Mi jellemző a bipoláris zavarra?
A bipoláris depresszió, azaz mániás depresszió kapcsán sok tévhit terjed, a betegség azonban nem biztos, hogy az, amit gondolsz.
A bipoláris zavarral küzdő ember hangulatingadozásokkal küzd. Ez azt jelenti, hogy vannak periódusok, amikor mély letargikus depressziós állapotban van, ekkor az érdeklődése alábbhagy, nem képes örülni semminek, semmihez nincsen kedve, gyakran felkelni sem, sőt a házat sem hagyja el ilyenkor. A másik ezt felváltó állapot, pont ennek az ellenkezője, amikor a beteg aktivitása hirtelen felfokozódik, úgymond túlpörög. Ilyenkor annyira tele van energiával, hogy úgy érzi bármire képes, mindenféle aktív feladatba belevág, sokszor alvásigénye sincsen napokig. Ez a felhangolt viselkedés sok esetben mániás is lehet. A betegség kezdetén évekig akár csak a depressziós állapot van jelen, míg egy idő után hirtelen előtör a mániás felfokozott periódus is.
A bipoláris zavarral küzdő beteg tünetmentes állapotában sem minősíthető gyógyultnak, ugyanis újra- és újra megjelennek váltakozva a periódusok. A betegség kialakulásának okai nem ismertek, ám örökölhető, sokkal gyakrabban jelenik meg a betegség olyan egyénnél, akinek a felmenői között már diagnosztizáltak bipoláris zavart.
A betegség körülbelül 15- 30 éves kor körül jelentkezik. Általában depressziós epizóddal indul a folyamat. Nehezen diagnosztizálható emiatt, mivel akár 10 év is eltelik mire a felhangolt, mániás állapot bekövetkezik, majd sorozatosan jelen van mindkettő felváltva.
Depressziós tünetek
A legszembetűnőbb tünet a lehangoltság, az érdeklődés elvesztése, az örömre való képesség teljes megszűnése. A beteg passzív, semmihez nincs kedve teendőit hanyagolja, mindennapi tevékenységeit sem képes ellátni. Súlyos esetben a személyi higiénia és az étkezés rovására is megy, hiszen ahhoz sincs elég energiája. A beteg koncentrációs képessége is jócskán lecsökken. Idősebb betegeknél memóriazavar, tudatzavar is jelentkezhet, ezeket a tüneteket tévesen a demenciával is összekeverhetik. A depressziós személy leértékeli saját magát, úgy érzi semmire nem képes. Nagyon gyakori fő tünet az alvászavar, amely súlyos állapotban testsúly vesztést eredményez, öngyilkossági gondolatok is jelentkezhetnek nála.
A beteg külsejéről is lerí a betegsége, a depressziós személy elhanyagolt testi higiéniája, zilált, rendetlen öltözködése igen szembetűnő. A kommunikációja is árulkodó, leginkább tőmondatokban válaszol, szemkontaktust is ritkán veszi fel. A hosszan tartó betegség során a beteg társas kapcsolatai "elsorvadnak", családjának is igen nehéz elviselni a tüneteit. Testi panaszokkal is járhat, például fejfájás, gyomorpanaszok. Súlyos esetben társulnak a pszichotikus tünetek, például olyan gondolatai vannak a betegnek, hogy összefogtak ellene, megfigyelik, üldözik, a hallucinációk sem ritkák, hanghallások, alaklátásokat is tapasztalhat.
Mániás tünetek:
A depressziós tüneteket a beteg maga is rosszul éli meg, ezért a terápiára rábeszélhető. Míg a hipomán, illetve mániás állapot hatalmas vitákat szülhet. Főleg a közvetlen környezetében, családjában. A betegnek ez esetben nincs betegségtudata, egyáltalán nem érti a visszajelzéseket. Sokszor háborodik fel például azon, hogy már az is baj, ha jól érzi magát. Felnőtt emberként elutasítja a segítséget, de nem is érti, hogy mi a probléma vele, miközben lehet épp az udvar közepén táncol. Egyáltalán nincs belátóképessége. Súlyos esetben veszélyes lehet önmagára, valamint környezetére is. Mindenképp kezelést, gyógyszerest terápiát igényel a bipoláris zavar. A veszélyt nem minden esetben arra érthető, hogy fizikai veszélyforrás lehet a bipoláris zavarral küzdő személy, sokkal inkább a túlzott aktivitásának köszönhetően olyan dolgokat tehet, amelyek nem ésszerűek. Indokolatlan lakásfelújításba kezd, szórja a pénz, esetleg értékeit ajándékozza el vagy elindul számára is megerőltető kirándulásokra.
A hipomán, tehát az enyhébben felhangolt állapotban a munkamorálja kezdetben javulni látszik, gátlásai is csökkennek, így könnyebben barátkozik, beszélget, társasági életében aktívabb. Az alvásigénye ezzel együtt a nullára is lecsökkenhet. A túlbuzgó beteg a környezete számára könnyedén túl "sokká" válhat. A megjelenésében is megnyilvánul a periódus, a ruházata színesebb, külseje kirívóbb lesz. Hadarva beszél.
Nagyon súlyos esetben a beteg megjelenése ziláltabb, viselkedése pedig zaklatott, támadó, izgatott, indulatos. A szociális gátlások elvesznek, de egyáltalán nincs betegségtudata. Az ítélőképessége is nagymértékben romlik, ezért túlköltekezik, könnyen adósságba veri magát, de sajnos ezeket sem látja be, öntelten lép fel, túlzottan magabiztos és úgy érzi bármire képes, nincsen számára lehetetlen. Beszéde csaknem érthetetlenné gyorsul fel. Étvágya is mértéktelenné válik. A környezete számára riasztó lehet a viselkedése.
Nagyon fontos a megfelelő és rendszeres terápia és gyógyszeres kezelés. Lényeges a jó kapcsolat a családdal is. A bipoláris zavarok a ami orvostudomány szerint egy életet végig kísérő folyamatok. Ma még nem gyógyítható. A megfelelő gyógyszeres kezeléssel viszont jól kezelhető.
Forrás: webbeteg.hu
A bipoláris zavarral küzdő ember hangulatingadozásokkal küzd. Ez azt jelenti, hogy vannak periódusok, amikor mély letargikus depressziós állapotban van, ekkor az érdeklődése alábbhagy, nem képes örülni semminek, semmihez nincsen kedve, gyakran felkelni sem, sőt a házat sem hagyja el ilyenkor. A másik ezt felváltó állapot, pont ennek az ellenkezője, amikor a beteg aktivitása hirtelen felfokozódik, úgymond túlpörög. Ilyenkor annyira tele van energiával, hogy úgy érzi bármire képes, mindenféle aktív feladatba belevág, sokszor alvásigénye sincsen napokig. Ez a felhangolt viselkedés sok esetben mániás is lehet. A betegség kezdetén évekig akár csak a depressziós állapot van jelen, míg egy idő után hirtelen előtör a mániás felfokozott periódus is.
A bipoláris zavarral küzdő beteg tünetmentes állapotában sem minősíthető gyógyultnak, ugyanis újra- és újra megjelennek váltakozva a periódusok. A betegség kialakulásának okai nem ismertek, ám örökölhető, sokkal gyakrabban jelenik meg a betegség olyan egyénnél, akinek a felmenői között már diagnosztizáltak bipoláris zavart.
A betegség körülbelül 15- 30 éves kor körül jelentkezik. Általában depressziós epizóddal indul a folyamat. Nehezen diagnosztizálható emiatt, mivel akár 10 év is eltelik mire a felhangolt, mániás állapot bekövetkezik, majd sorozatosan jelen van mindkettő felváltva.
Depressziós tünetek
A legszembetűnőbb tünet a lehangoltság, az érdeklődés elvesztése, az örömre való képesség teljes megszűnése. A beteg passzív, semmihez nincs kedve teendőit hanyagolja, mindennapi tevékenységeit sem képes ellátni. Súlyos esetben a személyi higiénia és az étkezés rovására is megy, hiszen ahhoz sincs elég energiája. A beteg koncentrációs képessége is jócskán lecsökken. Idősebb betegeknél memóriazavar, tudatzavar is jelentkezhet, ezeket a tüneteket tévesen a demenciával is összekeverhetik. A depressziós személy leértékeli saját magát, úgy érzi semmire nem képes. Nagyon gyakori fő tünet az alvászavar, amely súlyos állapotban testsúly vesztést eredményez, öngyilkossági gondolatok is jelentkezhetnek nála.
A beteg külsejéről is lerí a betegsége, a depressziós személy elhanyagolt testi higiéniája, zilált, rendetlen öltözködése igen szembetűnő. A kommunikációja is árulkodó, leginkább tőmondatokban válaszol, szemkontaktust is ritkán veszi fel. A hosszan tartó betegség során a beteg társas kapcsolatai "elsorvadnak", családjának is igen nehéz elviselni a tüneteit. Testi panaszokkal is járhat, például fejfájás, gyomorpanaszok. Súlyos esetben társulnak a pszichotikus tünetek, például olyan gondolatai vannak a betegnek, hogy összefogtak ellene, megfigyelik, üldözik, a hallucinációk sem ritkák, hanghallások, alaklátásokat is tapasztalhat.
Mániás tünetek:
A depressziós tüneteket a beteg maga is rosszul éli meg, ezért a terápiára rábeszélhető. Míg a hipomán, illetve mániás állapot hatalmas vitákat szülhet. Főleg a közvetlen környezetében, családjában. A betegnek ez esetben nincs betegségtudata, egyáltalán nem érti a visszajelzéseket. Sokszor háborodik fel például azon, hogy már az is baj, ha jól érzi magát. Felnőtt emberként elutasítja a segítséget, de nem is érti, hogy mi a probléma vele, miközben lehet épp az udvar közepén táncol. Egyáltalán nincs belátóképessége. Súlyos esetben veszélyes lehet önmagára, valamint környezetére is. Mindenképp kezelést, gyógyszerest terápiát igényel a bipoláris zavar. A veszélyt nem minden esetben arra érthető, hogy fizikai veszélyforrás lehet a bipoláris zavarral küzdő személy, sokkal inkább a túlzott aktivitásának köszönhetően olyan dolgokat tehet, amelyek nem ésszerűek. Indokolatlan lakásfelújításba kezd, szórja a pénz, esetleg értékeit ajándékozza el vagy elindul számára is megerőltető kirándulásokra.
A hipomán, tehát az enyhébben felhangolt állapotban a munkamorálja kezdetben javulni látszik, gátlásai is csökkennek, így könnyebben barátkozik, beszélget, társasági életében aktívabb. Az alvásigénye ezzel együtt a nullára is lecsökkenhet. A túlbuzgó beteg a környezete számára könnyedén túl "sokká" válhat. A megjelenésében is megnyilvánul a periódus, a ruházata színesebb, külseje kirívóbb lesz. Hadarva beszél.
Nagyon súlyos esetben a beteg megjelenése ziláltabb, viselkedése pedig zaklatott, támadó, izgatott, indulatos. A szociális gátlások elvesznek, de egyáltalán nincs betegségtudata. Az ítélőképessége is nagymértékben romlik, ezért túlköltekezik, könnyen adósságba veri magát, de sajnos ezeket sem látja be, öntelten lép fel, túlzottan magabiztos és úgy érzi bármire képes, nincsen számára lehetetlen. Beszéde csaknem érthetetlenné gyorsul fel. Étvágya is mértéktelenné válik. A környezete számára riasztó lehet a viselkedése.
Nagyon fontos a megfelelő és rendszeres terápia és gyógyszeres kezelés. Lényeges a jó kapcsolat a családdal is. A bipoláris zavarok a ami orvostudomány szerint egy életet végig kísérő folyamatok. Ma még nem gyógyítható. A megfelelő gyógyszeres kezeléssel viszont jól kezelhető.
Forrás: webbeteg.hu
Hozzászólások