A legnagyobb tévhitek a magányról

Többek között nem a technológia és az egyedüllét teszi magányossá az embereket, de az sem igaz, hogy csak az időseket sújtja a probléma.Ha a magányról esik szó, akkor általában ugyanazokra a tényként kezelt tévhitekre gondolnak a legtöbben, ezért most lássuk, hogy melyek a legnagyobb, legelterjedtebb tévedések a magányról, és mi a valóság!

A technológia tesz minket magányossá: Az igaz, hogy ha valaki egészségtelen módon használja a modern technológiát, például a közösségi oldalakat, akkor az a személy magányossá, boldogtalanná válhat, viszont ez a kérdés nem ennyire egyszerű, hanem sokkal összetettebb.

Ezt a koronavírus-járvány miatti bezártság tette a leginkább egyértelművé, hiszen világossá vált, hogy a modern technológia igazán erős kapcsolatteremtő eszköz lehet, segít új emberekkel ismerkedni, szervezni az életünket és általa kapcsolatban maradhatunk a távoli rokonokkal, barátokkal, kollégákkal, ismerősökkel.

Egy 2021-es tanulmány eredményéből kiderült, hogy általánosságban elmondható, hogy a közösségi média segíti a szociális jólét fenntartását, de az azzal járó érzelmi kötödés viszont már rombolhatja az egészséget.

Ehhez hasonló következtetésre jutott az a kutatás is, amelynek eredménye szerint az okostelefon-használat abban az esetben csökkentheti a magányt, ha közben kapcsolatba lépünk másokkal, mert ellenkező esetben stresszt válthat ki.

A lényeg tehát az, hogy a modern technológia helyes használata segíthet a magány enyhítésében, vagy annak elkerülésében.

A magány azt jelenti, hogy új barátokra van szükségünk: Ha valaki új városba kötözik, és úgy érzi, hogy nincs elég szociális kapcsolata, akkor igaz, hogy jól teszi, ha új ismeretségeket, barátságokat szerez.

Ugyanakkor a szociális egészség javítása érdekében fontos a már meglévő kapcsolatok erősítése is. Ennek érdekében fontos például az, hogy legyünk elérhetőek! Ezzel kapcsolatban már több kutatás bebizonyította, hogy az emberek sokkal szorosabb kapcsolatba kerülhetnek azokkal, akiknek megnyílnak, akikkel megosztják a személyes érzelmeiket, gondolataikat.

Legyen az egy közös vacsora, vagy hétvégi közös program, érdemes minden alkalmat megragadni arra, hogy mélyebb beszélgetést folytassunk a barátainkkal.

A magány és a társadalmi izoláció ugyanazt jelenti: Rendszeresen szinonimaként használják ezt a két kifejezést, pedig eltérnek egymástól. Míg a társadalmi izoláció az egyedüllét objektív státusza, addig a magány a kapcsolatok hiányának szubjektív érzete. Lehetséges tehát, hogy valakit sokan vesznek körül, ő mégis magányosnak érzi magát.

Ennek oka az, hogy az illető nem érzi úgy, hogy mások észreveszik, megértik és értékelik, tehát olyanok vannak körülötte, akikkel nem közösek az értékeik, érdeklődésük. Az is lehet magányos, aki csak felületes, nem elég mély kapcsolatokat alakít ki másokkal.

Egy amerikai felmérés eredményéből például kiderült, hogy a válaszadók 47 százaléka szerint a kapcsolatai jelentéktelenek, 58 százaléka úgy érezte, hogy senki sem ismeri igazán jól, 61 százaléka elárulta, hogy nincs a környezetében senki, akivel valóban meg tudja osztani az érdeklődését.

Ebből tehát kristálytisztán látszik, hogy nem a kapcsolatok száma, hanem a minősége az, ami igazán számít.A magány csak az idős emberek problémája: Sokan azt hiszik, hogy a magány csak az idősek problémája, ám a felmérések azt bizonyítják, hogy a 18-34 éves korosztály gyakrabban érzi magát magányosnak, mint az 55 évnél idősebbek, ráadásul a magyar fiatalok Európa negyedik legmagányosabbja.

Az ifjúság számára azonban nem vállalható fel a magány úgy, mint az idősebbek esetében, akiknek a korukból kifolyólag egyértelmű indokait vannak erre. Ilyen életszakaszbéli következmény például az özvegység, a gyerekek elköltözése, az egyedül maradás.

Ám míg az idősebbek már egész jól rátalálnak a közösségi megoldásokra, így például a klubokra, mentálhigiénés foglalkozásokra, addig a fiatalok az érettségiig, vagy diplomaosztóig nem alakítanak ki társas közösséget, ugyanis a nagy leterheltség, az egzisztenciateremtés és a versenyszféra miatti túlélés miatt alig marad idejük a magánéletre.

Miután pályakezdőként elhelyezkedtek, az egyedüllét és a magány velük maradhat, és ha a munkahelyükön nem sikerül megismerkedniük valakivel, akkor akár sok évig élhetnek társnélküliségben.

A magány mindig rossz: Igaz, hogy a magány rombolhatja az egészséget, míg a másokkal való beszélgetés segíthet, hogy jobb kedvűnek érezze magát az ember, de ezt nem lehet kijelenteni minden esetben.

Olykor mindenki magányos, ami egy teljesen természetes emberi érzés, ami által az agy próbálja jelezni, hogy az illető nem kap meg valamit, amire szüksége van. A magányt felfoghatjuk úgy, hogy egyfajta meghívó arra, hogy magunkba nézzünk, feltérképezzük a szociális szükségleteinket, és rájöjjünk, hogy mit kell tennünk azért, hogy előtérbe kerüljenek a kapcsolataink. Emellett a magány a kreativitást is segítheti, főleg a művészek, írók esetében, akiket arra motivál, hogy fejezzék ki az élményeiket.

A kutatások eredményei szerint a magány akkor probléma, ha krónikus, tehát abban az esetben, ha valaki tartósan úgy érzi, hogy a kapcsolatai nem kielégítőek. Ebben az esetben megnő a kockázata az olyan egészségügyi problémák kialakulásának, mint például a gyulladás, a depresszió, bizonyos szív- és érrendszeri panaszok. Kijelenthető tehát, hogy hosszú távon a magányosság negatív hatást gyakorol a testre és az egészségre.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)