Hogyan vegyünk vissza a családi veszekedések hevéből

Minden szülőnek szembe kell néznie olyan szituációkkal, amikor nem ért egyet párjával, s ez néha vitatkozáshoz, szóváltáshoz vezet. A pszichológusok szerint azonban a szülők minimalizálhatják veszekedéseik következményeit, ami a gyerekekre nézve negatív hatással lehet. Néhány egyszerű technika segítségével visszavehetünk a hévből és orvosolhatjuk a károkat.

Suzanne Phillips, a Long Island Egyetem pszichológusa szerint az egyik legfontosabb dolog, hogy szülők soha ne felejtsék el, amikor épp egy nagy veszekedés van kialakulóban, hogy a gyerekeket mindig ki kell hagyni. Phillips szerint a gyerekek bizonyos módon mindkét szülővel hajlamosak azonosulni, így ha az egyik szülő arra veszi rá a gyereket, hogy a szócsöve, ügyvédje, vagy közreműködő partnere legyen a másik szülővel szemben, akkor a gyerek elveszíti annak a lehetőségé, hogy a máik szülővel kapcsolatban is jó érzések töltsék el, így a gyerek egy nagyon is ellentmondásos szituációba kerül.

Még a kis tüskék és kritikák is ártalmasak lehetnek. Mivel a gyerekek azonosulnak a szüleikkel, a negatív jellemzést úgy értelmezik, mintha róluk lenne szó. Phillips szerint épp ez az oka annak, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek a feje fölött gyakran folyik harc, gyakran tapasztalni szégyent és alacsony önbecsülést. A szakemberek továbbá arra is figyelmeztetnek, hogy soha ne feledjük el, hogy kivel is állunk szemben. Amikor negatív hullámokkal töltődünk fel, a kognitív teljesítményünk jelentősen romlik, így nem is jut el a tudatunkig, hogy a vitapartner nem az ellenségünk hanem a szerettünk.

Laura Kastner pszichológus, a Washington Egyetem munkatársa szerint segít, hogy csökkentsük a feszültséget és megnyugodjunk, ha légzőgyakorlatokat végzünk. A gyakorlat sokkal hatékonyabb, ha arrébb megyünk a konfliktus színhelyéről és egy semleges terepen végezzük. A szakember szerint ugyanis a légzőgyakorlat miatt csökken az adrenalin és a stresszhormon szintje, így visszakerülünk a racionális, sőt optimális gondolkodás zónájába. Minél többször csináljuk, annál automatikusabbá és hatékonyabbá válik.

S hogy mi a teendő, ha mégsem tudjuk kezelni vitáinkat? Kárelhárítás. Phillips szerint nagyon fontos, hogy ha befejeztük a szóváltást, próbáljuk meg megnyugtatni a szomorú és zavarodott gyerekeket. Fontos, hogy elmagyarázzuk a kicsiknek, hogy a szülők szeretik egymást és minden rendben lesz. Valamint azt, hogy vannak bizonyos dolgok, amikben nem értenek egyet, de mivel szeretik egymást, meg kell találniuk a módját, hogy kevesebbet kiabáljanak egymással, még akkor is, ha nem értenek egyet.

Az is nagyon jó ötlet, ha bocsánatot kérünk a gyerektől, amiért épp előtte veszekedtünk. Ezáltal ugyanis visszanyernek valamennyit a biztonságérzetből. A nem-verbális gesztusok is sokat jelentenek: ha a szülők megérintik vagy átölelik egymást az is segít újra megalapozni a gyerek fő biztonsági zónáját - ami nem más, mint a szülők és a szülők közötti kapcsolat.

Végül pedig az sem elhanyagolható, hogy abban a családban, amelyben a dolgok pozitív mederben folynak, még egy szörnyű veszekedés is jó tolerálható. Phillips szerint ez a jó dolgok megerősítését jelenti, a jó teljesítmény dicséretét. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nem minden vita egyforma. Vannak építő viták is, amelyek eredményeként döntésre jutunk, vagy megoldunk egy problémát, s ezek valójában arra tanítják a gyerekeket, hogy ők maguk hogyan oldhatnak meg konstruktív módon vitás helyzeteket. Amikor a gyerekek az érzelmi szabályozást és együttműködési készségeket tanulnak szüleiktől, azzal együtt egyfajta rugalmasságra és magabiztosságra is szert tesznek, amely által a saját érzéseiket is hozzáértő módon tudják kezelni.

Forrás: www.npr.org