségekben találják meg az átmeneti vigaszt. Az elhanyagolt mentális problémák idővel önpusztításba csapnak át, melyeknek tragikus következményei lehetnek mind a személyre, mind a környezetére nézve.
6. Felkészítés a munkavilágára: Hogyan szerepeljünk sikeresen egy állás interjún? Hogyan kommunikáljunk a főnökünkkel helyesen, akár problémánk, akár kérésünk van felé? Hogyan alakítsuk ki a kapcsolatainkat, hogy azok ne csak kellemesek, de mindenki számára hasznosak is legyenek? Hol tudnánk a legjobban érvényesülni? Millió és megannyi kérdés, amire sokszor szintén magunknak kell rájönnünk, hiszen ezekről szinte soha senki nem beszélt, most mégis szembesülünk vele. A tanulmányok után jó esetben az emberek igyekeznek minél hamarabb munkába állni, ám eléggé megnehezíti a helyzetüket az, hogy mindenről hiányos információval rendelkeznek, vagy semmilyennel. A kétségbeesés növeli az önbizalomhiányt, ami miatt még nehezebbé válik az elhelyezkedés.
7. Célkitűzés és időbeosztás: Sokan nagyot álmodnak, majd egyszerűen várják ölbe tett kézzel, hogy megtörténjek velük a csoda. Ahogy múlik az idő természetesen szembesülnek azzal, hogy senki nem fogja oda varázsolni nekik vágyaik tárgyát, melynek következtében csalódottságba süppednek. Ennek az az oka, hogy nem tanítják meg az iskolában, hogyan tűzzünk ki célokat és, ami talán még fontosabb, hogy milyen célokat tűzzünk ki. Lehet nagyot álmodni, de célkitűzés esetén érdemes a realitás talaján maradni. Legyen olyan az elérendő dolog, ami túl mutat a komfort zónánkon, de ne legyen annyira elérhetetlen, hogy lehetetlennek érezzük azt megkaparintani. Belefektetett munka és energia nélkül pedig nem fog megvalósulni semmi sem. A helytelenül beosztott idő szintén rengeteg álmot darál szét, súlyosabb esetben pedig az egészséges, normális életvezetés teljes elmaradását is kiválthatja. Mindig lennie kell egy fontossági sorrendnek, melyben megfogalmazzuk, mik azok, amiket mindenképpen meg kell tenni az adott napon és mi az, ami hanyagolható. Szánjuk mindenre annyi időt, amennyire tényleg szükség van, de se többet, se kevesebbet.
(forrás: betterme)
Hozzászólások