A dadogásról

A beszédtanulás folyamán a dadogás minden ötödik gyermeknél fordul elő, többnyire azoknál akiknek nincs testvérük, és akik nagyon teljesíteni akarnak. Érdekes, hogy négyszer annyi fiút érint a probléma, mint lányt.
A dadogást szinte minden esetben környezeti hatás váltja ki. A dadogásra hajlamosak beszédében hosszabb szünetek, ismétlések vannak.
Ha a szülők túlzott szorongással vagy rosszabb esetben megszidással fogadják az első dadogó szavakat, akkor gátlások alakulnak ki a gyermekben, és a túlzott megfelelni akarás és feszültség miatt újra hebegni kezdenek.
A beszédhibák kialakulásáért nem csak a lelki problémák a felelősek, hanem a beszédközpont pályájának túlzott feszültsége és rossz összhangja is okozhatja.

Bármilyen okokból is alakult ki a dadogás, a szülők bűntudat helyett inkább foglalkozzanak többet a gyermekkel. Fogadják feltétel nélkül a helyzet kialakulását, és beszéljenek vele úgy, mintha rendesen beszélne, viselkedjenek természetesen vele.
Fontos minél hamarabb szakirányban foglalkozni vele, a későbbi traumák elkerülése miatt. Nem kell arra várni, hogy majd kinövi, mert addig is érhetik lelki sérülések, és stressz alatt újra előjöhet.
Nagyon fontos az aktív szülői együttműködés a logopédussal, pszichológussal, így a gyermek is könnyebben elfogadja a szakemberek segítségét, akik megkeresik a dadogás eredetét, megtanítják a szülőt a szükséges eszközök használatára és a gyermeknek megtanítják hogyan kontrollálják magukat.
Ha normális emberként kezelik, ezáltal erőt, önbizalmat kap, és bátran néz szembe a problémájával, és akár a csúfolódó társaival is.
A gyermek környezetét mindig fel kell világosítani a helyzetről, a teendőkről, és hogy ne kezeljék betegségként.

Az erőteljes dadogás jelei: arc- vagy testrángás a beszéd során, erőlködés a szavak kiejtésénél, hangok hosszú elnyújtása vagy elharapása, szótagok vagy szavak akaratlan ismétlése, félelem és ellenállás a beszéd, vagy a beszéd elkerülése.
Hogyan előzhetjük meg?
Mindig hallgassuk végig türelmesen amit mondani akar a gyermekünk, nem szabad sürgetni, hagyjuk a saját tempójában beszélni.
Ne azt figyeljük hogy beszél, hanem azt, hogy mit, értékeljük az üzenetértékét a beszédének.
Használjunk vele rövid mondatokat, ne használjunk nehezen kimondható idegen szavakat, a kérdéseket is röviden egyszerűen tegyük fel, és türelmesen várjuk a választ.
Ne használjunk olyan szólásokat, hogy gondolkozz mielőtt megszólalsz, vagy beszélj lassan, vegyél levegőt, mert ezzel gátlásokat válthatunk ki.
Ne erőltessük a nyilvános szereplést, csak ha a gyermek is szeretné.
Játék közben várjuk meg amíg a gyermek kezdeményezi a beszélgetést.