A tisztálkodás meghökkentő történelme
Meddig bírnánk elviselni, ha vizelettel kellene arcot mosnunk, vagy nem létezne vécépapír?
Aranyéletünk van itt, a XXI. században, hiszen mindennel felszerelt fürdőszobában végezhetjük el kisebb, nagyobb ügyeinket, többféle ruhát vehetünk fel, és nem kell annyit aggódnunk a higiénia miatt.
A múltban nem létezett mosógép, víz- és szennyvízhálózat sem, hanem csak a természetben oldhatták meg őseink a tisztálkodást, ám néhány módszerről nem éppen a tisztaság az első, ami az eszünkbe jut.
Vécépapír: Puha, többrétegű, illatos termékek közül válogathatunk napjainkban, ám az 1850-es évekig nem igen létezett a vécépapír. Habár 2200 évvel ezelőtt Kínában már használták a toalettpapírt, az mégsem terjedt el, mert az arab utazók undorítónak találták.
A világ legtöbb táján gyapjút, kendert, csipkét, leveleket, köveket, botokat, faforgácsot, mohát, kukoricacsutkát és homokot használtak vécépapír címén. A legdurvább helyzet a rómaiaknál volt, mert ők szivacsot erősítettek egy bothoz, majd azt használták. Miután végeztek, a szivacsot ecetbe mártották, és jöhetett a következő személy, akinek sürgős dolga akadt, hogy utána ugyanazt a botot használja.
Büdös mosás: A fürdéshez használt szappan 3000 éve létezik, mégis ennyi idő alatt sok változáson esett át a mosószer. Az eredeti mosószerekbe még lúgot, ként, szenet, hamut és vizeletet kevertek össze. Régen az illatos mosószerek foszfátokat tartalmaztak.
Sebek kiégetése (kauterizálás): Napjainkban is előfordul, hogy ezt a nagyon fontos módszert kell alkalmazni egy-egy sebnél, hogy elállítsák a vérzés, elzárják a nyílt sebet, és megelőzzék a fertőzést.
A múltban ehhez a piszkavasat használták, amit felhevítettek, majd rányomták a sebre. Habár a technika piszkosul fáj, mégis életmentő, mert ezzel megelőzhető, hogy a sérült elvérezzen. A sebek kiégetésével néha még az állatharapással terjedő veszettséget is meg lehet akadályozni.
Újrahasznosított vizelet: A múltban is nagyon fontosnak tartották a vizeletet, amiből rengeteg betegség kimutatható, ám anno a vegyszerek és a lőszer előállításához is felhasználták, de arra is akadt példa, hogy gyógyszerként megitták. Az ókori Rómában a fogfehérítésre is felhasználták a vizeletet, ami nem volt butaság, mert a vizelet lebomlásakor szalmiákszesz keletkezik.
Közösségi fürdők: Sokáig nagy népszerűségnek örvendtek a közösségi fürdők, ám az egyház ennek a szokásnak véget vetett, mert közölték, hogy a közös meztelenkedés ördögi dolog, ráadásul a prostituáltak is nagyon szerették az ilyen helyeket, ami megint csak nem tetszett az egyháznak.
A harmadik ok, amiért a közösségi fürdők csillaga leáldozott az volt, hogy a múltban úgy vélték, hogy a test tisztaságánál fontosabb a ruha tisztasága. Ezt valószínűleg azért gondolták így, mert a ruha jelképezte a társadalmi státuszt.
A dúsgazdag emberek megengedhették maguknak azt a luxust, hogy az otthonukban fürödjenek, míg mások a ruhájukból kilógó testrészeiket tudták megmosni, tehát az arcukat, nyakukat, kezeiket. A testük többi része koszos maradt. sexescortguide.com/escort-tours
Vizeletgyűjtés a szobában: A történelemben teljesen értelmetlen ötletnek tűnt, hogy a vécé egy külön helyiségben legyen. Az emberek vagy a természetbe jártak ki, vagy a szobájukban tartottak egy éjjeliedényt. Az edényt az ágy alá rejtették, hogy ne kelljen este kimenni, ha rájön az emberre a szükség.
Rothadt növényekből álló padló: A gazdagoknak cserép, kő, fa padlójuk volt, míg mindenki más szalmával, szárított kákával fedhette le az otthona padlóját. Amikor a káka már túl mocskos volt, akkor egyszerűen kidobták, vagy arra szórtak rá egy újabb adag kákát.
Szagos divat: Sokan azt hiszik, hogy csak a szegények bűzlöttek a múltban, pedig a gazdagoknak sem volt éppen finom illatuk. A XVIII. századi nemesség például imádta a rizsparókát, ami állati zsiradékból, csípős szagú hajhabbal készült.
Dr. Pióca: Az orvostudomány évekig használta a vérszívó állatokat, amiknek a nyála véralvadásgátló hatással bír. Az ókorban rájöttek, hogy a piócákkal könnyen meg lehet csapolni a vérmennyiséget. Ez azonban napjainkban sem kopott ki az orvoslásból, hiszen előfordul, hogy a műtéteknél egy-egy pióca segítségével indítják be a véráramlást.
Rovarok mindenhol: Olyan sok parazita, ágyi poloska, légy, tetű volt a múltban, hogy azok olyan hatalmas járványokat okoztak, mint például a bubópestis. A fogadók hemzsegtek a rovaroktól. Az utazók, és egymás számára idegenek is osztoztak az ágyakon, ráadásul ismerve az akkori tisztálkodási szokásokat nem csoda, hogy az ágynemű tele volt a vérszívókkal.
Közös étkészlet: A középkorban az emberek megosztották egymással az edényeket. A reneszánsz korban az emberek kanállal és késsel ettek, mert a villa még nem terjedt el. A gazdag rétegnél az volt a szokás, hogy egy étkészleten osztoztak, míg a szegények csak összegyűltek a kondérnál.
Virág: A történelemben tudták az emberek, hogy büdös életet élnek. Ez ellen azzal próbáltak tenni, hogy virágot erősítettek a ruhájukra, hogy ezzel elnyomják a saját, és a környezetük szagát.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Aranyéletünk van itt, a XXI. században, hiszen mindennel felszerelt fürdőszobában végezhetjük el kisebb, nagyobb ügyeinket, többféle ruhát vehetünk fel, és nem kell annyit aggódnunk a higiénia miatt.A múltban nem létezett mosógép, víz- és szennyvízhálózat sem, hanem csak a természetben oldhatták meg őseink a tisztálkodást, ám néhány módszerről nem éppen a tisztaság az első, ami az eszünkbe jut.
Vécépapír: Puha, többrétegű, illatos termékek közül válogathatunk napjainkban, ám az 1850-es évekig nem igen létezett a vécépapír. Habár 2200 évvel ezelőtt Kínában már használták a toalettpapírt, az mégsem terjedt el, mert az arab utazók undorítónak találták.
A világ legtöbb táján gyapjút, kendert, csipkét, leveleket, köveket, botokat, faforgácsot, mohát, kukoricacsutkát és homokot használtak vécépapír címén. A legdurvább helyzet a rómaiaknál volt, mert ők szivacsot erősítettek egy bothoz, majd azt használták. Miután végeztek, a szivacsot ecetbe mártották, és jöhetett a következő személy, akinek sürgős dolga akadt, hogy utána ugyanazt a botot használja.
Büdös mosás: A fürdéshez használt szappan 3000 éve létezik, mégis ennyi idő alatt sok változáson esett át a mosószer. Az eredeti mosószerekbe még lúgot, ként, szenet, hamut és vizeletet kevertek össze. Régen az illatos mosószerek foszfátokat tartalmaztak.
Sebek kiégetése (kauterizálás): Napjainkban is előfordul, hogy ezt a nagyon fontos módszert kell alkalmazni egy-egy sebnél, hogy elállítsák a vérzés, elzárják a nyílt sebet, és megelőzzék a fertőzést.
A múltban ehhez a piszkavasat használták, amit felhevítettek, majd rányomták a sebre. Habár a technika piszkosul fáj, mégis életmentő, mert ezzel megelőzhető, hogy a sérült elvérezzen. A sebek kiégetésével néha még az állatharapással terjedő veszettséget is meg lehet akadályozni.
Újrahasznosított vizelet: A múltban is nagyon fontosnak tartották a vizeletet, amiből rengeteg betegség kimutatható, ám anno a vegyszerek és a lőszer előállításához is felhasználták, de arra is akadt példa, hogy gyógyszerként megitták. Az ókori Rómában a fogfehérítésre is felhasználták a vizeletet, ami nem volt butaság, mert a vizelet lebomlásakor szalmiákszesz keletkezik.Közösségi fürdők: Sokáig nagy népszerűségnek örvendtek a közösségi fürdők, ám az egyház ennek a szokásnak véget vetett, mert közölték, hogy a közös meztelenkedés ördögi dolog, ráadásul a prostituáltak is nagyon szerették az ilyen helyeket, ami megint csak nem tetszett az egyháznak.
A harmadik ok, amiért a közösségi fürdők csillaga leáldozott az volt, hogy a múltban úgy vélték, hogy a test tisztaságánál fontosabb a ruha tisztasága. Ezt valószínűleg azért gondolták így, mert a ruha jelképezte a társadalmi státuszt.
A dúsgazdag emberek megengedhették maguknak azt a luxust, hogy az otthonukban fürödjenek, míg mások a ruhájukból kilógó testrészeiket tudták megmosni, tehát az arcukat, nyakukat, kezeiket. A testük többi része koszos maradt. sexescortguide.com/escort-tours
Vizeletgyűjtés a szobában: A történelemben teljesen értelmetlen ötletnek tűnt, hogy a vécé egy külön helyiségben legyen. Az emberek vagy a természetbe jártak ki, vagy a szobájukban tartottak egy éjjeliedényt. Az edényt az ágy alá rejtették, hogy ne kelljen este kimenni, ha rájön az emberre a szükség.Rothadt növényekből álló padló: A gazdagoknak cserép, kő, fa padlójuk volt, míg mindenki más szalmával, szárított kákával fedhette le az otthona padlóját. Amikor a káka már túl mocskos volt, akkor egyszerűen kidobták, vagy arra szórtak rá egy újabb adag kákát.
Szagos divat: Sokan azt hiszik, hogy csak a szegények bűzlöttek a múltban, pedig a gazdagoknak sem volt éppen finom illatuk. A XVIII. századi nemesség például imádta a rizsparókát, ami állati zsiradékból, csípős szagú hajhabbal készült.
Dr. Pióca: Az orvostudomány évekig használta a vérszívó állatokat, amiknek a nyála véralvadásgátló hatással bír. Az ókorban rájöttek, hogy a piócákkal könnyen meg lehet csapolni a vérmennyiséget. Ez azonban napjainkban sem kopott ki az orvoslásból, hiszen előfordul, hogy a műtéteknél egy-egy pióca segítségével indítják be a véráramlást.
Rovarok mindenhol: Olyan sok parazita, ágyi poloska, légy, tetű volt a múltban, hogy azok olyan hatalmas járványokat okoztak, mint például a bubópestis. A fogadók hemzsegtek a rovaroktól. Az utazók, és egymás számára idegenek is osztoztak az ágyakon, ráadásul ismerve az akkori tisztálkodási szokásokat nem csoda, hogy az ágynemű tele volt a vérszívókkal.Közös étkészlet: A középkorban az emberek megosztották egymással az edényeket. A reneszánsz korban az emberek kanállal és késsel ettek, mert a villa még nem terjedt el. A gazdag rétegnél az volt a szokás, hogy egy étkészleten osztoztak, míg a szegények csak összegyűltek a kondérnál.
Virág: A történelemben tudták az emberek, hogy büdös életet élnek. Ez ellen azzal próbáltak tenni, hogy virágot erősítettek a ruhájukra, hogy ezzel elnyomják a saját, és a környezetük szagát.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások