A leggyakoribb kifogások, amiért nem mész el pszichológushoz

Mary FitzGerald és Rebecca Landau-Millin pszichoterapeuták összegyűjtötték a leggyakoribb ellenérveket.Kifogást gyártani sokkal könnyebb, mint amellett érvelni, hogy miért csináljunk valamit, például ahelyett, hogy orvoshoz fordulnánk, inkább próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy nincs is egészségügyi problémánk.

Sokan az önismereti munkának is ellenállnak, ugyanis érzik, hogy pszichológusra lenne szükségük, mégis inkább kifogásokat keresnek. Mary FitzGerald és Rebecca Landau-Millin pszichoterapeuták ezzel kapcsolatban gyűjtötték össze a leggyakoribb okokat, amelyek miatt az emberek nem mennek pszichológushoz.

Egy vadidegen fog vájkálni a dolgaimban: A terápia egyik legfontosabb szabálya az, hogy a páciens dönti el, hogy mikor, mit és mennyit árul el a terapeutának. Habár itt is igaz, hogy minél többet teszel a közös munkába, annál több hasznod lesz belőle, mégis a terapeuta nem akar siettetni.

Az ő célja az, hogy bizalmi kapcsolatot építsen ki, amiben a kliens biztonságban érzi magát, és hajlandó megnyílni, mert tudja, hogy feltételek nélkül elfogadja őt.

Félek, hogy függeni fogok a terapeutámtól: Komoly szakmai baklövés, ha a terapeuta függő kapcsolatot alakít ki a páciensével, hiszen az ő dolga az, hogy módszereket, tudást és szemléletet adjon át úgy, hogy azt a kliens a terapeuta nélkül is képes legyen használni.

A terápia előrehaladásával a páciens egyre nagyobb tudást szerez arról, hogy miképpen szabályozza az érzéseit, hogyan oldja meg a problémáit, hogy hozzon fontos döntéseket, vagyis a cél az, hogy visszaszerezze az irányítást az élete felett.

Félek, hogy miket tudnék meg magamról: Minden ember esetében léteznek vakfoltok, amikor nehezen látják át az érzelmi, a gondolati, a viselkedési, az emléki és a testi tünetek közötti összefüggéseket.

Ez abban az esetben is így van, ha valaki hosszú ideje tanul pszichológiát, vagy ezen a területen dolgozik, ezért nem meglepő, hogy minden pszichológus jár pszichológushoz. Az ember minél alaposabban ismeri önmagát, annál jobban oda tud figyelni azokra a folyamatokra, dolgokra, amelyek segítségével egyensúlyban maradhat. Aki ismeri a határait, az nagyobb biztonsággal kapcsolódik másokhoz.

Az én gondjaim azért nem annyira vészesek: Napjainkban is él az a tévhit, hogy pszichológushoz csak a nagyon „súlyos esetek” járnak, hiszen az ember csak végső elkeseredésében fordul szakemberhez.

Ez a hibás vélekedés az oka annak, hogy sokan tényleg csak az utolsó pillanatban kapnak segítséget, amikor már hatalmas a baj. A megbélyegzéstől való félelem is olyasmi, ami miatt az emberek nem kérnek segítséget a problémájuk korai szakaszában, a megelőzéssel pedig pláne nem foglalkoznak.

Az életnek azonban vannak olyan pillanatai, amikor érdemes lenne terápiára járni, megtapasztalni, hogy milyen sokat ad egy ilyen folyamat. Ha ezt valaki minél előbb megteszi, akkor annál hamarabb érezheti jobban magát és tehet nagy lépést az önismeret felé.

Ha egyszer elkezdem, életem végéig terápiába fogok járni: Az első kezelésen a terapeuta arra fog törekedni, hogy megismerje a kliensét, kialakítson egy képet a helyzetéről, valamint a fejlődés lehetséges irányairól.

Ezt követően javaslatot fog tenni arról, hogy mi legyen a terápia fókuszában, majd felveti, hogy milyen gyakori és hosszú legyen a terápia, amiről a pácienssel közösen fognak dönteni. Itt mind a két félnek az a célja, hogy a kliens sajátosságainak, szükségelteinek leginkább megfelelő segítséget kapja.

Napjainkban sokféle terápiás irányzat létezik. Ilyen például a kognitív viselkedésterápia, ami esetében már 10-20 ülés jelentős javulást hozhat az ember hiedelmeinek, információfeldolgozásának, gondolatainak módosításával.

Ezzel szemben egy olyan mélylélektani irányzat, mint a daseinanalízis, ami sorra veszi az emberi létezés értelmével, a pácienssel jelentésrendszereivel kapcsolatos kérdéseket, hogy végül az illető újra összehangoltan működhessen a világgal, évekig is eltart.

A terápia minden irányzatának van létjogosultsága, viszont fontos, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy milyen szükségleteire reagálnak a folyamatok, és azok mennyire illeszkednek az adott személy céljaihoz.Vegyes érzéseim vannak, akkor bele se vágjak: Természetes, ha valakiben sokféle érzelem, várakozás, aggodalom kavarog a terápia megkezdése előtt, ugyanis ösztönös reakció, hogy az ember szeretné elkerülni a kényelmetlen helyzeteket, érzéseket és gondolatokat.

A terápia egyébként sem fáklyásmenet, hiszen gyakran felkavaró élmény, ám ez szükséges ahhoz, hogy az ember egy új szinten építse fel magát. Ha a páciens rögtön a terápia elején képes megosztani a félelmeit a terapeutával, akkor az máris egy hatalmas lépés a közös munkában.

Egyedül is meg kéne tudnom oldani: Az életben vannak dolgok, amiket egyedül is meg tudunk oldani, míg más esetekben muszáj szakemberhez fordulnunk. A pszichoterapeuta olyan személy, aki megtanulta megérteni a személyen belüli, a személyek közötti és a társadalomban zajló pszichés folyamatokat, ezt a tudást pedig képes megosztani azokkal, akik tőle kérnek segítséget.

A kliens olyan látásmódot, küzdési stratégiákat tanulhat a terapeutától, amelyeket képes lesz egyedül, bármikor használni a további élete során.

El fog ítélni, ha sokat megtud rólam: Mindenki sérülékenyebb lesz, ha beenged valakit a legbelsőbb világába. A terapeutának biztos, hogy lesznek gondolatai, érzései azzal kapcsolatban, amit a kliens elmond neki, ám az ő munkája nem az ítélkezés, hanem a megértés.

Ő azért van, hogy figyeljen a páciensre, megossza vele a látásmódját. Ha valaki mégis erősen fél a terapeuta reakciójától, akkor azt nyugodtan elmondhatja neki, mert így lehetősége lesz arra, hogy enyhítse az illető félelmeit, és képes lesz megadni neki azt a támogatást, amire a leginkább szüksége van.

Ha kimondom, valóra válik: Sokan azt gondolják, hogy a problémák csak akkor jönnek létre, ha beszélni kezdenek azokról. Ez azonban egyáltalán nem igaz, hiszen rengetegen sokkal előbb elkezdik marcangolni a lelküket, emésztik magukat, aminek fizikai tünetei is lehetnek, a némaság pedig kizárja annak lehetőségét, hogy az illető segítséget kapjon. A probléma szőnyeg alá seprése csak magányhoz vezet.

Ki tudja ezt megfizetni: Magyarországon komoly probléma, hogy nagyon kevés a felnőttek számára elérhető ingyenes pszichoterápiás lehetőség, emiatt ez gyakran a középosztálybeliek kiváltsága. Ez azért is gond, mert a betegségek megelőzése és lelki jóllét fenntartása érdekében mindenkinek meg kellene legalább egyszer tapasztalnia egy ilyen önismereti folyamatot.

Ugyanakkor megéri utánanézni az ingyenes lehetőségeknek, vagy árengedményt kérni, mert vannak olyan terapeuták, akik indokolt esetben hajlandóak kevesebb pénzért is elvállalni a közös munkát.

(Forrás: divany.hu)