A virtuális platform szorongó fiatalokat eredményezhet
Az internet világa amennyi lehetőset rejt, legalább annyi veszélyt is, különösen a fiatalokra tekintve.
Manapság már nem számít luxusnak az internet, a legtöbb háztartásban ez lenne az utolsók között, amin spórolnak az emberek. Olyan kulcsfontosságú szerepet tölt be az emberek mindennapi életében, hogy lassan létszükségletté válik. Az internet nagy előnye, hogy néhány kattintással rengeteg információhoz jutunk, különösebb erőfeszítés nélkül. Könnyebbé teszi a kommunikációt is szeretteinkkel, barátainkkal. Használjuk a vásároláshoz, ügyintézéshez és az ismerkedéshez is. Ám amennyire megkönnyíti az ember életét, épp annyira meg is tudja nehezíteni. Minél több időt tölt ugyanis az ember a virtuális platformon, annál jobban háttérbe szorulnak a szociális adottságai.
Mikor az interneten keresztül kommunikál valaki, nincsen valós fizikai interakció. Nincs szemkontaktus, nincs reális, valós időn belül történő reakció, mindent a saját irányításunk alatt tarthatunk. Ha kellemetlenségbe, konfliktusba botlunk, egy klikkeléssel kiléphetünk, lezárhatjuk. Ha megosztunk magunkról információkat, fotókat, szintén mi döntjük el milyen is lehet az. Manipulál fotók, információk, melyek csak a jó vonásokról árulkodnak. Az emberek igyekeznek lenyűgözni a másikat és csak a szépet mutatni, ami nyilván valóan elég messze áll a valóságtól.
A felnőtt, középkorú és idős generáció még rendelkezik a szociális élet alapjaival, hiszen még abban a világban nőttek fel, ám a mai fiatalok, különösen a gyerekek már a virtuális világban cseperednek fel, onnantól kezdve, hogy először a kezükbe kapják az okos telefont, a tabletet. Ahogyan a szülők a számítógéphez ültetik először, hogy ott múlassa az időt, rögtön elindul a hanyatlás. A probléma égető hiszen a gyerekek megtanulják, hogy az interneten bárkinek, bárminek kiadhatják magukat, ellenőrizetlen, kétes eredetű információkból tanulhatnak, ismeretlen, sajnos sokszor rossz hajlamú emberekkel kötnek ismeretséget, melynek bal kimenetele elég rombolóan hat későbbi viszonyukra az emberekkel és önmagukkal is.
Amilyen jól kiismerik magukat az internetes platformokon, legalább annyira lesznek visszahúzódóak, csendesek és szorongók, ha a valóéletben, valós emberek között, valós reakciókkal kell bármit is kezdeniük, teljesíteniük. Súlyosabb esetben nem csak teljesítés közben jelentkezik szorongás, hanem alap szituációkban is, mint kapcsolat létesítés, nagyobb csoportos események, szemtől szembeni beszélgetés, evés, közlekedés és kimozdulás. Az első jelek már gyermekkorban, fiatalkorban is megfigyelhetőek, de általában a tinédzserévek végére, fiatal felnőttkor kezdetére alakulnak ki igazán. A probléma egyébként nem csak a fiatalokat érinti egyre nagyobb számban, hanem bizony a felnőtteket is.
Az internet nagy kényelmet ad és számtalan lehetőséget, de nem szabad engedni, hogy életünk jelentős részét ott bonyolítsuk, hiszen a szociális adottságaink visszahúzódásával az életminőségünk is nagyot csökkenhet, melegágyat biztosítva a pánikbetegségnek, szociális fóbiának, vagy akár a depressziónak is. Használjuk okosan, hogy az életünkhöz hozzáadjon és ne elvegyen. Ne az interneten tartsuk fent a kapcsolatainkat, törekedjünk a személyes találkozásokra a közös élmények szerzésére, hiszen ezek azok a dolgok, amik igazán építenek minket. Ügyeljünk arra is, hogy csemetéink ne a videó játékokba éljék ki magukat, hanem a játszótéren, csoportos foglalkozásokon, szakkörökön és mi magunk is járjunk társaságba, rendezvényekre, így megtalálva a hangsúlyt a valós és a virtuális világ között.
(forrás: pszichoforyou)
Manapság már nem számít luxusnak az internet, a legtöbb háztartásban ez lenne az utolsók között, amin spórolnak az emberek. Olyan kulcsfontosságú szerepet tölt be az emberek mindennapi életében, hogy lassan létszükségletté válik. Az internet nagy előnye, hogy néhány kattintással rengeteg információhoz jutunk, különösebb erőfeszítés nélkül. Könnyebbé teszi a kommunikációt is szeretteinkkel, barátainkkal. Használjuk a vásároláshoz, ügyintézéshez és az ismerkedéshez is. Ám amennyire megkönnyíti az ember életét, épp annyira meg is tudja nehezíteni. Minél több időt tölt ugyanis az ember a virtuális platformon, annál jobban háttérbe szorulnak a szociális adottságai.
Mikor az interneten keresztül kommunikál valaki, nincsen valós fizikai interakció. Nincs szemkontaktus, nincs reális, valós időn belül történő reakció, mindent a saját irányításunk alatt tarthatunk. Ha kellemetlenségbe, konfliktusba botlunk, egy klikkeléssel kiléphetünk, lezárhatjuk. Ha megosztunk magunkról információkat, fotókat, szintén mi döntjük el milyen is lehet az. Manipulál fotók, információk, melyek csak a jó vonásokról árulkodnak. Az emberek igyekeznek lenyűgözni a másikat és csak a szépet mutatni, ami nyilván valóan elég messze áll a valóságtól.
A felnőtt, középkorú és idős generáció még rendelkezik a szociális élet alapjaival, hiszen még abban a világban nőttek fel, ám a mai fiatalok, különösen a gyerekek már a virtuális világban cseperednek fel, onnantól kezdve, hogy először a kezükbe kapják az okos telefont, a tabletet. Ahogyan a szülők a számítógéphez ültetik először, hogy ott múlassa az időt, rögtön elindul a hanyatlás. A probléma égető hiszen a gyerekek megtanulják, hogy az interneten bárkinek, bárminek kiadhatják magukat, ellenőrizetlen, kétes eredetű információkból tanulhatnak, ismeretlen, sajnos sokszor rossz hajlamú emberekkel kötnek ismeretséget, melynek bal kimenetele elég rombolóan hat későbbi viszonyukra az emberekkel és önmagukkal is.
Amilyen jól kiismerik magukat az internetes platformokon, legalább annyira lesznek visszahúzódóak, csendesek és szorongók, ha a valóéletben, valós emberek között, valós reakciókkal kell bármit is kezdeniük, teljesíteniük. Súlyosabb esetben nem csak teljesítés közben jelentkezik szorongás, hanem alap szituációkban is, mint kapcsolat létesítés, nagyobb csoportos események, szemtől szembeni beszélgetés, evés, közlekedés és kimozdulás. Az első jelek már gyermekkorban, fiatalkorban is megfigyelhetőek, de általában a tinédzserévek végére, fiatal felnőttkor kezdetére alakulnak ki igazán. A probléma egyébként nem csak a fiatalokat érinti egyre nagyobb számban, hanem bizony a felnőtteket is.
Az internet nagy kényelmet ad és számtalan lehetőséget, de nem szabad engedni, hogy életünk jelentős részét ott bonyolítsuk, hiszen a szociális adottságaink visszahúzódásával az életminőségünk is nagyot csökkenhet, melegágyat biztosítva a pánikbetegségnek, szociális fóbiának, vagy akár a depressziónak is. Használjuk okosan, hogy az életünkhöz hozzáadjon és ne elvegyen. Ne az interneten tartsuk fent a kapcsolatainkat, törekedjünk a személyes találkozásokra a közös élmények szerzésére, hiszen ezek azok a dolgok, amik igazán építenek minket. Ügyeljünk arra is, hogy csemetéink ne a videó játékokba éljék ki magukat, hanem a játszótéren, csoportos foglalkozásokon, szakkörökön és mi magunk is járjunk társaságba, rendezvényekre, így megtalálva a hangsúlyt a valós és a virtuális világ között.
(forrás: pszichoforyou)
Hozzászólások