Alkohol allergia?

Meg Henderson Glasgow-ban nem egy átlagos kislány életét élte. Az ő élete más volt. Nem azért, mert gazdag családban nőtt fel, nem azért mert örökbe fogadták. Az ő élete attól volt más, hogy alkoholista családban nőtt fel.

Az édesapja és az édesanyja fiatalon házasodtak össze, szinte gyerekfejjel. Az édesapja cipőkészítő volt, jó kezű szakmunkás. De az alkohol megváltoztatta az életét. Meg-nek meghatározó élmény volt, amikor egy családi temetésről jöttek együtt haza az édesapjával.

Az édesanyja otthon várta őket. Ő mit sem sejtett az édesapa "betegségéről". Ahelyett, hogy egyből hazamentek volna a temetésről, elmentek az édesapja kedvenc kocsmájába. Meg-nek kint kellett várnia az édesapjára, aki a lelkére kötötte, hogy el ne mozduljon a kocsma elől. Meg így is tett. Még akkor sem mozdult el, amikor látta, hogy egy igencsak részeg férfi közeledik feléje. Ő várta az édesapját, ahogy egy jó kislánynak kellett.

Egyszercsak arra eszmélt fel, hogy valaki hátulról megragadja és elvonszolja magával a kocsmához közeli sikátorba és bántalmazni próbálta. Meg nagyon megijedt ekkor: rúgta, harapta, ütni próbálta az idegen férfit, de az nem engedte ki a  karjai szorításából a kislányt. Meg halálra volt rémülve. Az volt a szerencséje, hogy a férfi nagyon részeg volt, így a kiszabadulási próbálkozásai nem voltak hiábavalóak. Ezután a kocsmába futott, ahol az édesapja volt. Ahogy kinyílt az ajtó, mindenki meredten bámult a lányra, csak az apja nézett rá félszegen, szinte bűntudatot keltve a lányban, hogy az miért meri őt megzavarni a szórakozásában.

Hazaindultak, de ekkor még Meg nem értette, miért bámulja őket mindenki az utcán. Az apja tudomást sem vett arról, mi történt a lányával. Sőt arra kérte, ha hazaérnek, mondja azt a lány az anyjának, hogy elesett. Meg a busz üvegén látta csak, hogy vérzik az orra, a szeme be van dagadva és az arcán és a kezén látszanak a dulakodás nyomai. Hazaérve azt mondta az anyjának, amit az apja kért tőle. Az anyja elhitte a történetet.

Furcsán hangzik az egész. De az eset nem egyedi. Meg az esethez képest 30 év elteltével mert először igazán beszélni az apja alkohol problémáiról. Hiába volt gyakori az életükben, hogy ételre nem volt pénz, mert az édesapja elitta a pénzüket, az édesanyja nem vett erről tudomást. Csendes szemlélője volt a történetnek, nem foglalkozott a férje alkohol problémájával és azzal sem, hogy ez milyen hatással van a gyermekeikre. Pedig kellett volna ezzel foglalkozni. Meg-nél ugyanis kiderült felnőtt korára, hogy allergiás az alkoholra. Egy kórházi vizsgálaton volt, amikor alkoholos törlőkendővel fertőtlenítette a vizsgálandó területet a nővér. Meg bőrén allergiás reakció nyomai látszódtak. Utána járt a dolognak és kiderült, hogy allergiás az alkoholra. Mindezt pszichésen produkálta a szervezete. Ő maga nem volt alkoholista, maximum csak koccintáskor ivott.

Sokan nem is gondolnák, hogy egy alkoholista családban felnőni milyen mély sérülésekkel jár. Minden 5. gyermek pedig alkoholista szülők között nő fel. Borzasztóak ezek a számok. Sokan nem is gondolnak bele, hogy az alkoholisták mennyire önző életet élnek, és sokszor az alkoholista személy férje vagy felesége szemet huny az eset fölött, ezzel keserítve meg a gyermekek életét, ahogy Meg-gel is történt. Az eset igencsak elgondolkoztató. A mi környezetünkben is vannak ilyenek? Mi tudomást veszünk róla vajon?