A féltékenység és ami mögötte van...
Ősi, alapvető, az emberi léthez kapcsolódó érzelem. Mire felnövünk, már jól ismerjük a jelenséget saját érzéseinkből, és a felénk áramló megnyilvánulásokból, filmekből, irodalmi alkotásokból egyaránt.
A féltékenység megnyilvánulási módja, mértéke, iránya eltérő lehet személyenként, sőt egy adott ember élete során, egy adott kapcsolaton belül is változhat. A féltékenység lehet egy enyhe fuvallat, - amely megérint, és továbbáll, - és lehet egy mindent megbénító, romboló, - akár gyilkos – indulat. A féltékeny reakciók nagysága egyenesen arányos a kiszolgáltatottság, függőség érzésével.
A féltékenységhez mindig legalább három ember kell.
Az irigységet megélhetjük egy emberrel kapcsolatban, ha úgy érezzük, ő valamit birtokol, amire mi hiába vágyunk. Irigyelhetjük a másik szépségét, személyiségét, intelligenciáját, életkorát, de autóját, párját, származását, stb. a sor végtelenségig folytatható.
A féltékenység attól való félelem, hogy elveszthetem, aki az enyém, vagy akire nagyon vágyom, mert egy harmadik személy erősebbnek, sikeresebbnek, vonzóbbnak bizonyul nálam.
Ha a féltékenység elharapódzik, minden mást háttérbe szorít. Nehézzé válhat teljesíteni a munkahelyen, ellátni az otthoni teendőket, pihenni, kikapcsolódni.
Annak, aki ebben szenved, beszűkül a tudata, nehezére esik másra koncentrálni. Intenzív fantáziálás segítségével próbálja megjeleníteni társa, szerelme hűtlenségét. Később ezeket a fantáziákat, mint valós, megtörtént eseményeket kérheti számon párján.
A féltékeny ember nyomozásba kezd. Átkutatja párja személyes tárgyait, zsebeit, telefonját, levelezését, lesi minden mozdulatát, bizonyítékot keresve a hűtlenség tényére. Magánnyomozó irodák prosperálnak a féltékeny emberek megbízásaiból.
A féltékenység tárgya lehet múltbéli kapcsolat, az utcán szembe jövő, vagy egy újságban látható „rivális”, híresség, főnök, munkatárs, barát, de akár a pár közös gyermeke is.
A féltékenység idővel megmérgezi a pár kapcsolatát. Lefojtott feszültség, majd kirobbanó szemrehányások, gyanúsítások, vádak hullámázásában élnek. Indulat, fizikai erőszak, ismételt szakítások, majd békülések jellemezhetik a pár kapcsolatát. Életterük könnyen közös otthonukra szűkülhet. Megszűnnek a baráti kapcsolatok, - hisz ott is mindig akad valaki, aki a féltékenység tárgya lehet. Már nem mennek ki az utcára, vagy egy moziba, kerülve a konfliktus forrását.
A féltékeny tag minden erőfeszítése arra irányulhat, hogy párja szabadságát korlátozza. A férj nem engedi dolgozni feleségét, a féltékeny feleség pedig nem engedi el párját egy futballmeccsre, vagy baráti találkozóra.
A féltékenységben szorongást, félelmet, gyanakvást, bizalmatlanságot élünk meg. A gondolat, hogy – akár ha csak fantáziában is, - alul maradtunk egy harmadik személlyel vívott versengésben, a szégyen, a kudarc, a megalázottság érzését kelti. A szégyenérzet tovább rombolja az énképet, önbizalmat, a vesztes, gyenge, alkalmatlan szerepét kínálva az érintettnek. Ez pedig – örvényszerűen, - ismét a féltékenység erősödéséhez vezet.
Tapasztalhatjuk, hogy a féltékeny ember igyekszik eltitkolni párja elől gyanakvással teli fantáziáit, igyekezve elkerülni a megszégyenülést. Amikor pedig nem tudja már belül tartani, hatalmas erővel tör felszínre az aggodalom.
Sok hasonlóságot találhatunk tehát a féltékeny emberek viselkedésében. Vannak azonban jelentős különbségek is.
A féltékeny férfiak és nők
Eltérő az, ahogy a férfiak és a nők megélik a féltékenységet.
A férfiak elsősorban a szexuális hűtlenséget jelenítik meg félelmeikben, az képezi félelmeik, fantáziáik tárgyát. A nők sokkal inkább az érzelmi elhagyástól, megcsalástól rettegnek.
A férfiak heves indulattal, agresszióval reagálnak a feltételezett hűtlenségre.
A nők inkább bezárulnak, depresszióssá, álmatlanná, étvágytalanná válnak, gyászolnak, akár bele is betegszenek az érzéseikbe.
A férfiak inkább magukhoz láncolják párjukat, a nők gyakran eltaszítják maguktól, ezzel igyekezve megszabadulni a kínzó érzésektől.
A férfiak a partnerüket vádolják és leértékelik, - ezzel igyekezve távol tartani a személyes megalázottság, kudarc érzetét.
A nők sokkal inkább a saját alkalmatlanságukat, vereségüket élik át a féltékenység során.
A cikk folytatását a Harmonia Műhely oldalán olvashatod... ide kattintva...
Hozzászólások