A túlevés

Az anorexia és a bulémia mellett létezik még egy olyan betegség, amely a táplálkozási zavarok kategóriájába sorolható. Ez az overeating, magyarul a túlevés, de nevezik kényszeres evésnek is. Veszélyeit tekintve legalább annyira ártalmas, mint az anorexia vagy a bulémia. A túlevés hivatalos megfogalmazása szerint a táplálkozási magatartás zavarai közé tartozó túlevéses zavarra vagy kényszeres evésre a kontroll nélkül falásrohamok a jellemzőek, a különféle testsúlycsökkentő manipulációk megléte nélkül.

Az anorexiával vagy bulimiával foglalkozó fórumokon időnként feltűnnek a túlevésben szenvedők is. A túlevés, mint betegség, újabb keletű, a túlevésben szenvedők is a táplálkozási zavarral küszködők csoportját gyarapítják.

A túlevést esetenként a bulémia enyhébb formájának nevezik, bár ez a megállapítás nem egészen helytálló. A túlevéses betegre ugyanúgy rátörnek időnként az úgynevezett binge-ok, vagyis falásrohamok. Ez azt jelenti, hogy az illető nagyon rövid idő alatt, az átlagember számára teljesen extrém mennyiségű ételt vesz magához. A fórumokon vallók szerint ilyenkor nem számít az étel íze, állaga, nem számít az élvezet, csak maga az evés.

A beszámolók szerint a lehető legkülönbözőbb ennivalókat képesek elfogyasztani. Pékáruk, zöldségek, konzervek, minderre csokoládék, kekszek. Volt, aki elmesélte, hogy a rekordja negyed óra alatt: háromnegyed kiló kenyér egy kiló párizsival, paprikával, kakaós csigával. Kalóriaórtéket nézve, egyszerre akár 5-6 ezer kalóriát is képesek megenni, ami iszonyatosan nagy mennyiség. Eddig nagy a hasonlóság a bulimiával, de a túlevés esetében a nagy falásrohamot nem követi purgálás, vagyis nem hányják ki az ételt és hashajtót sem alkalmaznak. A falásrohamok gyakorisága teljesen változó, átlagosan heti 3-4 alkalomra tehető, ám többeknél akár naponta előfordulhat. A falásrohamokat szinte minden esetben koplalás előzi meg, hiszen éheztetóssel próbálják kompenzálni a rohamok által okozott kalóriabevitelt.

Egy-egy falásrohamot általában súlyos diszkomfortérzés, sőt, sok esetben rosszkedv, depressziós hangulat követ. A betegnek - mert betegségről beszélünk  -súlyos lelkiismeret-furdalása van, gyötri a bűntudat, gyűlöli magát, a testét. Mert a legtöbb esetben a túlevésben szenvedők elhízottak, így még negatív testkép is társul a betegség mellé. Az ember gyűlöl a tükörbe nézni, nem szereti a testét. Szinte minden betegre jellemző a soványság utáni vágy, de mivel önértékelési zavarokkal küzd, torz az ön-és gyakorta a testképe is, ezért az ebből fakadó depressziós hangulatot újabb és újabb falásrohamokkal próbálja tompítani.

A gyomor is megrepedhet

Lelki okok, stressz

Mint az anorexiának és a bulimiának, a túlevésnek is elsősorban lelki okai vannak. Sokszor valamilyen komoly stresszt okozó helyzethez kapcsolódik: gyász, szakítás, munkahely elvesztése. A legtöbb esetben a helyzet nem ennyire egyszerű. A fórumon egymással kommunikálók sokkal mélyebb lelki problémákkal küzdenek. A legtöbbjük életében a családi kapcsolatokkal vannak problémák. Van, akinek túl erős személyiségű édesanyja nehezíti meg az életét azzal, hogy napi szinten beleszól a lánya életébe. Van, akinek elváltak a szülei, mindkettejüktől eltávolodott, messze költözött tőlük, ám hiányukat nem tudja feldolgozni, szeretetéhségét csillapítja falásrohamokkal.

Van, aki szülés utáni depresszióban szenved. S akad a betegségüket fórumokon kitárgyalok között olyan is, aki az orvosi egyetem stresszét kezeli evéssel.

Sokan valóságos zugevők. Aki túlevéses zavarban szenved, az társaságban vagy egyáltalán nem eszik, vagy nagyon kontrollálja az étkezését. Van, aki a munkahelyén képes a vécébe zárkózni és ott falni, nehogy valaki meglássa, hogyan és mennyit eszik. Sokan munka után rohannak, bevásárolnak, majd hazamennek és még állva, remegő kézzel tömnek magukba mindent, mielőtt a családtagjaik hazaérnek. Van olyan, aki egy egész hétvégére bevásárolt ételmennyiségnek jár a végére cirka fél óra alatt. A túlevéses betegek arra is sokat panaszkodnak, hogy óriási mennyiségű pénzt költenek élelmiszerre. Aki családban él, annak ezt nagyon nehéz megmagyarázni, hiszen a pénzt elkölti, étel pedig nincs. Ez csak újabb bűntudatot, szégyenérzetet kelt, amit újabb falásroham enyhít és így a betegek komoly százaléka szinte biztosan rövid időn belül elhízott lesz. Az elhízás pedig tovább fokozza a problémákat, rontja az önértékelést.

Pedig ilyen helyzetben a családtagok azok, akik a legtöbbet tehetik a betegért. A betegséget ugyanis orvosi segítséggel kell kezelni. Szükség lehet egyéni és csoportterápiára, valamint családterápiára is, hiszen a túlevés feldolgozatlan stresszét és okait a családi vagy párkapcsolatokban kell elsősorban keresni. A betegséget kiváltó további ok lehet egy egyszeri, de komoly trauma, stresszhelyzet, a már említett gyász, huzamosan stresszes életmód, sérült személyiség, hibás viselkedési minta átvétele a környezettől, pszichésen megterhelő élethelyzet.

A túlevéses betegekre a már említetteken kívül több mentális viselkedészavar is jellemző. Az sem ritka, hogy a túlevés
valamilyen más kényszerbetegséggel társul. Ilyen például az alkoholizmus, hiszen a bűntudatot olyan könnyű itallal enyhíteni. Akad olyan is, aki a haját tépkedi, mások attól sem rettennek vissza, hogy megvágják magukat. Ezek a melléktünetek egyébként minden más evészavarra jellemzőek lehetnek.

Mit tehet a család?

Először is ismerje fel, hogy baj van. Erre az alábbiakból következtethet:
- ha arra lesznek figyelmesek, hogy valaki hízni kezd, holott nem látják, hogy túl sokat enne,
- ha azt veszik észre, hogy általában normálisan eszik, ám egy-egy alkalommal degeszre tömi magát,
- ezzel együtt hangulatingadozásai vannak,
- ha túl hirtelen, túl sok fogy a kajapénzből,
- ha reggelre hirtelen megcsappan a hűtő tartalma,
- ha a kukában pizzás vagy más ételszállító cég dobozaira bukkan,
- ha nagyfokú a kimerültsége, hisztizik, ha szóba kerül a testsúlya vagy az evés.

Sajnos, a túlevésnek nagyon súlyos egészségügyi következményei is lehetnek. Azon túl, hogy a beteg lelke súlyosan sérült, egy idő után a teste is jelezni fogja a változásokat. Mindez elsősorban az elhízással kezdődik. A megnövekedett súly előidézhet cukorbetegséget, jelentkezhetnek ízületi fájdalmak. Ezenkívül felmerülhetnek a keringési rendszer betegségei is: szívritmuszavarok, szívelégtelenség, szívizom-elfajulás, extrém esetekben akár hirtelen szívhalálról is hallani, de ehhez nagyon extrém mértékű túlevés és elhízás szükséges, amely napi szintű falásrohamokat jelent.

A szíven kívül a túlevés nagyon árt az emésztőrendszernek is. A legnagyobb baj, hogy a rengeteg táplálék miatt a gyomor kitágul, így akár heveny gyomortágulásról is beszélhetünk. Súlyos esetekben akár gyomorrepedés is bekövetkezhet, amely halálos is lehet. Igy történhet meg az, hogy valaki a halálba eszi magát.

Önuralom, türelem és segítség

A kezelés és a gyógyulási folyamat nagyon hosszadalmas. A túlevés éppen olyan függőség, mint az alkohol vagy a kábítószer. Lehet valaki tünetmentes, ám kétségtelen, hogy időről időre eszébe fog jutni, hogy újra az evésbe meneküljön, mint amikor az alkoholista egy-egy stresszes helyzetben már nyúlna is a pohár felé. A pszichiátriai kezelés és a családi segítség együttesen nagyon fontos, a hozzátartozóknak nagyon sok türelemre és kitartásra lesz szükségük. Idővel, a kezelésekkel párhuzamosan közösen egészséges életmódot, étkezési rendet alakíthatnak ki, amelynek hatására a beteg nem csak leszokik a falásrohamokról, de lassan megszabadulhat az egészségét veszélyeztető túlsúlytól. Hir.ma (olvasói beküldés)