Bizarr kozmetikai alapanyagok

Vizelet, heringpikkely, csontok, és még sok más olyan állati eredetű anyagot rejt a szépen csengő név, ami miatt többen nem is használnának újra rúzst, kézkrémet, vagy fogkrémet.
Hányszor jártunk már úgy, vagy hallottunk róla, hogy a nagy élvezettel fogyasztott étel közben megkérdeztük, hogy miből is készült az a finomság, ami a tányérunkon van, majd a válasz hallatán a hányinger kezdett kerülgetni minket.

Valami ilyesmiről van szó akkor is, ha nem csak használjuk a kedvenc kozmetikai cikkünket, hanem elkezdjük olvasgatni a címkéjét, esetleg utánajárunk, hogy az egyes alapanyagok neve mit is jelent pontosan.

Most a Napi Vagányság jóvoltából a tíz leggyakoribb kozmetikai alapanyagról kiderül, hogy mit is jelentenek pontosan:

Gyöngyesszencia (guanine, pearl essence): A rúzsokban található anyagnak, ami miatt azok olyan szépen csillognak, semmi köze sincs a gyöngyökhöz, ugyanis valójában heringpikkelyekről kaparják le a szépsége miatt.

Pézsma: Erre sokan rávágnánk, hogy biztos valami finom, puha valami, esetleg egy balzsam. Az igazság ezzel szemben az, hogy a pézsma nem más, mint a szarvasok hátsófelénél található prosztataváladék.

Hód mirigyváladéka (castoreum): A hódok hátsójában található bűzmirigyből és vizeletből létrejött területmegjelölő anyag, amit mi vanília és cseresznye aromában használunk fel.

Ámbra (ambergris): Azoknak a puhatestűeknek a végterméke, amelyeket a cetek megesznek. Ezt az üledéket kihányja a cet, majd az óceán átöblíti. Az ámbrát a szépségipar használja illatmegkötő anyagként.

Carminic sav, passzírozott bíbortetűből (carmine, E120): A rúzsok bíbor, cinóber, karmazsin, skarlát vagy szocipiros színe köszönhető azoknak a parazitáknak, amelyeket Mexikóban, egy bíbortermő kaktuszról szednek le, hogy aztán agyoncsapják őket. Egy kiló kárminszínű festékhez 150 ezer darab ilyen parazitára van szükség.

Ösztrogén (estrogen): A vemhes kancák szintetizált vizeletét a hormontartalmuk miatt teszik bele az arckrémekbe. Érdekesség, hogy a brit kémek ezzel akarták megmérgezni Hitlert, mert az anyag színtelen és szagtalan.

Zselatin (gelatin): A szarvasmarhák és disznók azon csontjai és kötőszövetei, amelyeket nem tudnak másba beletenni, úgyhogy felfőzik és például samponokat sűrítenek vele.

Cetil-alkoholt (cetyl alcohol): Az ámbráscet fejüregében található anyag, amelyről 1817-ben kitalálta valaki, hogy megérné melegíteni, majd a hűtéskor kicsapódó cetil-alkoholt összegyűjteni, és azt beledolgozni a krémekbe, mert bőrsimító, puhító hatása van. Ma már kő- vagy növényi olajból nyerik ki.

Allantoin: 1800-ban marhák magzatvízéből, vagy a borjúk vizeletéből állították elő, mert kiváló sebhegesítő és bőrsimító hatása van. Harmincnyolc évvel később már mesterségesen is előállították, mi mégis az eredeti „receptet” kapjuk a szájvizünkben, fogkrémünkben.

Méhviasz (beeswax, honeycomb): A lép építőanyaga a 12-17 napos méhek potrohán, pelyhes formában alakul ki. Egy gramm méhviaszhoz 1100 ilyen pehely kell. Állítólag ahhoz, hogy egy kilogrammot elő lehessen állítani, a méheknek körülbelül 530 ezer kilométert kell repülniük. A méhviaszt a vízlepergető hatása miatt természetes anyagok, fa kerámia, vízállóságához használják, de bőrápoláshoz is alkalmazzák.