Csúszómászók a tányérunkon: ez lenne a jövő?

Az ENSZ arra bátorítja az embereket, hogy mindenki egyen rovarokat - az egészségünk és a bolygónk jövője érdekében. Ám kétséges, hogy mennyiben meggyőzőek a szervezet érvei ahhoz, hogy ezentúl bogarakat vagy ropogós skorpiókat rágcsáljunk, netán, hogy egy-egy húsos lárvát dobjunk a müzlink tetejére. A szóban forgó ENSZ jelentés szerint a "fogyasztói undor" még mindig a legnagyobb akadály a legtöbb nyugati ország lakója számára, noha szerte a világon több, mint két milliárd ember számára a rovarok elfogyasztása nem okoz különösebb problémát.

Vegyük például Barichara-t, a kolumbiai Santander régióban található kis városkát. Ez a hely nem csupán a hihetetlenül gyönyörű gyarmati stílusú építészetéről és lenyűgöző hegyvidéki környezetéről híres, hanem arról is, hogy ez a kisváros a culona ("kövér fenekű") hangyák tenyésztésének központja. Ezek a rovarok mind tápértékük, mind pedig állítólagos afrodiziákum hatásuk miatt is köztiszteletnek örvendenek a környéken, így aztán évszázadok óta fogyasztják előszeretettel a helyiek, pirított ropogtatni valóként és köretként egyaránt.

Ha képesek vagyunk legyőzni finnyásságunkat, a Color de Hormiga (A hangya színe) nevezetű helyi étteremben megkóstolhatjuk az egyik közkedvelt specialitást, a hangyaszósszal tálalt bélszínt. Ha valaki azt gondolná, hogy a hangyák szétfőnek a mártásban, nos, annak csalódnia kell: a zöldborsónyi méretű potrohhal rendelkező királynők (ugyanis csak ezeket az egyedeket szüretelik) már csak méretüknél fogva is elég szembetűnőek tányérunkon. Egyesek szerint olyan ízvilágra kell számítani, mint egy ropogós, ízletes sült szalonna, amelyet a steak mellé szokás felszolgálni.

Ha egy igazi kulináris élményre vágyunk az ehető rovarokat illetően, nehéz ellenállni a Pekingben található Dōnghuámén-i éjszakai piac kínálatának. A gőzölgő standok között sétálva kedvünkre válogathatunk a százlábúak, selyemhernyók, skorpiók, bogarak, tücskök és még sok más rovar között, amelyeket általában olajban sütve, nyárson szolgálnak fel.

Ha egy jó sült szöcskéhez támad kedvünk, érdemes Mexikóig is elutazni, a déli országrészben található Oaxaca-ban ugyanis rendkívül népszerű ez a fogás, rántva vagy chilivel, lime-al és fokhagymával pirítva árulják a piacokon illetve az éttermekben is szert tehetünk egy ilyen fogásra. Amennyiben az ausztrál bennszülöttek étrendjével kívánunk megismerkedni, egyes utazási irodák olyan programokat ajánlanak, amelyek keretében megkóstolhatjuk a helyi specialitást, a witiji lárvát, ami állítólag kívülről ropogós, belülről pedig tojásos jellegű, ha megsütik.

Végül pedig hozzá kell tenni, hogy Tájföldön is abszolút normálisnak számít sült rovarokat felszolgálni snack-ként. Az óriás vízibogarak, szöcskék, tücskök és bambusz férgek majszolása mindenfelé elterjedt. Ha képtelenek lennénk eldönteni melyiket is kóstoljuk meg, ne csüggedjünk: az utcai árusok rendszerint kínálnak vegyes adagokat is.

Forrás: www.bbc.com