Anyós (v)iszony

Egyre több fiatal menynek kell megküzdenie az anyósával, de mi lehet ennek az oka?
Nincsenek könnyű helyzetben a mai fiatal házaspárok hazánkban, ugyanis gyakori, hogy az esküvő után néhány évet egy házban kell leélniük valamelyikük szüleivel.
Rendszerint ez azt jelenti, hogy a férj szüleihez bútorozik a pár, amiből kész katasztrófa is lehet, mert az anyós megkeseríti a menye életét.

Kevés az a nő, aki azt vallja, hogy ő imádja az anyósát. Sokkal gyakoribb, hogy szidják, mint a bokrot, mert mindenbe beleszól, úgy bánik a fiával, mintha az még mindig gyerek lenne, nem pedig megállapodott felnőtt.

A férfiak rendszerint kihúzzák magukat ez alól a probléma alól, és inkább idegesíti őket, hogy miért nem képes békét kötni a felesége az anyjával. Egy nagyon elmérgesedett rossz viszony odáig fajulhat, hogy a szerelmespár is elhidegül egymástól.

S hogy az anyós miért nem képes elfogadni, hogy a fia már megtalálta azt a nőt az életében, akivel szeretné leélni azt?
Ennek két oka lehet, a versengés, illetve az elengedésre való képtelenség.

A versengés azt jelenti, hogy mind a két nő ugyanazért a férfiért küzd. Az édesanyának a célja az evolúcióból származik, vagyis az, hogy egészséges utódot szüljön, akit biztonságban felnevel, és megóvja minden veszélyforrástól, így a házasságtól is.

Éppen ezért ösztönösen tiltakozik az ellen, hogy a fia kikerüljön az ellenőrzése alól, és túl nagy távolságra kerüljön tőle, ahol már nem védelmezheti.
Ez egyaránt jelenthet földrajzi vagy érzelmi távolságot.

A menyjelölt ugyanakkor a férfiban megtalálta azt, akire mindig is vágyott, mind kinézetileg, mind anyagi szempontból, tehát biztos benne, hogy tökéletes párt talált, és a későbbiekben közös gyermekeket is fel tudnak nevelni együtt.
Erről pedig nem hajlandó lemondani a nő, és ebből alakul ki a versengés az anyós és menye között.

Más oldalról az anyós kiállhatatlan viselkedése abból is fakadhat, hogy képtelen az elengedésre, és nem hagyjak, hogy a fia felnőjön.
Ilyen esetben az aggódó anya mindent megtesz, hogy azt demonstrálja a gyerekének, hogy nélkülözhetetlen az életében. Ehhez például mindig a fia kedvenc ételét főzi, kimossa a ruháit, vagy beveti az ágyat a menye helyett.
Ettől azonban a feleség önértékelése, önbizalma drasztikusan leromlik, és ez negatív indulatokat szül a két nő között.

A elengedésre képtelen anyának van egy másik módszere is, hogy magához láncolja a fiát. Ez nem más, mint hogy képes hirtelen elesettnek mutatni magát. Beteg, lehangolt lesz, csakhogy a gyerekkel éreztesse, hogy nélküle nem lenne képes életben maradni, és így akarja magához láncolni.
Ennek leggyakrabban az az oka, hogy az anya retteg az egyedül maradástól, magánytól, és ezért mindent megtesz, hogy elüldözze a fia barátnőjét, aki szerinte veszélyt jelent ránézve.

Habár logikusan azt mondanánk, hogy lásson át a szitán a férfi, álljon a sarkára, és tartson ki amellett, hogy a párjával közös életet kezd, amibe ne szóljon bele az anyja, a valóságban ez nem így működik.
A férj rendszerint az anyja védelmére kell, hiszen vele volt az első legfontosabb érzelmi kapcsolata a világon.

Mivel, ha a meny egy ilyen helyzetben mindennap nyüstöli a férjét, hogy csináljon valamit, az a kapcsolat hamarosan komoly váláságba fog kerülni, éppen ezért inkább érdemesebb a barátnőknek elpanaszolni, hogy mi a baj az anyóssal.

Hogy a kapcsolat az anyós és meny között ne mérgesedjen el, csupán néhány apróságra van szükség.
Először is az ifjú pár ismerje fel, hogy ők már egy család, akiknek egy bizonyos szinten el kell szakadniuk a szülőktől. Ha megtalálják az egészséges egyensúlyt, akkor van rá esély, hogy rendes viszony alakul ki mindenki között.

Ugyanakkor esztelen harcolás helyett, érdemes ha a meny is belegondol, hogy vajon miért nem hajlandó elengedni az anyós a fia kezét, és egyáltalán valóban az anyóssal van a gond?
Az is előfordulhat, hogy a meny valójába a saját önértékelési problémáit vetíti ki rá.
Ha sikerül átlátni a teljes viszont, akkor létrejöhet egy egészséges kapcsolat is az anyós és meny között.

(Forrás: lelkititkaink.hu)