Innen tudhatod, hogy még nem engedted el és nem léptél tovább
Az elengedés és a tovább lépés, addig nem történhet meg, míg nem érünk meg eléggé rá és nem tanultuk meg belőle azt, amit tanítani akart nekünk a személy és a tapasztalás.
A leggyakoribb, már már elcsépeltnek tűnő tanács az, hogy engedjünk el és lépjünk tovább. Hiába hangzik unalmasnak, valójában egy fontos és elengedhetetlen lépés az életünkben. Vannak azonban, akik félreértelmezik ezt az utasítást és könnyelműen azt mondják, rendben, elengedem. Talán még cselekedetek is követik kijelentésüket, hogy hangsúlyt adjanak szavaiknak, belül azonban nem állnak készen a leválásra. Attól ugyanis, hogy hazudunk magunknak - még ha nem is tudatosan tesszük - valójában, csak a saját utunkba állunk és meggátoljuk azt, hogy valóban tovább léphessünk egy nap. Mik a jelei annak, hogy igazából nem engedtünk el valamit, vagy valakit, csupán azt hisszük?
1. Sima ügy: Ha úgy érzed, hogy könnyű volt meglépni, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem elengedtél, hanem elástad jó mélyre, a lelked bugyraiba és bezártad egy alaposan lelakatolt ládikába. Az elengedés és a tovább lépés egy fájdalmas folyamat záró része, sosem könnyű.
2. Vissza szivárog: Arra eszmélsz, hogy időről időre visszaszivárognak érzések, gondolatok a személlyel, vagy az eseménnyel kapcsolatban és ez ismételten a hatalmába kerít. Néha könnyen eltudod terelni a figyelmed, máskor nehezebben. Ha ez még mindig felzaklat, akkor nem vagy túl rajta.
3. Kalandozás: Azon kapod magad, hogy újra és újra visszatérsz az emlékekhez, akár tudatosan? Gyakran hasonlítod jelenlegi helyzetedet ahhoz, ami volt? Nosztalgiázol és annyira intenzívek az érzések, mintha újra átélnéd? Ez mutatja azt, hogy féllábbal még mindig ott vagy és nem a jelenedben.
4. Bénító fájdalom: Az elengedés nem azt jelenti, hogy sosem fog már fájni. De ha időről időre felszakad, az éppen bevarasodott seb, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem vagy még azon a ponton, hogy tovább lépj. Még mindig hat rád, még mindig megbénít és ebben az állapotban tart téged. Még gyógyulásra van szükséged.
5. Vársz: Féllábbal elindultál, de közben mégis egy helyben állsz. Nem tudod, hogy indulj-e, vagy maradj-e. Agyalsz, vacillálsz, nem vagy biztos a döntésedben. A bizonytalanság egy újabb jele annak, hogy még nem forrta ki magát teljesen a helyzet.
(forrás: boldsky)
A leggyakoribb, már már elcsépeltnek tűnő tanács az, hogy engedjünk el és lépjünk tovább. Hiába hangzik unalmasnak, valójában egy fontos és elengedhetetlen lépés az életünkben. Vannak azonban, akik félreértelmezik ezt az utasítást és könnyelműen azt mondják, rendben, elengedem. Talán még cselekedetek is követik kijelentésüket, hogy hangsúlyt adjanak szavaiknak, belül azonban nem állnak készen a leválásra. Attól ugyanis, hogy hazudunk magunknak - még ha nem is tudatosan tesszük - valójában, csak a saját utunkba állunk és meggátoljuk azt, hogy valóban tovább léphessünk egy nap. Mik a jelei annak, hogy igazából nem engedtünk el valamit, vagy valakit, csupán azt hisszük?
1. Sima ügy: Ha úgy érzed, hogy könnyű volt meglépni, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem elengedtél, hanem elástad jó mélyre, a lelked bugyraiba és bezártad egy alaposan lelakatolt ládikába. Az elengedés és a tovább lépés egy fájdalmas folyamat záró része, sosem könnyű.
2. Vissza szivárog: Arra eszmélsz, hogy időről időre visszaszivárognak érzések, gondolatok a személlyel, vagy az eseménnyel kapcsolatban és ez ismételten a hatalmába kerít. Néha könnyen eltudod terelni a figyelmed, máskor nehezebben. Ha ez még mindig felzaklat, akkor nem vagy túl rajta.
3. Kalandozás: Azon kapod magad, hogy újra és újra visszatérsz az emlékekhez, akár tudatosan? Gyakran hasonlítod jelenlegi helyzetedet ahhoz, ami volt? Nosztalgiázol és annyira intenzívek az érzések, mintha újra átélnéd? Ez mutatja azt, hogy féllábbal még mindig ott vagy és nem a jelenedben.
4. Bénító fájdalom: Az elengedés nem azt jelenti, hogy sosem fog már fájni. De ha időről időre felszakad, az éppen bevarasodott seb, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem vagy még azon a ponton, hogy tovább lépj. Még mindig hat rád, még mindig megbénít és ebben az állapotban tart téged. Még gyógyulásra van szükséged.
5. Vársz: Féllábbal elindultál, de közben mégis egy helyben állsz. Nem tudod, hogy indulj-e, vagy maradj-e. Agyalsz, vacillálsz, nem vagy biztos a döntésedben. A bizonytalanság egy újabb jele annak, hogy még nem forrta ki magát teljesen a helyzet.
(forrás: boldsky)
Hozzászólások