Elveszettnek érzi magát a középső gyerek
Létező probléma a középső gyerek szindróma, amelyben nagyon sok gyermek szenved az egész világon. 
Első gyereknek lenni azt jelenti, hogy a szülők az ő lépéseit látják először, az ő szavát hallják először, ezért a már másodiknak érkező csemete semmiben sem tud újat mutatni a szüleinek. Már ez is elég nagy teher, de ha megszületik a harmadik gyerek is, akkor végleg úgy érzi a középső gyerek, hogy róla elfeledkeztek, hiszen a kistestvére azért „előzi” meg, mert ő még kicsi, és aranyos.
A középső gyerek szindróma nagyon könnyen kialakulhat, amit a környezet és a szülők hajlamosak megnehezíteni, mert nem veszik komolyan a problémát, ezért a gyermek a szélsőségek felé veheti az irányt, és ez a gyermek személyiségére, társas kapcsolataira, de még az iskolai teljesítményére is kihat.
Az egyik esetben a középső gyerek elkezd falat emelni maga köré. Olyan elfoglaltságot keres, amiben egyedül lehet, ugyanis az is előfordul, hogy a nagyobb és a legkisebb gyerek szövetséget köt, és kihagyják a középső testvérüket a programokból. Emiatt a középső gyerek hamarabb nőhet fel, komolyodhat meg, de ezzel azt éri el, hogy a szülei nem a legnagyobbra, hanem rá fogják róni a feladatokat.
Ez azonban nem fogja növelni a gyerek magabiztosságát, hanem tehernek fogja érezni a kötelességeket, és haragudni fog, amiért szerinte a testvérei minden alól kihúzzák magukat.
A gyors felnövés mellett olyanná is válhat a gyermek, aki mindent kihoz a tanulmányaiból, mert ha otthon nem kapja meg a figyelmet, amire vágyik, akkor majd megkapja az iskolában, vagy a munkahelyén.
Habár erre sokan azt mondhatják, hogy végül is jót tesz a gyereknek, hogy elhanyagolják, az tévedés lenne, ugyanis lehet, hogy sikereket ér el az élet különböző területein, de elégedett nem lesz, mert a szüleitől soha sem fogja megkapni azt a szerető figyelmet, amire mindennél jobban vágyik.
A középső gyerek szindróma másik szélsőséges esete, amikor a rosszabbik utat választja a csemete. Igazi csibész lesz, aki keresi a kalandokat, és ezért gyakran meg is sérülhet, igaz nem direkt. Az ilyen gyerek felnőttkorában is megmarad a kihívást kereső embernek, mert így akar bizonyítani a szüleinek, környezetének.
Ők azok, akik gyakran vonzódnak az extrém sportokhoz, és olyan a humorérzékük, amivel gyakran kivívják az osztály vagy a család bohóca címet, ám ennek egyáltalán nem örülnek, de használják, mert rájönnek, hogy ezzel vonhatják magukra a figyelmet. Felnőttkorban, amikor már tudják, hogy hol a határ a viccekkel, igazán szórakoztató társaságot nyújtanak.
A középső gyerek sokszor nem akar versenyezni a testvéreivel, ezért is fordul elő, hogy teljesen más lesz az érdeklődési köre, szakmája, mint a testvéreinek.
Annak érdekében, hogy a szindróma ki se alakuljon, és a csemete ne érezze magát alulértékeltnek, a szülőnek kell idejekorán felismernie a helyzetet.
Rá kell vennie a középsőnek született gyereket, hogy beszéljen az érzéseiről, problémáiról. Ezzel meg lehet akadályozni, hogy magába forduljon, és esetleg veszélyes utakon kezdjen járni, hogy felfedezze önmagát.
Ha azt érzi a gyerek, hogy nem fontos, hogy hányadik a testvérei között, mert ugyanolyan szeretet, és törődés veszi körül, akkor sokkal könnyebben fogja elviselni, hogy ő a középső.
(Forrás: Life)
Első gyereknek lenni azt jelenti, hogy a szülők az ő lépéseit látják először, az ő szavát hallják először, ezért a már másodiknak érkező csemete semmiben sem tud újat mutatni a szüleinek. Már ez is elég nagy teher, de ha megszületik a harmadik gyerek is, akkor végleg úgy érzi a középső gyerek, hogy róla elfeledkeztek, hiszen a kistestvére azért „előzi” meg, mert ő még kicsi, és aranyos.
A középső gyerek szindróma nagyon könnyen kialakulhat, amit a környezet és a szülők hajlamosak megnehezíteni, mert nem veszik komolyan a problémát, ezért a gyermek a szélsőségek felé veheti az irányt, és ez a gyermek személyiségére, társas kapcsolataira, de még az iskolai teljesítményére is kihat.
Az egyik esetben a középső gyerek elkezd falat emelni maga köré. Olyan elfoglaltságot keres, amiben egyedül lehet, ugyanis az is előfordul, hogy a nagyobb és a legkisebb gyerek szövetséget köt, és kihagyják a középső testvérüket a programokból. Emiatt a középső gyerek hamarabb nőhet fel, komolyodhat meg, de ezzel azt éri el, hogy a szülei nem a legnagyobbra, hanem rá fogják róni a feladatokat.
Ez azonban nem fogja növelni a gyerek magabiztosságát, hanem tehernek fogja érezni a kötelességeket, és haragudni fog, amiért szerinte a testvérei minden alól kihúzzák magukat.
A gyors felnövés mellett olyanná is válhat a gyermek, aki mindent kihoz a tanulmányaiból, mert ha otthon nem kapja meg a figyelmet, amire vágyik, akkor majd megkapja az iskolában, vagy a munkahelyén.
Habár erre sokan azt mondhatják, hogy végül is jót tesz a gyereknek, hogy elhanyagolják, az tévedés lenne, ugyanis lehet, hogy sikereket ér el az élet különböző területein, de elégedett nem lesz, mert a szüleitől soha sem fogja megkapni azt a szerető figyelmet, amire mindennél jobban vágyik.
A középső gyerek szindróma másik szélsőséges esete, amikor a rosszabbik utat választja a csemete. Igazi csibész lesz, aki keresi a kalandokat, és ezért gyakran meg is sérülhet, igaz nem direkt. Az ilyen gyerek felnőttkorában is megmarad a kihívást kereső embernek, mert így akar bizonyítani a szüleinek, környezetének.
Ők azok, akik gyakran vonzódnak az extrém sportokhoz, és olyan a humorérzékük, amivel gyakran kivívják az osztály vagy a család bohóca címet, ám ennek egyáltalán nem örülnek, de használják, mert rájönnek, hogy ezzel vonhatják magukra a figyelmet. Felnőttkorban, amikor már tudják, hogy hol a határ a viccekkel, igazán szórakoztató társaságot nyújtanak.A középső gyerek sokszor nem akar versenyezni a testvéreivel, ezért is fordul elő, hogy teljesen más lesz az érdeklődési köre, szakmája, mint a testvéreinek.
Annak érdekében, hogy a szindróma ki se alakuljon, és a csemete ne érezze magát alulértékeltnek, a szülőnek kell idejekorán felismernie a helyzetet.
Rá kell vennie a középsőnek született gyereket, hogy beszéljen az érzéseiről, problémáiról. Ezzel meg lehet akadályozni, hogy magába forduljon, és esetleg veszélyes utakon kezdjen járni, hogy felfedezze önmagát.
Ha azt érzi a gyerek, hogy nem fontos, hogy hányadik a testvérei között, mert ugyanolyan szeretet, és törődés veszi körül, akkor sokkal könnyebben fogja elviselni, hogy ő a középső.
(Forrás: Life)
Hozzászólások