Ha ezeket a jeleket tapasztalod, akkor meg kellene válnod a pszichológusodtól

Tapasztalt szakértők foglalták össze, hogy mikor érdemes elgondolkodni azon, hogy megfelelő szakemberhez jársz-e.Ha valaki elhatározza, hogy pszichológust keres, akkor előfordulhat, hogy hiába jár a kezelésekre, semmit sem fejlődik. Ennek oka egyfelől lehet a kliens, aki nem elég őszinte, eltökélt, vagy nem vállal felelősséget.

Ugyanakkor lehet, hogy a pszichológusban van a hiba, ezért külföldi médiumok tapasztalt szakértői, akik életük során már több pszichológusnál megfordultak, összegyűjtötték azokat a jeleket, amelyek arra utalnak, hogy rossz szakemberhez jár a páciens.

Ha te is kezelésre jársz, és érzékeled az alábbi jelenségek bármelyikét, akkor azt azonnal jelezd a pszichológusodnak! Amennyiben továbbra sem sikerül megoldani az alábbi nehézségeket, akkor ne habozz másik szakembert keresni, hiszen nem a terapeutádhoz, hanem önmagadhoz kell lojálisnak lenned!

Egyáltalán nem kedveled: Rengeteg kutatást végeztek azzal kapcsolatban, hogy melyik terápiás módszer jár a legpozitívabb eredményekkel. Az egyik ilyen tanulmány szerint a terápiás kapcsolat az, ami igazán gyógyító hatású, mert a kliens fejlődését leginkább a pszichológussal megélt bizalommal teli, empátiás, melegséget adó kapcsolat segíti, nem a különféle speciális módszerek.

Ahogy minden emberi kapcsolatban, úgy kliens és a pszichológus között is adódhatnak nehézségek, amit terápiás keretek között megbeszélve lehetőséget adhat a tanulásra és a közös munka fejlesztésére.

Az is természetes, ha kezdetben kényelmetlen a kliens számára az, hogy egy idegennek beszéljen a legbelsőbb érzéseiről. Ugyanakkor, ha az illető egyáltalán nem kedveli a terapeutát, nem találja inspirálónak, nem bízik benne, vagy minden találkozót gyomorgörccsel ül végig, akkor érdemes olyan szakembert keresni, akivel annak ellenére élvezi a közös munkát, hogy közben számtalan érzelmet megél, köztük negatívakat is.

Nem fejlődsz: A terápia során előfordulhatnak olyan időszakok, amikor a kliens elakad egy problémával, vagy hosszabb ideig foglalkozik egy kérdéssel. Ez teljesen természetes, ahogy az is, ha a fejben már tudja a konstruktív fejlődési irányokat, de a belső változás még nem indult meg. Ilyenkor a kliensnek türelmesnek kell lennie, hogy idővel beérjenek ezek a folyamatok.

Ha azonban a kliens tartósan nem éli meg a növekedés, a produktivitás, az új belátások örömét a kezelések során, akkor ezt muszáj jeleznie a terapeutának, akivel közösen kereshetnek megoldást a problémára.

Az is előfordul, hogy egy ideig megfelelő a pszichológus, de egy pont után már másvalakivel érdemes folytatni az önismereti munkát.

A munkája kimerül abban, hogy jó hallgatóság: A terápiás cél hiányával összefüggő probléma az, ha a kliens könnyedén végigbeszél 50 percet a hete eseményeiről, miközben a terapeuta kedvesen csak meghallgatja, empatikusan hümmög, néha elmond egy-két bátorító szót.

Az, hogy a mindennapi problémák kibeszélése átmenetileg jó érzéssel tölti el a klienst távol áll attól a terápiás munkától, aminek a célja az, hogy a pszichológus segít felfedezni azokat a rejtélyes kapcsolatokat, amelyek a kliens gondolatai, érzelmei, viselkedése, testi reakció és társas tapasztalatai között van.

Amikor a pszichológus mindenféle cél nélkül hagyja, hogy a kliens folyton csak az aktualitásokról beszéljen, akkor egyáltalán nem végzi a munkáját. Az ő feladata nem az, hogy belepihenjen a terápiába, hanem az, hogy strukturálja a beszélgetést, tartsa a fókuszt.Késik, szétszórt, telefonál: Minden ember életében előfordulhatnak olyan váratlan helyzetek, amelyek miatt önhibáján kívül elkésnek valahonnan. Ha azonban a pszichológus többször elkésik, vagy az utolsó pillanatban toppan be a terápiára, akkor a kliensnek érdemes felkészültebb szakembert keresnie.

Az is gond, ha a terapeuta nem jegyzi meg a kliens életének legfontosabb szereplőit, meghatározó történeteit. Ha folyton el kell neki ezeket ismételni, akkor az a terápiás idő pazarlása. Természetesen az sem várható el, hogy a legapróbb részletig mindent megjegyezzen, és ő is hibázhat, ám a munkájához hozzátartozik, hogy olyan jegyzeteket készítsen, vagy emlékezeti módszereket alkalmazzon, amelyek által magabiztosan eligazodik a kliense életének fő kérdéseiben.

Akkor is érdemes másik szakember után nézni, ha a pszichológus folyton a mobilját nyomkodja, hívásokat fogad a kezelés közben. Ez alól csak extrém helyzet lehet kivétel, ami miatt a kezelés elején jelzi, hogy fontos hívást vár, vagy a kliense beleegyezését kéri, hogy kéznél lehessen a telefonja. Minden más esetben köteles minden figyelmét a kliensére és annak önismereti folyamatára fordítania.

Tudást tart vissza: Természetes és helyes, ha a pszichológus gondolatai kicsit előrébb járnak, mint a kliensé, hiszen az a szakértelme miatt konzultál vele, ráadásul a különféle terápiás irányzatok eltérnek abban, hogy a pszichológus mennyit beszél az ülések során.

Abban az esetben viszont új szakembert kell keresni, ha a terapeuta misztifikálja a módszereit, nem hajlandó elmagyarázni az alkalmazott technikák hatásmechanizmusait. Az is elfogadhatatlan, ha nem ad a kliensnek visszajelzést, a kérdéseire sokat sejtető, homályos kérdésekkel válaszol, nem tanít olyan eszközöket, amikkel az illető egyedül is képes lenne a problémamegoldásra.

Nincsenek rendszerszintű ismeretei: A mentális állapotra nemcsak az egyéni jellemzők és a közvetlen társas környezet gyakorol hatást, hanem az a tágabb társadalom is, amiben az ember él. Például egy nőnek, romának vagy szegénynek teljesen más mentális nehézségei vannak, mint egy középosztálybeli fehér férfinak.

A különböző kisebbségi csoportok társadalmi helyzetéről szerzett tudás és elfogadó attitűd szakmai alapkövetelmény a pszichológusok számára, hiszen abban az esetben, ha például a kliens a többségtől eltérő szexuális irányultságú, akkor nem áldozhatja a saját pénzét és idejét arra, hogy elmagyarázza a szakembernek azokat az alapfogalmakat, amiket a terapeuta két pillanat alatt megtalálhatna az interneten.

A szakmai igényesség miatt a pszichológus felelőssége elsajátítani az elnyomott társadalmi csoportok létkérdése iránti érzékenységet, tehát nem elfogadható, ha arra biztatja a többségtől eltérő szexuális irányultságú kliensét, hogy igazodjon a hagyományos nemi szerepekhez, vagy továbbra is a heteroszexuális kapcsolatokkal próbálkozik, amikor a kliens teljesen más kérdések miatt fordult szakemberhez.

Nem tudod megmondani, miért jársz hozzá: Előfordulnak olyan terápiák, amiket csak a végtelenségig húznak, a kliens pedig egy idő után képtelen megmondani, hogy miért is jár pszichológushoz.

A terápiás folyamatok, függetlenül attól, hogy a szakember milyen módszerrel dolgozik, állapotfelméréssel kezdődik. Ennek során a terapeuta meg fogja kérdezni, hogy a kliens milyen probléma miatt fordult hozzá, milyen eredményt szeretne elérni a közös munkával.

A beszélgetés közben a szakismeretei és tapasztalatai alapján a pszichológus kialakít egy javaslatot arról, hogy szerinte mi az, amin dolgozni kellene, ez pedig lehet, hogy nem lesz azonos azzal a problémával, amivel a kliens érkezett.

Ennek oka az, hogy a terapeuta több összefüggést fedezett fel azok között a nehézségek között, amikről a kliens nem is gondolta, hogy összefüggnek. A pszichológus ez alapján ajánl egy terápiás célt, amiben a klienssel közösen fognak megállapodni.

Később, az aktuális fejleményeket figyelembe véve, módosulhat ez a terápiás cél, de akkor újra meg kell megbeszélni, hogy merre tart az a folyamat, amiben a szakember és a kliens közösen vesz részt.Nem enged el: Megtörténhet, hogy a kliens úgy dönt, hogy abba szeretné hagyni a terápiát, vagy legalább csökkentené a foglalkozások számát. Amennyiben az illető akut krízisen megy át, vagy öngyilkossági kísérlet veszélye áll fenn, akkor fontos, hogy további támogatást kapjon.

A pszichológus azt is elmondhatja, hogy miért nem javasolja a kliens döntését, de csak akkor, ha ez a szakmai véleménye. A legtöbb terapeuta azonban támogatni fogja a klienst a kezdeményezésében, és felajánlja, hogy később vegye fel vele újra a kapcsolatot, ha szükségesnek érzi.

Amennyiben a szakember tiltakozni, kérlelni kezdi a kliens, esetlen bűntudatkeltéssel próbálkozik, akkor azzal átlép egy határt, ami miatt jobb másik pszichológust keresni.

A terápia sokszor inkább róla szól: A mai napig vitatott kérdés a pszichológiában, hogy a terapeutának mennyi személyes információt érdemes megosztania a klienssel a konzultációk során. Az egyik álláspont szerint a pszichológusnak teljesen ismeretlennek kellene maradnia, ám ez az internet világában nehezen kivitelezhető.

A másik álláspont szerint nem baj az, ha a terapeuta időnként megosztja a saját tapasztalatait, élményeit a klienssel, mert ez fokozhatja a szakember iránti pozitív érzéseket. Ugyanakkor fontos, hogy a pszichológus által megosztott belső történések, élményanyagok a kliens fejlődését szolgálják.

A terapeuta nem használhatja a saját ventilálásra a foglalkozást, és nem irányíthatja a személyes életére a figyelmet.

Rendszeresen elalszik: Úgy hangzik, mintha ilyesmi csak filmekben fordulhatna elő, de valójában nagyon is sokszor megtörténik az Egyesült Államokban és Magyarországon is, hogy a terapeuta elalszik a foglalkozás közben. Ilyen esetben jobb más szakember után nézni.

Áldozathibáztató: A pszichológus feladatai közé tartozik, hogy olyan biztonságos teret hozzon létre a rendelőjében, ahol a kliens bármit megoszthat a szakemberrel, mert tudja, hogy nem fog ítélkezni felette, ezért érdemes azonnal másik terapeutát keresni, ha például a klienst bántalmazás érte, és a pszichológus őt kezdi hibáztatni érte.

Minden alkalom könnyed, jó érzésekkel tölt el: Abban az esetben, ha a pszichológus mindig és mindenben egyöntetűen támogatja a kliensét, akit soha nem állít kihívások elé, valamint nem hajlandó megtárgyalni vele azokat a dolgokat, amik az illetőt felkavarják, akkor a kliens nem fog fejlődni, ezért érdemes más terapeutát keresni.

(Forrás: divany.hu)