A családi erőszak és a gyermek

A család egy védőburok a gyermek számára, ahonnan kitekintget a világra, majd magával viszi az ott tanultakat, tapasztaltakat.

A kisgyermek a szülők mozdulatait, hanglejtéseit utánozza, később a viselkedésüket is lemásolja.

Éppen ezért jó odafigyelni a gyerek előtti veszekedésre, netán tettlegességre.

Mély sebeket kaphat, nem érti, hogy az előbb még kedves apa miért bántja a mamát csúnya szavakkal, és miért veri meg, hisz nem is volt rossz.

Később már mindkét szülő gorombán bánik vele, amit már végképp nem tud megérteni. Magában kezdi keresni a hibát. Önmarcangolás, szorongás, megfelelési kényszer lesz úrrá rajta.

A gyermek olyan, mint egy szivacs, mindent magába szív, és azzal telik meg, ami a közelében van. Ha szeretetet tapasztal, akkor kiegyensúlyozott, barátságos felnőtté válik, ha ellenségeskedést, meg nem értést és erőszakot, akkor agresszív felnőtt vagy függőbeteg (alkohol, drog stb.) válhat belőle.

A túlzásba vitt tévézés is nagyon ártalmas tud lenni. Rendkívül sok olyan képet lát a kisgyerek, amit nem tud hová tenni. Az ítélőképessége még nem elég érett ahhoz, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól. Amit lát, azt elhiszi, és beépíti az életébe, arról beszél, aszerint él.