11 történelmi alak mentális gondjai
A tanulmányok szerint a kreatív zsenik és politikai vezetők esetében sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki mentális probléma, mint az átlagemberek körében.A modern tudomány utólag nem egy művészről, főleg festőkről, kiderítette, hogy depresszióban, bipoláris zavarban, skizofréniában esetleg üldözési mániában szenvedtek. Emellett tanulmányok bizonyítják, hogy a kreatív zsenik és nagy politikai vezetők hajlamosabbak a mentális problémákra, mint mások.
Habár utólag nehéz pontosan meghatározni, hogy egyik-másik történelmi alak miben szenvedett, mégis a következő 11 géniusz esetében tudhatjuk, hogy milyen mentális problémájuk lehetett.
Ludwig von Beethoven: Bipoláris zavarban szenvedhetett a híres zeneszerző, aki 1827-ben, májelégtelenségbe halt bele miután évekig próbálta alkohollal gyógyítani magát, ami már csak azért is szomorú, mert napjainkban gyógyszerekkel valószínűleg orvosolható lett volna a problémája.
Beethoven barátai jól ismerték a zseni mániás epizódjait. Amikor éppen felhangolt állapotba volt, akkor nagyon sok munkán dolgozott párhuzamosan. Amikor depresszív hangulat lett úrrá rajta, akkor születtek a legsikeresebb munkái, de ugyanekkor követett el öngyilkossági kísérleteket is.
1813-ban olyan hosszú depressziós időszakokat élt meg, amelyek során teljesen elhanyagolta magát és zenét se szerzett.
Vaslav Nijinsky: Korának egyik leghíresebb férfi táncosa volt Nijinsky, akinek a munkájára 26 éves korában nyomta rá a bélyegét a skizofrénia. Nijinsky az élete nagy részét elmegyógyintézetben élte le, nem egyszer úgy, hogy hetekig meg sem szólalt.
Charles Dickens: A harmincas évei elején Dickens a világ egyik leghíresebb írója volt, ráadásul úgy nézett ki, mint akinek mindene megvan, ám ez csak a látszat volt, mert valójában Dickens nehéz gyerekkora alaposan megnehezítette az életét.
Az író minden regénye elején depresszióba esett, majd a mű vége felé haladva, egyre jobban érezte magát. Ahogy Dickens idősebb lett, úgy vált egyre rosszabbá a depressziója. Elvált a feleségétől, akitől tíz gyereke született, és egy 18 éves színésznővel jött össze.
Az állapotán az sem javított, hogy 4 évvel a halála előtt egy szörnyű vonatbaleset érte. Dickens nem sérült meg a szerencsétlenségben, de segített a haldokló áldozatoknak, amíg meg nem érkezett a segítség. A depresszió végül megölte a kreativitását.
Tolsztoj: Amíg nem lett középkorú, addig semmiféle egyértelmű betegség nem érintette Tolsztojt, ám onnantól kezdve elég depressziós lett. A személyisége megváltozott, megkérdőjelezte az egész életét és fel akart hagyni az írással, mert hirtelen úgy ítélte meg, hogy a művészet ártalmas. A sikeres Tolsztoj öngyilkosságot fontolgatott.Michelangelo: 2004-ben egy orvosi lapban arról írtak, hogy Michelangelo fókuszált festői rutinja a mentális betegségének, az autizmusnak volt köszönhető. A kortársai szerint Michelangelo remekül érezte magát a saját világában, de a betegségre utal az is, hogy a festő családjának több tagjánál is megjelentek ehhez hasonló tünetek.
Michelangelo nehezen alakított ki kapcsolatokat a többi emberrel. Csupán néhány barátja volt, a testvére temetésén pedig nem vett részt. Mindezek alapján a kutatók azt gyanítják, hogy a briliáns festő magas pontszámokat érhetett volna el az autizmus spektrumán.
Isaac Newton: Nem könnyű diagnosztizálni a világ egyik legnagyobb tudósát, akivel kapcsolatban sok minden felmerült. Ami biztos, hogy Newtonnak elképesztő hangulatingadozásai voltak. Pszichotikus tendenciái is lehettek, ráadásul nehezen alakított ki kapcsolatokat, tehát autizmus is elképzelhető esetében.
Sokan azt állítják, hogy Newton skizofrén volt. Mindennek ellenére olyan súlyos mentális gondjai biztos, hogy nem voltak, amelyek megakadályozták volna abban, hogy teleszkópokat készítsen, magyarázatot adjon a gravitációra, hogy a többi tudományos érdemeit már ne is említsük!
Abraham Lincoln: Annak ellenére, hogy depresszióban szenvedett, Lincoln képes volt egy egész nemzet vezetésére. Az amerikai elnök barátai szerint Lincoln volt az egyik legdepresszívebb ember, akivel valaha találkoztak.
Állítólag néha annyira eluralkodott felette a melankólia, hogy összeesett. Mint kiderült, Lincoln anyjának és apjának családjában több tagnál is előfordultak depresszióra utaló tünetek.Winston Churchill: A harmincas éveiben kemény depresszióba esett Churchill, aki a parlamentben ülve tervezgettet öngyilkosságot, az orvosának pedig azt mondta, hogy amikor a vasútállomásra megy, akkor kényszerítenie kell magát, hogy ne ugorjon a vonat elé.
Churchill bipoláris zavarára utalhat az, hogy néha mániás epizódjai voltak, a hangulata gyorsan változott. Éjjelente gyakran fennmaradt, hogy írjon.
Kurt Gödel: A mentális betegségektől mentes Einstein kortársa és barátja volt az elképesztő matematikus, akinek üldözési mániája az élete későbbi szakaszában durvult el. Gödel csak olyan ételt volt hajlandó megenni, amit a felsége készített, és előtte meg is kóstolta az asszony. Amikor a nő hat hónapra kórházba került, akkor a matematikus egyszerűen nem evett többé, és éhen halt.
Edvard Munch: Pánikbetegségben szenvedhetett a művész, akinek leghíresebb pánikrohama Oslóban, 1892 januárjában zajlott le. Munch így írt a naplójában az eseményről:
„Az egyik este az ösvényen sétáltam. A város az egyik oldalamon, a fjord alattam. Fáradtnak és betegnek éreztem magam. Megálltam, lenéztem a fjordra. A nap éppen lement, a felhők vörösre festették az eget. Ekkor hallottam, hogy egy sikoly áthatol mindezen.”
Az élmény annyira mélyen érintette a művészt, hogy két festményt is alkotott róla. Ennél többet nem tudunk róla, de az biztos, hogy Munch nővérét ekkor már elmegyógyintézetben ápolták.
Charles Darwin: Annak ellenére, hogy Darwin öt évig utazott, mégis agorafóbiában szenvedhetett, mert folyton remegett, hányingere volt, néha pedig hallucinált. Az emberektől és mindentől való félelme 30 éves korára olyan súlyossá vált, hogy szinte a gyerekeivel sem állt szóba.
A Fajok eredete című munkája megjelenése előtt öngyilkosságot fontolgatott. Az agorafóbia mellett Darwin kényszerességgel és hipochondriával is küszködött.
(Forrás: bizzarium.com)
Hozzászólások