Csontsoványság és öngyilkosság - népszerű témák a tinik körében
Napjainkban úgy fest, a csontsoványság a divat. Hiába nőtt meg a molett nőkkel forgatott reklámkampányok száma és a plus size modellek szerepeltetése például már a divatheteken is, egyre másra tűnnek fel a közösségi oldalakon a kétségbeesett tinédzserek által megosztott fotók, amelyeken vasággyal együtt negyven kilós cérnaszál nők pózolnak. Úgy tűnik, ez jelenti az ideált.
Tény, hogy jelentősen megváltozott a nemek viselkedése az elmúlt évtizedekben. A legtöbb kifutón pálcikaemberek hordják az illogikusabbnál illogikusabb, olykor hordhatatlan jelmezeket, a szex lassan már nem is lesz magánügy, androgün modellek lepték el a magazinokat, s sorolhatnánk, mennyi minden történt, ami a (főleg) nőket, férfiakat testképzavarba, alkalmasint anorexiába üldözi. Az anorexia ugyanakkor sohasem volt egyenlő azzal, hogy egy modell vékony! Az anorexia nervosa egy komoly betegség, mely pszichés alapú, de ne gondoljuk azt, hogy ennek elterjedéséhez egyedül a kifutókon vonagló sovány modellek járulnak hozzá, bár kétségtelen, hogy egyáltalán nem használ a látványuk azoknak a fiataloknak, akik egyébként is mély lelki traumákon esnek át már gyermekkorukban.
Ezek a traumák hol komolytalan, hol komoly öngyilkossági fenyegetőzéseket szülnek. A szülők sokszor nem is észlelik ezeket a kríziseket, vagy ha igen, komolytalannak vélik őket. E képeket, véleményeket az internetes közösségi hálóban teszik nyilvánossá a tinik, ahonnan a szülők leggyakrabban ki vannak zárva. Elgondolkodtató, hogy a mai fiatalság miért oszt meg olyan tartalmakat, amelyekben a kép szereplője pengével vágja fel a csuklóját, a nyaka köré kést vagy kötelet emel? Mi vezethet odáig, hogy ezen egyáltalán elgondolkodik egy tinédzser? A kérdés esszenciálisnak minősül, nemigen tudunk rá egyértelmű választ adni, de valószínűleg a határtalan információdömping, a kétes tartalmakhoz való korlátlan hozzáférés, a kiúttalanság, a szocializáció hiánya, a kortárs csoportban éppen "trendi" beállítódások körében kellene kutakodnunk. Szülőként fontos, hogy ellenőrizzük, hogy milyen site-okat látogat gyermekünk, kikkel barátkozik, hova jár szórakozni. Megoldás lehet, ha sport- vagy szakkörökre íratjuk, beszélgetünk vele és alternatívákkal, tanácsokkal segítjük egyes helyzetekben.
A testképzavar, a lelki krízisek és az iskolában ért atrocitások sokszor vezetnek olyan megnyilvánulásokhoz a tiniknél, amelyeket nem veszünk komolyan. Pedig kis odafigyeléssel segíthetünk nekik, hogy az internet és a média káros hatásaitól megóvjuk őket!
Képek forrása: Google
Hozzászólások