A pszichológusok hét legnagyobb titka

Ők maguk mondták el, hogy mit kellene tudnunk róluk.A pszichológusok olyan rejtélyes, különleges személyeknek tűnhetnek, akik általában megosztják a közvéleményt, hiszen napjainkban sokan nem szégyellnek pszichológushoz fordulni, ha szükségük van rá, mások viszont nem mernek szakembert keresni, pedig érzik, hogy kellene, eközben a harmadik tábor szerint semmi szükség a pszichológusokról.

Legyen bárkinek bármi a véleménye, az biztos, hogy a pszichológusok szakmája is olyasmi, amivel kapcsolatban van néhány dolog, amiről nem beszélnek, pedig mindenkinek tudnia kellene róla. Az egyik internetes oldal éppen ezért kért meg néhány pszichológust arra, hogy mondják el azokat a dolgokat, amikről nem sűrűn beszélnek, de szeretnék, ha mindenki tisztában lenne velük.

„Nem csak a mentális betegek jöhetnek hozzánk.” – Dr. Ryan Howes elárulta, hogy az hatalmas tévhit, hogy csak mentális betegek járhatnak pszichológusokhoz.

A pszichológusok az aktuális és a múltbeli traumákkal is foglalkozhatnak, beszélhetnek ezekről a pácienssel, akivel együtt feloldják a gátakat és gyógyítják a sebeket.

„Ha az utcán összefutunk, csak akkor köszönünk rád, ha előtte te is megtetted ezt.” – Dr. Lynn Bufka arról a titokról lebbentette fel a fátylat, hogy sokan még ma is kínosnak tartják, hogy pszichológushoz járnak, ezért a páciensek senkinek sem szeretnek erről beszélni.

Ez az oka annak is, hogy rettegnek attól, ha esetleg összefutnak a pszichológusukkal az utcán, az étteremben, vagy máshol, ahol mások számára kiderülhet, hogy terápiára szorulnak. Bufka elárulta, hogy emiatt kár aggódni, mert abban az esetben, ha rendelőn kívül találkoznak, akkor a pszichológus csak akkor ismeri meg a pácienst vagy köszön neki, ha ezt a páciens kezdeményezi, tehát diszkréten kezelik a helyzetet.

„Nem a mi dolgunk, hogy megmondjuk, mit csinálj.” – Dr. Stephanie Smith elmondta, hogy sok páciens abban reménykedik, hogy majd a pszichológusa megmondja, hogy egy adott helyzetben mit kellene tennie, hogyan kellene dönteniük. A pszichológusnak nem ez a dolga, hanem az, hogy segítsen a páciensnek tisztába jönnie önmagával, megváltoztatni a gondolkodásmódját, így vezetve el a változáshoz.„Nem mondjuk el a barátainknak azt, amit elmesélsz nekünk.” – Dr. Stephanie Smith szerint sokan azt képzelik, hogy a pszichológusok folyton kibeszélik a pácienseiket a barátaikkal, rajtuk röhögnek, megszégyenítik őket. A valóság ezzel szemben az, hogy az egyik legfontosabb szabály a szakmájukban az, hogy soha és semmilyen körülmények között nem mesélnek a kívülállóknak arról, hogy mi történt az üléseken.

Ha ezt a szabályt valamelyik pszichológus megszegi, az elveszítheti az engedélyét, és feladhatná a praxisát. A kollégákkal megvitathatnak bizonyos eseteket, de szigorúan orvosi szemszögből.

„Mi is jártunk terápiára.” – Dr. Ryan Howes elárulta, hogy soha nem menne el egy olyan pszichológushoz, aki nem járt maga is terápiára. A legtöbb pszichológus folyamatosan részt vesz ilyen üléseken, míg mások csak életük bizonyos szakaszában. Howes hozzátette, hogy akadnak olyan programok, ahol a pszichológusnak kötelező hetente beszélgetnie egy nála tapasztaltabb kollégájával.

„Ha csak eljössz a terápiára, de nem működsz együtt, nem tudunk rajtad segíteni.” – Dr. Ryan Howes szerint közkeletű hiedelem, hogy az, aki elment terápiára, máris többet tett, mint ami elég. A kezelés akkor nem hoz eredményt, ha a páciens csak leül a székbe és várja a megoldásokat.

A páciensnek hajlandóságot kell mutatnia a változásra, a probléma gyökerének megtalálására, de legalábbis együtt kell működnie a pszichológussal, akivel beszélgessen, avassa be mindenre, mert azt nem várhatja el, hogy majd ő kitalálja, hogy mi a baja.

„Nem írunk fel gyógyszereket.” – Dr. Lynn Bufka elárulta, hogy a pszichológusoknak nincs joga ahhoz, hogy gyógyszereket írjanak fel a páciensnek, mert az a pszichiáterek dolga. A pszichológusok csak bátoríthatják azokat, akik felkeresik őket, hogy az állapotuk változása érdekében kezdjenek el szedni egy szert, vagy álljanak le azzal, amit már szednek.

(Forrás: femcafe.hu)