A sorsod gátol, vagy Te gátolod önmagad? - tudd meg mi a különbség
Gyakran a Sors által állított akadályokra hivatkozunk, miközben csak félünk megtenni bizonyos lépéseket az életben.
Emberek milliói kelnek fel reggel úgy, hogy megfogalmazódik bennük, ugyan mi értelme ennek? Egy újabb nap az utált munkahelyen, az ellenszenves kollegákkal, az energiavámpír ügyfelekkel, majd hazatérve a mérgező kapcsolatukba kezdődik egy újabb tortúra. Veszekedés, szenvedés és kínlódás az egész. Számtalan ember teszi ezt nap, mint nap úgy, mintha kötelező volna, mondván, hogy nincsen más választásuk. Biztosan így van ez? Nem lehet, hogy csupán arról van szó, hogy azért nem választanak jobb munkát és jobb kapcsolatot, mert nem mernek lépni? Vagy mert túl sok erőfeszítésbe telne ott hagyni és egy újat kezdeni előröl? Kétségtelen, hogy van, mikor a sors tesz korlátokat körénk, ám ennek mindig megalapozott oka van, még pedig az, hogy ne térjünk le arról az útról, mely számunkra lett kijelölve. Ám ez a jelenség sosem a kínlódást és a vége láthatatlan szenvedést generálja. Sokkal inkább egy kisebb bosszúságot, ám mellé mindig felkínál egy másik lehetőséget is az élet, ami után ráeszmélünk, hogy nem is volt baj, hogy nem a mi terveink szerint alakultak a dolgok.
Mikor mi korlátozzunk, akadályozzunk önmagunkat, az egészen más. Ilyenkor rengeteg szenvedéssel és kínlódással kell számolnunk, aminek úgy tűnik, mintha sosem akarna vége lenni. Ennek pedig az az oka, hogy addig valóban nem is ér véget, míg mi úgy nem döntünk. Ha önszántunkból sínylődünk egy olyan munkahelyen, ahol a lelkünket is kipréselik belőlünk, akkor nem okolhatjuk a sorsot. Ha évek óta tengődünk egy olyan párkapcsolatban, ahol üres ígéretnek, megalázásnak, méltatlan bánásmódnak és akár fizikai bántalmazásnak vagyunk kitéve, szintén nem okolhatjuk a sorsot. A félelem a legjobb jelzője annak, hogy mi állunk saját utunkban és nem az Univerzum, vagy Isten. A félelem, ugyanakkor legyen az bármilyen erős, nem lehet elegendő ok arra, hogy életünket a rossz választásaink és az azokba való beletörődés határozza meg. A lehetőségek száma végtelen, a választás pedig a miénk. Amint elindulunk a helyes úton, megkapjuk a kellő hátszelet ahhoz, hogy eljussuk oda, ahová szeretnénk.
(forrás: myspshenanigans)
Emberek milliói kelnek fel reggel úgy, hogy megfogalmazódik bennük, ugyan mi értelme ennek? Egy újabb nap az utált munkahelyen, az ellenszenves kollegákkal, az energiavámpír ügyfelekkel, majd hazatérve a mérgező kapcsolatukba kezdődik egy újabb tortúra. Veszekedés, szenvedés és kínlódás az egész. Számtalan ember teszi ezt nap, mint nap úgy, mintha kötelező volna, mondván, hogy nincsen más választásuk. Biztosan így van ez? Nem lehet, hogy csupán arról van szó, hogy azért nem választanak jobb munkát és jobb kapcsolatot, mert nem mernek lépni? Vagy mert túl sok erőfeszítésbe telne ott hagyni és egy újat kezdeni előröl? Kétségtelen, hogy van, mikor a sors tesz korlátokat körénk, ám ennek mindig megalapozott oka van, még pedig az, hogy ne térjünk le arról az útról, mely számunkra lett kijelölve. Ám ez a jelenség sosem a kínlódást és a vége láthatatlan szenvedést generálja. Sokkal inkább egy kisebb bosszúságot, ám mellé mindig felkínál egy másik lehetőséget is az élet, ami után ráeszmélünk, hogy nem is volt baj, hogy nem a mi terveink szerint alakultak a dolgok.
Mikor mi korlátozzunk, akadályozzunk önmagunkat, az egészen más. Ilyenkor rengeteg szenvedéssel és kínlódással kell számolnunk, aminek úgy tűnik, mintha sosem akarna vége lenni. Ennek pedig az az oka, hogy addig valóban nem is ér véget, míg mi úgy nem döntünk. Ha önszántunkból sínylődünk egy olyan munkahelyen, ahol a lelkünket is kipréselik belőlünk, akkor nem okolhatjuk a sorsot. Ha évek óta tengődünk egy olyan párkapcsolatban, ahol üres ígéretnek, megalázásnak, méltatlan bánásmódnak és akár fizikai bántalmazásnak vagyunk kitéve, szintén nem okolhatjuk a sorsot. A félelem a legjobb jelzője annak, hogy mi állunk saját utunkban és nem az Univerzum, vagy Isten. A félelem, ugyanakkor legyen az bármilyen erős, nem lehet elegendő ok arra, hogy életünket a rossz választásaink és az azokba való beletörődés határozza meg. A lehetőségek száma végtelen, a választás pedig a miénk. Amint elindulunk a helyes úton, megkapjuk a kellő hátszelet ahhoz, hogy eljussuk oda, ahová szeretnénk.
(forrás: myspshenanigans)
Hozzászólások