A megbocsájtás valódi jelentése - ezért tud felszabadítani
A megbocsájtás nem egy engedély arra, hogy ismét elbánjanak velünk!
Vannak gesztusok, melyekkel már egészen kis gyermekkorunkban megismerkedünk. Ide tartozik a bocsánatkérés is. Tudjuk, hogy ha valakit megbántunk, akkor bocsánatot kell tőle kérni, megpróbálni kiengesztelni, hogy jobban érezze magát a másik. Ám a megbocsájtásra, különösen az igazi megbocsájtásra nem igazán tanítottak meg minket. Legfeljebb az okos enged, szamár szenved-re, ami leginkább csak azokban az esetekben az érvényes, ha az asztalnál a jól megszokott ülőhelyünktől készültek megfosztani bennünket.
Sokan a mai napig aszerint a téves hit szerint élnek, hogy a megbocsájtás egyenlő azzal, hogy engedjük, hogy újra és újra elkövessék ellenünk a bántó dolgokat bizonyos emberek, remélve azt, hogy egyszer megváltozik. Az ember egy ideig képes csinálni ezt a felesleges ördögi kört, egyszer azonban ráun, megkeményíti a szívét és sértettségekkel, haraggal, keserűséggel telve éli tovább minden napjait. Könnyebbnek tűnik úgy tovább lépni, hogy haragszunk a másikra.
Ez azonban nincs így. Vannak régi élmények, melyek a mai napig haraggal töltenek el minket. Hiába történtek évekkel ezelőtt, a mai napig cipeljük és mérgeznek minket. Idő kell ahhoz, hogy leülepedjenek bennünk, majd kiértékeljük őket, megkeressük bennük azokat a dolgokat, melyeket felhasznosíthatunk. Miután megértünk rá pedig elérkezeik a megbocsájtás ideje. Ekkor elsősorban azt kell eldöntetnünk, hogy az illetőnek továbbra is helyet szeretnénk adni az életünkben, vagy nem. Talán ez a legnehezebb része az egésznek, ám ha ezt a lépést megtettük, akkor ideje saját magunk felé is tennünk egy lépést és megértenünk, hogy bár nem tartjuk jogosnak a történteket, de továbblépünk.
A megbocsájtás valójában nem a másiknak szól, hanem saját magunknak. Hagyjuk, hogy felengedjen a szívünk. Nem akarjuk tovább elemezni, újra és újra felidézni a történteket, hanem egyszerűen fellélegezni és letenni ezt a terhet. Megérteni, hogy nem erről az egyetlen eseményről szól az egész életed, hiszen bármi is történik, az élet mindig megy tovább. Észrevesszük, hogy bármennyire is tűnt a dolog végzetesnek, továbbra is élünk és csak a mi döntésünk az, hogy eldobjuk magunktól a lehetőségeket, vagy nyitunk rá. A megbocsájtás egyenlő azzal, hogy felszabadítod saját magad. Tedd meg még ma és élj boldogabb életet!
(forrás: bien)
Vannak gesztusok, melyekkel már egészen kis gyermekkorunkban megismerkedünk. Ide tartozik a bocsánatkérés is. Tudjuk, hogy ha valakit megbántunk, akkor bocsánatot kell tőle kérni, megpróbálni kiengesztelni, hogy jobban érezze magát a másik. Ám a megbocsájtásra, különösen az igazi megbocsájtásra nem igazán tanítottak meg minket. Legfeljebb az okos enged, szamár szenved-re, ami leginkább csak azokban az esetekben az érvényes, ha az asztalnál a jól megszokott ülőhelyünktől készültek megfosztani bennünket.
Sokan a mai napig aszerint a téves hit szerint élnek, hogy a megbocsájtás egyenlő azzal, hogy engedjük, hogy újra és újra elkövessék ellenünk a bántó dolgokat bizonyos emberek, remélve azt, hogy egyszer megváltozik. Az ember egy ideig képes csinálni ezt a felesleges ördögi kört, egyszer azonban ráun, megkeményíti a szívét és sértettségekkel, haraggal, keserűséggel telve éli tovább minden napjait. Könnyebbnek tűnik úgy tovább lépni, hogy haragszunk a másikra.
Ez azonban nincs így. Vannak régi élmények, melyek a mai napig haraggal töltenek el minket. Hiába történtek évekkel ezelőtt, a mai napig cipeljük és mérgeznek minket. Idő kell ahhoz, hogy leülepedjenek bennünk, majd kiértékeljük őket, megkeressük bennük azokat a dolgokat, melyeket felhasznosíthatunk. Miután megértünk rá pedig elérkezeik a megbocsájtás ideje. Ekkor elsősorban azt kell eldöntetnünk, hogy az illetőnek továbbra is helyet szeretnénk adni az életünkben, vagy nem. Talán ez a legnehezebb része az egésznek, ám ha ezt a lépést megtettük, akkor ideje saját magunk felé is tennünk egy lépést és megértenünk, hogy bár nem tartjuk jogosnak a történteket, de továbblépünk.
A megbocsájtás valójában nem a másiknak szól, hanem saját magunknak. Hagyjuk, hogy felengedjen a szívünk. Nem akarjuk tovább elemezni, újra és újra felidézni a történteket, hanem egyszerűen fellélegezni és letenni ezt a terhet. Megérteni, hogy nem erről az egyetlen eseményről szól az egész életed, hiszen bármi is történik, az élet mindig megy tovább. Észrevesszük, hogy bármennyire is tűnt a dolog végzetesnek, továbbra is élünk és csak a mi döntésünk az, hogy eldobjuk magunktól a lehetőségeket, vagy nyitunk rá. A megbocsájtás egyenlő azzal, hogy felszabadítod saját magad. Tedd meg még ma és élj boldogabb életet!
(forrás: bien)
Hozzászólások