Covid után 2 évvel - megnőtt a magányos-, depressziós-, és szorongó emberek száma
Számos dolog kényszerítheti térdre az embert az életben, az egyik legrosszabb ezek közül a tartós magány és elszigeteltség érzése.
A világjárvány lecsengésének lehetünk szemtanúi, azonban alig hogy elvonulna a fenyegető veszély, máris itt a következő, hiszen a szomszédunkban háború dúl, melyben bizonyos szintig mi is érintettek vagyunk. Életkörülményeink, mindennapjaink ismét egy új, eddig nem igazán ismert ritmust kell, hogy felvegyen, hiszen árgus szemekkel nézzük a híreket, az internetes cikkeket, önmagunk megnyugtatására, melynek a végeredménye éppen az, hogy szorongásunk fokozódik. 2 év alatt mondhatni feje tetejére állt a világ, melyeknek a következményeit figyelték meg orvosok, kutatók a világ több pontjain. Fókuszukban az állt, hogy fény derítsenek rá miképp változtatta meg az emberek viselkedését, lelki- és érzelmi világát ez a vészterhes időszak.
Modern életünknek köszönhetően a stressz, a szorongásos zavarok és a depresszió sem tűnik már annyira ismeretlen jelenségnek, szinte napi szinten halljuk ezeket a szavakat, mely arra enged következtetni, hogy egy leterhelt életet élünk. A pandémiás időszakba tehát már eleve hátránnyal indult az emberiség döntő része. Következménye mindennek pedig az, hogy a mentális zavarokkal küzdő emberek még nehezebb helyzetbe kerültek és az eredetileg egészséges pszichével rendelkező embereknél is gyakori elváltozások ütötték fel a fejüket. Megfigyelhetőek első körben a poszttraumás stressz szindróma tünetei, a szorongások külön fajtáinak felerősödése és a magány okozta depresszió, valamint apátia érzése.
A korlátozásokkal tarkított időszakokban sokan egyedül kényszerültek otthonuk magányába zárkózni. Elmaradtak a családi látogatások, a baráti találkozók, az élmények, melyektől az embernek színesebbé és szebbé válik az élete. Hovatartozásunk érzése átsegít minket a legnehezebb időszakokon is, ám pontosan ez volt gátolva a pandémia időszaka alatt. Különös módon a ritkuló látogatások sok családban szokássá alakultak ki és annak ellenére is fenntartják, hogy a pandémia időszaka már lezárult. Ezzel az egyedül élő emberek magányának mértéke csak tovább növekszik, melynek hosszútávon egészségtelen és beláthatatlan következménye is lehet. A kutatások és tanulmányok összegzésében arról számolnak be, hogy a pandémia következményei legalább olyan súlyokat lehetnek, mint amennyire maga ez a vészterhes időszak volt.
(forrás: healthline)
A világjárvány lecsengésének lehetünk szemtanúi, azonban alig hogy elvonulna a fenyegető veszély, máris itt a következő, hiszen a szomszédunkban háború dúl, melyben bizonyos szintig mi is érintettek vagyunk. Életkörülményeink, mindennapjaink ismét egy új, eddig nem igazán ismert ritmust kell, hogy felvegyen, hiszen árgus szemekkel nézzük a híreket, az internetes cikkeket, önmagunk megnyugtatására, melynek a végeredménye éppen az, hogy szorongásunk fokozódik.
Modern életünknek köszönhetően a stressz, a szorongásos zavarok és a depresszió sem tűnik már annyira ismeretlen jelenségnek, szinte napi szinten halljuk ezeket a szavakat, mely arra enged következtetni, hogy egy leterhelt életet élünk. A pandémiás időszakba tehát már eleve hátránnyal indult az emberiség döntő része. Következménye mindennek pedig az, hogy a mentális zavarokkal küzdő emberek még nehezebb helyzetbe kerültek és az eredetileg egészséges pszichével rendelkező embereknél is gyakori elváltozások ütötték fel a fejüket. Megfigyelhetőek első körben a poszttraumás stressz szindróma tünetei, a szorongások külön fajtáinak felerősödése és a magány okozta depresszió, valamint apátia érzése.
A korlátozásokkal tarkított időszakokban sokan egyedül kényszerültek otthonuk magányába zárkózni. Elmaradtak a családi látogatások, a baráti találkozók, az élmények, melyektől az embernek színesebbé és szebbé válik az élete. Hovatartozásunk érzése átsegít minket a legnehezebb időszakokon is, ám pontosan ez volt gátolva a pandémia időszaka alatt. Különös módon a ritkuló látogatások sok családban szokássá alakultak ki és annak ellenére is fenntartják, hogy a pandémia időszaka már lezárult. Ezzel az egyedül élő emberek magányának mértéke csak tovább növekszik, melynek hosszútávon egészségtelen és beláthatatlan következménye is lehet. A kutatások és tanulmányok összegzésében arról számolnak be, hogy a pandémia következményei legalább olyan súlyokat lehetnek, mint amennyire maga ez a vészterhes időszak volt.
(forrás: healthline)
Hozzászólások