Az ellenvetés-hierarchia

Paul Graham elnevezte és hierarchiába rendezte az ellenkezés típusait.Az elmúlt 15 évben elterjedt a kommentelés, ami lehetővé teszi, hogy mindenki kifejtse a véleményét egy adott témával kapcsolatban. Ha végignézzük ezeket a hozzászólásokat, akkor láthatjuk, hogy az emberek mennyire különböző stílusban fogalmazzák meg az ellenvéleményüket.

Sajnos a tendencia azt mutatja, hogy kevesen vannak, akik kulturált hangnemet ütnek meg, emiatt sokan panaszkodnak, hogy romlik a közbeszéd minősége, mert az emberek egyre dühösebbek, a trollkodás pedig már nemcsak a világhálón, hanem a hétköznapi párbeszédekben, például egy tárgyaláson is előfordulhat.

Az ellenvélemények sokszínűsége miatt Paul Graham elnevezte és hierarchiába rendezte az ellenkezések típusait.0. szint: gúny, szitkozódás: Ehhez a szinthez tartóznak az olyan ellenvetések, mint például a „Gusztustalan feminista”, „Soros-bérenc”, „Te nem vagy normális!” kommentek. Ez a szint az ellenvetések legalja, ahol egy szó sem esik az elmondottakról, leírtakról, mert csak a másik személy megkérdőjelezéséről van szó.

Ez a verbális agresszió, aminek meggyőzési értéke a nullával egyenlő, azt a célt szolgálja, hogy sérülést okozzon a másik félnek.

1. szint: „ad hominem”, vagyis személyeskedés: Idesorolhatjuk például a „Mit tudsz te erről, nem is itt élsz?” hozzászólást. Habár egy fokkal jobb, mint a fröcsögés, mégis itt sem esik szó az adott témáról, a kommentből pedig hiányoznak az érvek, mert csak az első vélemény kifejtőjének a hozzáértését, illetékességét kérdőjelezi meg.

Ennek talán lehet némi köze az adott témához, de még mindig nagyon gyenge érvelés. Ha esetleg van valami, amit meg lehet cáfolni az eredeti gondolatban, akkor a kommentelő inkább azt tegye. Már csak azért is, mert egyáltalán nem bölcs dolog megkérdőjelezni a gondolat gazdájának jogosultságát és hozzáértését, hiszen gyakran előfordul, hogy egy kívülállótól érkezik a jó megoldás.

2. szint: a stílus kritikája: Itt említhetjük például a „Hogyan lehetne komolyan venni azt, aki ilyen igénytelenül fogalmaz?” hozzászólást, ami igaz, hogy nem az első gondolat írójának a személyét támadja, ám még mindig nincs sok köze a téma cáfolatához.

A stílus megítélése szubjektív, hiszen lehet, hogy valaki számára nagyon fontos témáról van szó, ezért durvának érzi a megfogalmazást, míg egy semleges olvasó számára teljesen rendben a stílus. Ráadásul a stílusnál fontosabb, hogy a szerzőnek igaza van-e, valamint a leírtak, elmondottak mennyire helytállók.

3. szint: ellentmondás: Habár itt már valóban az adott témáról van szó, mégis a vitatkozó csak annyit közöl, hogy az eredeti vélemény nem igaz, ám tényeket és érveket nem sorol fel, ami ezt alátámasztaná.

Itt említhetjük például, hogy „Nincs is globális felmelegedés”, „A multik kizsákmányolják az országot”. Az ilyen ellenvetésben lehet igazság, lehet súlya, de csak akkor állná meg a helyét, ha érvekkel is alá lenne támasztva.

4. szint: ellenérv: Az ellenérvekkel érjük el a meggyőző ellenkezés szintjét. A kommentelő itt ellentmond az eredeti gondolat gazdájának, majd a saját gondolatait érvekkel bizonyítja. Ugyanakkor itt előfordul, hogy az ellenérv nem egészen arról szól, ami az eredeti téma volt.

Ezen a szinten a vitázó felek nagyon bele tudnak melegedni az érvelésbe, egyre görcsösebben bizonygatják a saját álláspontjukat, miközben észre sem veszik, hogy nem ugyanarról beszélnek, de az sem ritka, hogy nem tűnik fel nekik, hogy a gondolataik mélyén valójában egyetértenek.

5. szint: cáfolat: A legmeggyőzőbb ellenkezés az, ha a vitatkozó megcáfolja a másik állítását. Ez már munkás dolog, hiszen meg kell találni az eredeti szövegben a logikai bukfencét, amit idézni és cáfolni kell, ezért ez a szint elég ritka.

Ha az ellenvetés írója nem tudja pontosan idézni a döccenőt, akkor szalmabáb érvelés hibájába eshet, vagyis kiragad egy gondolatot az eredeti szövegből, amit felnagyít, eltorzít és végül elüt. Például, ha valaki érvekkel, példákkal, felveti, hogy a digitális eszközöket használni kellene az oktatásban, akkor jön az ellen-szalmabáb-érvelő, aki azt kezdi kifogásolni, hogy nem lenne jó, ha a diákok napi hat órában a telefonjukat nyomkodnák.

Az ellenérvelő tehát csak kiragad egy kis részt az eredeti gondolatból, amit felnagyít. Ez jellemzően a politikai vitákban fordul elő. Érdemes tehát megjegyezni, hogy a jó cáfolat pontos idézetből indul ki, nem egy szalmabábból.

6. szint: a fő gondolat cáfolata: Ez a legütősebb ellenvetés, mert a vitatkozó itt megragadja és pontosan idézi az eredeti szöveg fő gondolatát, amit érvekkel és tényekkel cáfol. Ez csak akkor működik, ha az ellenkező képes arra, hogy teljesen megértse a másik mondanivalójának a lényegét, amit vissza tud adni az előtt, hogy cáfolni kezdené.

Nincs szükség szó szerinti idézetre, hanem csak a valódi lényegre. Mivel ez egyáltalán nem könnyű, ezért nem is csoda, hogy az ellenvetés-hierarchia piramis alakú, ugyanis minél szélesebb, annál többet halljuk, látjuk az adott szinthez tartozó hozzászólásokat.Mi következik ebből: Az ember használja bármelyik szintű ellenérvelést, még nem biztos, hogy győzhet, hiszen a 6. szinthez illő cáfolat is lehet teljes botorság, ám a 0. vagy a 2. szintű érveléssel biztos, hogy senkit sem lehet meggyőzni semmiről.

Graham szerint az ellenvetések típusba sorolásának lényege az, hogy az olvasó vagy a hallgató felismerheti az érvelés minőségi szintjét, ami által helyre tudja tenni magában, hogy mennyire vehető komolyan az, amit olvas vagy hall. A hierarchia segít a vélemény íróinak és az ellenkezőknek is.

Ha tehát a jövőben szeretnéd kifejezni a véleményedet, akkor előbb érdemes megvizsgálnod, hogy melyik kategóriába esik az ellenvetésed. Ha ezt megteszed, akkor megtanulhatod magasabb szinten megfogalmazni a gondoltaidat, ezáltal pedig eljuthatsz a valódi eszmecseréhez.

Elegánsabb érveléssel boldogabbak leszünk: Graham szerint nem azért kellenek valódi eszmecserék, mert ettől nemesebb lesz az ember, hanem azért, mert ez boldogabbá tesz. Ha megnézzük a piramist, akkor látható, hogy minél lejjebb haladunk, annál több a kommentelőben a rosszindulat, a bántani akarás.

Amennyiben valakinek igazi érvei vannak, valóban szeretné meggyőzni a másik felet, akkor ahhoz nincs szüksége beszólásokra. Ellenkezőleg, hiszen a beszólogatás valójában akadályozza a mondanivalója megértését.

Sokan nem azért vitatkoznak alacsony szinten, mert gonoszkodni akarnak, hanem azért, mert nem tudnak máshogy. Ők ezt tanulták. Amennyiben a hierarchia segít megérteni, hogy hogyan lehet másképp vitázni, akkor az már egy nagy lépés abba az irányba, aminek végén hatásosabb érvelővé válhat az ember, miközben kevésbé lesz sértett vagy sérült.

(Forrás: divany.hu)