A féltékenység megnyilvánulása
A féltékenység minden ember számára ismert érzés vagy probléma forrása. Sok módon nyilvánulhat meg a társadalomban, de érdemes bizonyos határokon belül kezelni. Egy ember életében van normál féltékenység, viszont ez abnormálissá is fajulhat.
A féltékenység egy érzelem, amely általában akkor alakul ki valakiben, ha az vágyik valamire például szeretetre, figyelemre, gyengédségre valakitől és az egy harmadik személynek nyújtja. Egy gyereknél ez egy alapvető példában úgy mutatkozik meg, ha a testvére kap játékot, ő pedig nem. Párkapcsolatban pedig akkor féltékeny valaki, ha attól fél, hogy párja hűtlen lesz hozzá.
Szakemberek szerint a féltékenység az énképpel áll összefüggésben. Az a tudat, hogy valakinek a véleménye sokat számít az alanynak és egy harmadik félt többre tart, kétségeket ébreszt a saját értékekkel kapcsolatban.
A normál féltékenység általában rövid, heves lefolyású. Az egyén nem feltétlenül mutat hajlamot a féltékenységre. Ezt kiválthatják reakciók, mint például a társas hűtlenség. Drámai, túlzott viselkedést eredményez, amely még az alany számára is meglepetést okozhat.
Az abnormális féltékenység hosszabb ideig elhúzódik, az erre hajlamos fél folyamtosan szembesíti a környezetét a reakcióival. Ennek oka leginkább önbizalomhiány, esetlegesen gyermekkori élményekből ered. Az egyén olyan élethelyzetekben is veszélyt képes felfedezni, ami aggodalmat okoz számára, amit mások nem is érzékelnek.
A féltékenység egy érzelem, amely általában akkor alakul ki valakiben, ha az vágyik valamire például szeretetre, figyelemre, gyengédségre valakitől és az egy harmadik személynek nyújtja. Egy gyereknél ez egy alapvető példában úgy mutatkozik meg, ha a testvére kap játékot, ő pedig nem. Párkapcsolatban pedig akkor féltékeny valaki, ha attól fél, hogy párja hűtlen lesz hozzá.
Szakemberek szerint a féltékenység az énképpel áll összefüggésben. Az a tudat, hogy valakinek a véleménye sokat számít az alanynak és egy harmadik félt többre tart, kétségeket ébreszt a saját értékekkel kapcsolatban.
A normál féltékenység általában rövid, heves lefolyású. Az egyén nem feltétlenül mutat hajlamot a féltékenységre. Ezt kiválthatják reakciók, mint például a társas hűtlenség. Drámai, túlzott viselkedést eredményez, amely még az alany számára is meglepetést okozhat.
Az abnormális féltékenység hosszabb ideig elhúzódik, az erre hajlamos fél folyamtosan szembesíti a környezetét a reakcióival. Ennek oka leginkább önbizalomhiány, esetlegesen gyermekkori élményekből ered. Az egyén olyan élethelyzetekben is veszélyt képes felfedezni, ami aggodalmat okoz számára, amit mások nem is érzékelnek.
Hozzászólások